BH 1974.4.159 Általános kártérítés megállapításának feltétele és elhatárolása a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján megállapítható kártérítéstől [Ptk. 358. § (2) bek., Pp. 206. § (3) bek., PK 49. sz.]

A felperesek 6 kat. hold terjedelmű gazdasága közvetlenül szomszédos az alperes tábláival.

Az alperes 1972. április 29-én búzatábláján repülőgépes gyomirtást végzett Dikotex 40 permetezőszerrel. A felperesek gazdaságában permetlé érte a gyümölcsfákat és más kultúrnövényzetet olyan mértékben, hogy az előzetes bizonyítási eljárásban meghallgatott igazságügyi mezőgazdasági szakértő véleménye szerint a felpereseknek 44 294 Ft kára keletkezett.

A felperesek keresetükben előadták, hogy káruk a termények részbeni értékesítése folytán 34 035 Ft-ra csökkent, viszont további 3000 Ft káruk származott abból, hogy az I. r. felperes evett a permetezett salátából, megbetegedett tőle és 20 napig munkaképtelen volt. Ezért az alperest 480 Ft orvosi költséggel együtt összesen 37 515 Ft megfizetésére kérték kötelezni.

Az alperes 2110 Ft erejéig elismerő nyilatkozatot tett, azt azonban tagadta, hogy a felpereseket ennél több kár érte.

Az első fokú bíróság ítéletével az alperest 37 515 Ft, ennek évi 5%-os kamata és 2000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

A járásbíróság az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján állapította meg. A termelvényekben bekövetkezett kár mértékére újból meghallgatta az előzetes bizonyítási eljárás során már meghallgatott igazságügyi mezőgazdasági szakértőt, akinek a véleményét elfogadva a felperesek kárát 44 293 Ft-ban állapította meg. Ebből azonban a sárgarépa és a gyökér értékesítésével megtérült 10 258 Ft, a felperesek tényleges kára tehát a termelvényekben 34 035 Ft.

A perben ugyancsak meghallgatott igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján a járásbíróság tényként állapította meg azt is, hogy az I. r. felperes a vegyszeres salátától mérgezést szenvedett és 20 napig keresőképtelen beteg volt. Ugyanebben az időben T. I. és felesége végezték az I. r. felperes munkáját a gazdaságban napi 100-100 Ft-ért. A felpereseknek további 3000 Ft káruk volt tehát, és ehhez járult még 480 Ft orvosi költség.

Az alperes fellebbezésében a jogalapot nem vitatta, de a marasztalás összegét 2110 Ft-ra kérte leszállítani.

A másodfokú bíróság ítéletével részben és akként változtatta meg az első fokú bíróság ítéletét, hogy a marasztalás összegét 20 000 Ft-ra, a perköltséget - mint részperköltséget - 1200 Ft-ra leszállította, egyebekben pedig az ítéletet helyben hagyta és a marasztalás összegét meghaladó részében a keresetet elutasította.

A másodfokú bíróság a felperesek sárgarépa ültetését a szakértő véleményétől eltérően 2750 fm helyett 1500 fm-ben állapította meg. Mivel újabb szakértői vélemény alapján sem lehet megállapítani, hogy károsodás nélkül a felpereseknek ténylegesen mennyi lett volna a termésük, és milyen lett volna a termés minőségi megoszlása, a másodfokú bíróság a Ptk. 358. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján az alperest általános kártérítés fizetésére kötelezte, amelynek összegét 20 000 Ft-ban határozta meg. Figyelemmel volt arra is, hogy az I. r. felperes a permetezett saláta fogyasztása következtében egy ideig munkaképtelen volt, ezzel összefüggésben gyógykezeltetési költségei is felmerültek.