A Fővárosi Ítélőtábla Bf.80/2012/28. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 20. §, 21. §, 37. §, 42. §, 47. §, 99. §, 175. §, 274. §, 318. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 75. §, 78. §, 111. §, 155. §, 335. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 361. §, 370. §, 371. §, 372. §, 386. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.584/2011/81., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.80/2012/28.*, Kúria Bfv.228/2013/17. (BH 2014.3.70), Kúria Bfv.1464/2014/6. (BH+ 2015.6.242)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.80/2012/28. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. év november hó 21. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. február 10. napján kelt 9.B.584/2011/81. számú ítéletét I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

I. r., II. r. és III. r. vádlottak vagyon elleni bűncselekményét a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő rablás bűntettének minősíti, melyet I. r. és II. r. társtettesi, III. r. vádlott felbujtói minőségben követett el.

I. r. és II. r. vádlottak halmazati főbüntetését egyaránt 10 (tíz) évi fegyházbüntetésre, III. r. vádlott halmazati főbüntetését 9 (kilenc) évi fegyházbüntetésre súlyosítja.

I. r., II. r. és III. r. vádlottak által fizetendő kártérítés összegét 479.308.000.- (Négyszázhetvenkilencmillió-háromszáznyolcezer) forintra változtatja.

Az elsőfokú eljárásban felmerült összesen 1.062.687.- (Egymillió-hatvankétezer-hatszáznyolcvanhét) forint bűnügyi költségből a vádlottak által fizetendő bűnügyi költség összegét a következők szerint változtatja meg:

I. r., II. r. és III. r. vádlottak egyetemlegesen 832.950.- (Nyolcszázharminckettőezer-kilencszázötven) forintot,

I. r. és II. r. vádlott egyetemlegesen 224.862.- (Kettőszáz-huszonnégyezer-nyolcszázhatvankettő) forintot és

I. r. vádlott egyedül 4.875.- (Négyezer-nyolcszázhetvenöt) forintot köteles megfizetni.

A bűnjeljegyzék 54. tétele alatt bevételezett 2 darab gépjármű vezetési engedélyt tanúnak rendeli kiadni.

Az elsőfokú ítéletben BL.00626/2011. szám alatt kezelt összeg helyesen 154.375 (Egyszáz-ötvennégyezer-háromszázhetvenöt) forint.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r., II. r. és III. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

I. r., II. r. és III. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében

I. r. vádlottat társtettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1) és (7) bekezdés a.) pont], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) és (3) bekezdés b.) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés a.) pont] miatt, halmazati büntetésül 8 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte;

II. r. vádlottat társtettesként elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1) és (7) bekezdés a.) pont], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) és (3) bekezdés b.) pont] és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés a.) pont] miatt, halmazati büntetésül 8 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte és megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható;

III. r. vádlottat felbujtóként elkövetett csalás bűntette [Btk. 318. § (1) és (7) bekezdés a.) pont] és 2 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 274. § (1) bekezdés a.) pont] miatt, halmazati büntetésül 6 év 10 hónap börtönbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság I. r., II. r. és III. r. vádlottakat az ellenük magánlaksértés vétsége [Btk. 176. § (1) bekezdés] és III. r. vádlottat az ellene személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 175. § (1) és (3) bekezdés b.) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére, téves minősítés miatt és a büntetés súlyosítása érdekében; I. r. vádlott és védője, II. r. vádlott és védője, valamint III. r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.509/2011/3. számú átiratában az elsőfokú ügyészi fellebbezést helyes indokainál fogva fenntartotta, a vádlottak és védők felmentésre irányuló fellebbezését alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, indokolási kötelezettségének is eleget tett, a megállapított tényállás a Be. 351. § (2) bekezdésben meghatározott hibáktól és hiányosságoktól mentes, így az irányadó a másodfokú eljárás során is.

Tévedett azonban, amikor a vádlottak bűnösségét rablás bűntette helyett a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés a.) pont szerint minősülő csalás bűntettében állapította meg. A tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy I. r. és II. r. vádlottak magukat rendőrnek kiadva a sértett megtévesztésével jutottak be a lakásba, hivatalos eljárást színlelve, kényszerintézkedést alkalmaztak oly módon, hogy a sértett kezét hátrabilincselték. Ezt követően került sor arra, hogy a sértett széfjének tartalmát kiürítették, majd a sértettet megbilincselve a lakásba bezárták.

Azzal a magatartásukkal, hogy a sértett kezét hátrabilincselték, őt védekezésre képtelen állapotba helyezték, hiszen a sértett így ellenállás kifejtésére nem volt képes. Az a körülmény, hogy a sértett a vádlottak tevékenységét eltűrte és abban a hiszemben volt, hogy vele szemben jogszerű rendőri intézkedés van folyamatban, nem jelenti azt, hogy ellenállást kellett volna tanúsítania akár verbálisan, akár tettlegesen. A sértett a vádlottak megtévesztő magatartásával együttműködött.