A Kúria Pfv.22150/2016/9. számú precedensképes határozata biztosítási szolgáltatás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 538. §, 540. §] Bírók: Keresztes Klára Ildikó, Madarász Anna, Molnár Ambrus

A határozat elvi tartalma:

A felek között létrejött vagyonbiztosítási szerződésről kiállított kötvény félre nem érthető módon a tűz- és elemi kár biztosítás esetén az alperes szolgáltatási kötelezettsége feltételéül csak a kötelező önrészt szabta és a katasztrófa kockázatot zárta ki. Sem a 2. mechanikai védelmi szint alkalmazását, sem a helyi elektronikai jelzőrendszer alkalmazását nem írta elő. Így a felperes az alperes feltehető akaratára ilyen kiterjesztő módon nem is következtethetett.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

közbenső ítélete

Az ügy száma: Pfv.V.22.150/2016/9.

A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke, Dr. Madarász Anna előadó bíró, Dr. Keresztes Klára Ildikó bíró

A felperes:

A felperes képviselője: D r. Horváth Ügyvédi Iroda, ü gyintéző: Dr. Horváth Gábor ügyvéd

Az alperes:

Az alperes képviselője: D r. Szotáczky Gáborügyvéd

A per tárgya: biztosítási szolgáltatás

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Gf.VI.40.019/2015/4.

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pécsi Törvényszék 15.G.20.366/2013/57.

Rendelkező rész

- A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

- Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 22.225 (huszonkétezer-kétszázhuszonöt) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[1] A felperes 2013. május 2. napján előterjesztett keresetében 30.000.001 forint, ennek 2012. június 1. napjától a kifizetés napjáig a régi Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy éttermi és mozgó vendéglátással foglalkozó társaságként tulajdonát képezi a szám alatt lévő ingatlan. A már több éve fennálló vállalkozói vagyonbiztosítási szerződést 2007. szeptember 20. napján újította meg az alperessel. A biztosítás értelmében a tűz és/vagy elemi kár bekövetkezése esetére a saját tulajdonú épületet 55.000.000 forint, a saját tulajdonú ipari és kereskedelmi üzemi berendezéseket 14.000.000 forint, a saját tulajdonú földfelszín felett tárolt készleteket 2.000.000 forint összeghatárig biztosította. Mivel a biztosítás értékkövető volt, a biztosítási összeg az ingatlan esetében 66.956.352 forintra, az ingók esetében 16.322.305 forintra, a készletek esetében 2.260.444 forintra emelkedett. 2011. június 28. napján a vendéglátóhelyre a Kft.-vel üzemeltetési szerződést kötött, melyről előzetesen tájékoztatta az alperes képviseletében eljárt (a továbbiakban üzletkötő), aki a tájékoztatást tudomásul vette, és az üzemeltetést átvevő társaság képviselőjét fel is kereste, hogy egyeztessen egy biztosítási szerződés megkötéséről. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperessel megkötött szerződés módosítását nem kezdeményezte, az Általános Vagyonbiztosítási Feltételek (ÁVF) VII.9. pontja értelmében a szerződés az eredeti tartalommal maradt hatályban. 2011. augusztus 9. napján hajnalban az ingatlanban tűz keletkezett. Az oltást követően megállapították, hogy a tűz oka gyújtogatás volt. A felperes feljelentésére indult nyomozást a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság felfüggesztette, mert az elkövető kiléte nem volt megállapítható. A káreseményről még annak keletkezése napján az alperest is tájékoztatta, a kárbejelentést megtette. Hosszas egyeztetés vette kezdetét, de az alperes vitatta a felperesi követelésnek mind a jogalapját, mind az összegszerűségét. A felperes állította, hogy az ÁVF 2.I. pontja szerinti biztosítási esemény, tűz miatt károsodtak vagyontárgyai, mégpedig az a) pontban meghatározott épület, építmény, a b) pontban meghatározott ipari és kereskedelmi üzemi berendezések és a c) pontban meghatározott készletek. Az alperes térítési kötelezettsége beállt. Az alperesnek az ÁVF IX.6. pontja szerint a kárrendezéshez szükséges utolsó irat kézhezvételét (2012. május 15.) követő 15. napon teljesítenie kellett volna. A keresetlevélben már nyilatkozott az alperes pert megelőzően közölt álláspontjára is. Nem sértette meg a közlési és változás-bejelentési kötelezettségét. Nincs alap arra, hogy a biztosítási szerződésben meghatározott különböző biztosítási eseményekre vonatkozó előírásokat hozzanak kapcsolatba. A betöréses lopás és rablás, illetve a tűz biztosítási eseményre külön díjat fizetett, a betörésre külön, kiegészítő feltételeket szabályozott a biztosítás, és külön rendelkezések vonatkoztak a tűzeseményre. Az ingatlanból nem tűnt el semmi, nem történt lopás, betöréses lopás sem valósult meg, így nem kellett teljesülnie a betöréses lopásra vonatkozó biztonságvédelmi előírásoknak. A betörés csupán az elkövetők eszközcselekménye volt a tűz előidézéséhez. Keresete jogszabályi hivatkozása a régi Ptk. 536. § (1), (2), 553. § (1) bekezdése volt.

[2] Az alperes védekezése ismeretében hivatkozott arra, hogy az üzemeltető-változást az alperes üzletkötőjének bejelentette, de utalt arra is, hogy a bejelentési kötelezettség esetleges elmulasztása nincs okozati összefüggésben a káreseménnyel (ÁVF VII.5.). Cáfolta, hogy az épület nem lett volna bezárva. Az alperes által felhívott Z 302. és 320. záradék nem a tűz biztosítási eseményre vonatkozik, hanem a betöréses lopásra. Alulbiztosítás esetén is van az alperesnek térítési kötelezettsége.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatta. A felperessel egyezően adta elő, hogy vele vállalkozói vagyonbiztosítási szerződést kötött, és állt ez fenn 2011. augusztus 9. napján. Ennek érvényességét és hatályosságát nem vitatta. Térítési kötelezettségét azért utasította el, mert a felperes megsértette a közlési és változás-bejelentési kötelezettségét (ÁVF VII.1.d) pont), minthogy nem jelentette be a Kft-vel megkötött üzemeltetési szerződést: A biztosítási szerződés a Z 302. és 320. záradékkal jött létre, azonban ezek a védelmi előírások nem teljesültek. Az épület nem volt megfelelően lezárva, oda illetéktelen gyakorlatilag akadálytalanul bejuthatott. Bár azt nem vitatta, hogy az utcafront felőli két lehetséges bejárat zárva volt. Nem üzemelt a riasztó, a hátsó ajtót nem zárták. Mindez súlyosan gondatlan magatartás, ami lehetővé tette a káresemény bekövetkezését, és az ÁVF X.1.d), X.2. és X.3. pontja alapján a mentesülését eredményezik. Mentesülési okra hivatkozott azzal összefüggésben is, hogy az ingatlan védelmi berendezése nem volt használatban, illetve használhatatlan volt, és ennek bejelentését a felperes elmulasztotta (régi Ptk. 540. § (1), (3) bekezdés). Ha a riasztó működik, ez jelzi a behatolást, és a gyújtogatás megelőzhető lett volna. Az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett jelzálogjogra tekintettel jelezte, hogy szolgáltatási kötelezettsége esetén is csak a jogosultnak teljesíthetne. Az összegszerűség tárgyában az épület tekintetében alulbiztosítottságra hivatkozott.