BH 2025.8.189 I. A hagyatéki eljárásban az örökhagyó túlélő élettársa, aki az együttélés alatt keletkezett vagyonközösségből őt megillető részesedés jogcímén igényt tart a leltárba felvett vagyonra, annak egy részére vagy valamely vagyontárgyra, olyan igénylő, aki öröklésben érdekeltnek minősül.

II. Ha az ingó vagyontárgy hagyatékba tartozását, tulajdonjogát az örökösként érdekelteken kívül álló igénylő teszi vitássá, a vagyontárgyat csak akkor lehet kihagyni a hagyatékból, ha az igénylő okirattal valószínűsíti, hogy az ingó vagyontárgy nem tartozik a hagyatékhoz, hanem az igénylőt illeti meg. Ilyen okirat lehet az a bírósági határozat is, amely megállapítja: adott vagyontárgy az igénylő tulajdonában áll.

III. Miután a hagyatékátadás közjegyzői hatáskörbe tartozik, a szükségszerűen lefolytatandó polgári perben a bíróság klasszikus perjogi értelemben vett marasztalásról nem rendelkezhet; következésképpen az öröklésben érdekelt (az igénylő túlélő élettárs) által előterjeszthető kereset - formálisan - csak megállapításra irányulhat, és a bíróság megállapító rendelkezése a hagyatéki eljárás továbbfolytatása során a közjegyző jogi aktusa által realizálódik marasztalássá [2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról (Hetv.) 1. §, 3. § (1) bek., 79-89. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.23388/2017/235., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20177/2024/16., Kúria Pfv.21190/2024/6. (*BH 2025.8.189*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az I. r. alperes jogelődje az örökhagyó 1996. március 1. napjától 2016. október 04. napjáig élettársi kapcsolatban éltek.

[2] Megismerkedésükkor, 1995-ben, a felperes jelentős különvagyonnal rendelkezett. 1988-tól 2016-tal bezárólag ingatlanok vásárlására összesen 5 058 500+67 400 000 forintot fordított, amelyből 5 058 500 forint volt az életközösség előtti kiadás, míg az életközösség fennállása alatt az eladásokból 65 550 000 forint folyt be hozzá.

[3] Az életközösség időtartama alatt az örökhagyó is szerzett különvagyont.

[4] Az élettársak együttélésük alatt tudatos vagyonépítést folytattak, és annak érdekében, hogy mindig legyen biztos jövedelmük, abban egyeztek meg, hogy az örökhagyó alkalmazottként fog dolgozni, a felperes marad vállalkozó.

A felperesnek az életközösség fennállása alatt

- munkaviszonyból összesen 6 824 399 forint,

- egyéni vállalkozóként 36 457 655 forint

- vállalkozói kivét jogcímén 4 396 469 forint

- munkaviszonya alapján ingatlanértékesítések után kapott jutalékokból összesen 5 300 000 forint

- a bevallott bérleti díjak a különvagyoni ingatlanok hasznosítása alapján összesen 4 327 260 forint

- különvagyonát képező bérleti díjból további 12 068 100 forint

- közös vagyoni bérleti díjból 1 431 000 forint,

mindösszesen 70 804 883 forint jövedelme származott, melyből 54 409 523 forint a közös vagyoni jövedelem.

Az örökhagyónak az életközösség teljes időtartamára

- munkaviszonyaiból összesen 130 041 458 forint,

- 1997-ben, mezőgazdasági kistermelésből 277 016 forint,

- különvagyoni bérleti díjból 1 417 500 forint,

- közös vagyoni bérleti díjból 1 431 000 forint jövedelme származott,

azaz összesen 133 166 974 forint, melyből 131 749 474 Ft a közös vagyoni bevétel, ezzel járult hozzá a közös szerzéshez.

[5] Az élettársaknak az életközösség fennállása alatt összesen 203 971 857 forint jövedelme volt, melyből 186 158 997 Ft a közös vagyoni jövedelem, melyhez a fenti közös jövedelmek arányában a felperes 29,2%-ban, a néhai 70,8%-ban járult hozzá.

[6] Az örökhagyó fenti munkabérjövedelme tartalmaz 7 737 165 forint ún. projekt-bónuszt, melyet halála után fizetett ki a munkáltató a felperes részére.

[7] Az életközösség fennállása alatt a felperes foglalkozott a saját tulajdonú ingatlanaik hasznosításával. Intézte az I. r. alperes és az örökhagyó testvére ingatlanának bérbeadását, takarítását, egy lakás felújítását, berendezését, amely mintegy háromnegyed évig tartó folyamat volt. Ezért a felperes a szerzésben további 3%-kal működött közre, ami a szerzésben való közreműködés arányát 32%-68%ra módosította.

[8] Az élettársak az életközösség fennállása alatt a különvagyoni ingatlanok mellett közös vagyoni ingatlanokat is szereztek, különvagyoni és közösvagyoni bérleti díj bevételük is származott, továbbá értékpapírmegtakarítással rendelkeztek. A felperes egy ingatlana 2014 decemberi értékesítéséből származó 23 000 000 forintot kamatozó kincstárjegyek vásárlására fordította, mely értékpapírokat egy vidéki építkezés ideje alatt értékesített. A Magyar Államkincstárnál az örökhagyónak is volt értékpapír-nyilvántartási számlája, melyen prémium magyar államkötvényeket kezeltek a nevén. A felperesnek és az örökhagyónak is egy banknál volt számlája, továbbá közös vagyoni ingóságokkal is rendelkeztek, amelyek egy része az élettársak által az életközösség fennállása alatt vásárolt, a felperes tartózkodási helyéül szolgáló lakásban, más része a szintén az életközösség fennállása alatt vásárolt lakásban található.

[9] Az örökhagyó 2016. október 4-én bekövetkezett halálát követően egy budapesti közjegyző előtt megindult hagyatéki eljárásban a 2017. július 26. napján tartott tárgyaláson a közjegyző a hagyatéki tárgyalást azon felhívás mellett halasztotta el, hogy a felperes mint az örökhagyó túlélő élettársa 45 napon belül az élettársi vagyonközösségi igény vonatkozásában indítson pert és ezen határidőn belül azt igazolja.

[10] A hagyatéki tárgyaláson az I. r. alperes az örökhagyó és a felperes élettársi viszonyát (jogalap) nem, csak az élettársi vagyonközösségi igényét (tulajdonközösség) vitatta. A felperes mind élettársi vagyonközösségi, mind hagyatéki hitelezői igényét is bejelentette a hagyatéki eljárás során. A felperes és I. r. alperes többször próbálkoztak egyezséget kötni, ez azonban nem járt sikerrel.