A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20405/2017/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 78. §] Bírók: Hercsik Zita, Kizmanné dr. Oszkó Marianne, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.405/2017/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Bokor Ferenc ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Mihály és Schneidler Ügyvédi Iroda (címe ; ügyintéző: dr. Mihály Róbert ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. január 25. napján kelt 29.P.24.603/2016/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt 123.200 (százhuszonháromezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a ... napján kelt fegyelmi eljárást kezdeményező és annak ... napján kelt kiegészítő beadványában foglalt kijelentéseivel megsértette a jóhírnevéhez fűződő jogát, továbbá a ... benyújtott feljelentésével korlátozta a véleménynyilvánítási szabadságát és ezzel megsértette az alkotmányos jogait. Kérte megállapítani azt is, hogy az alperes megsértette az egészséghez fűződő jogát azzal, hogy a ... fegyelmi eljárást kezdeményezett, amely alapján hat évig tartó eljárás volt vele szemben folyamatban. Kérte továbbá az alperes elégtétel adására, 870.000 forint sérelemdíj és kamatai, valamint 670.000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére bruttó 97.790 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 92.400 forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában idézte a Ptké. (2013. évi CLXXVII. törvény) 1. és 8. §-ait, a Ptk. 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, 78. § (1) és (2) bekezdését. Rögzítette, hogy azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes törvényes képviselőjeként ... ... a ... napján kelt levelében és annak ...-ei kiegészítésében tett kijelentésekkel a felperes jóhírnévhez való jogát, véleménynyilvánítási szabadságát, mint személyiségi jogát megsértette-e és ezen magatartással ok-okozati összefüggésben a felperesnek vagyoni és nem vagyon kára keletkezett-e. A felperesnek kellett bizonyítania, hogy olyan valótlan tényállítást tartalmaznak a fenti iratok, amellyel az alperes megsértette a jóhírnevét, illetőleg azok olyan véleménynyilvánítást tartalmaznak, amelyek rá nézve kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító. Neki kellett továbbá bizonyítania a vagyoni és nem vagyoni kártérítés mértékének alapját képező körülményeket. Ezen tények bizonyítása esetén az alperes kimentheti magát, ha igazolja, hogy a felperes által sérelmezett tényállítás valós.

Utalt a PK 12. számú állásfoglalásra és arra, hogy a sérelmezett közlésben foglalt álláspont, bírálat, értékelés nem felel meg társadalmi rendeltetésének akkor, ha a közlemény más személyiségét sértő, valótlan tényállítást nem tartalmaz, de kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lekicsinylő, lealacsonyító, durván sértő kifejezés használata okoz sérelmet.

Utalt az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozatában kifejtettekre, mely szerint a véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítási szabadság határainak megvonásánál indokolt különbséget tenni értékítélet és tényközlés között. Az értékítéletre az egyén személyes véleményére a véleménynyilvánítási szabadsága minden esetben kiterjed függetlenül attól, hogy az értékes, vagy értéktelen, igaz, vagy hamis, érzelmen, vagy észérveken alapul. A szintén alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság, becsület, jóhírnév azonban az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet és ezek védelmében a büntetőjogi felelősség érvényesítése sem tekinthető általánosságban aránytalannak.

Elsőként abban foglalt állást, hogy a sérelmezett - fegyelmi eljárás kezdeményezését megfontolásra ajánló - levélben foglalt, a felperes által sérelmezett kijelentések véleménynek, értékítéletnek, bírálatnak tekinthetők-e, vagy olyan sértő, valótlan tény állítása, híresztelése történt, amely sérti a felperes jóhírnévhez való jogát.

Kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a felperest és az alperest is megilleti, így az alperesi szervezet is értékítéletet tartalmazó beadvánnyal élhet az alperesi szervezetet és tevékenységet alapvetően bíráló felperesi jogi, szakmai álláspontról és annak általa vélelmezett hatásáról. A közlemény felperesre nézve bírálatot tartalmazó rendelkezése szubjektív kategóriának minősül, az alperes a felperes által több fórumon híresztelt jogi álláspontjával szemben fejti ki érveit.

Az alperes az inkriminált kijelentését úgy kezdi, hogy a kamara értelmezésében, amely utal arra, hogy az előadottak az alperes értelmezését, értékítéletét tartalmazzák. Megállapítása szerint az alperes közleménye kifejezésmódjában sem tekinthető indokolatlanul sértőnek, bántónak, lealacsonyítónak, függetlenül annak valóságtartalmától.

Az alperes által közzétett értékítélet alapvetően negatív jelentéstartalmat hordoz, ezen bírálat kifejezésmódja azonban nem éri el azt a szintet, amely alkalmas lenne arra, hogy a felperes társadalmi megítélését hátrányosan megváltoztassa.

Rámutatott arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint valamely eljárás kezdeményezése önmagában a személyiségvédelmet nem alapozza meg, a személyhez fűződő jogok sérelme csak abban az esetben állapítható meg, ha a feljelentés kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, lealacsonyító, vagy sértő kifejezéseket, állításokat tartalmaz. Eseti döntésekre utalt ebben a körben.

Az eljárás kezdeményezésére és az ott tett nyilatkozatokra tekintettel a konkrét közlések vonatkozásában visszaélésszerű joggyakorlást az alperes részéről nem észlelt, a bejelentését és annak kiegészítését az alperes megtette, ezt követően azonban további intézkedéseket nem foganatosított.

Az egészséghez fűződő jog megsértését a felperesnek kellett volna bizonyítania, erre vonatkozóan azonban semmilyen bizonyítékot nem csatolt, érdemi bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.

Rögzítette, hogy a vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésének konjunktív feltételei vannak, az, hogy az alperesi magatartás sértse a felperes személyhez fűződő jogait és ezzel okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezzen. Mivel jelen esetben személyhez fűződő jogokat sértő magatartást nem észlelt, a kártérítés iránti kereseti kérelmet is megalapozatlannak ítélte. A Ptk. 339. §-a alapján sem látta megállapíthatónak az alperes kártérítési felelősségét, ugyanis a kártérítés konjunktív feltételei hiányoztak. A felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az alperes károkozó magatartásával okozati összefüggésben kára keletkezett, erre vonatkozó bizonyítékot azonban nem terjesztett elő.