A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30014/2008/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 44/A. § (1) bek., (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 339. §, 2002. évi II. törvény (New York-i Egyezmény) 2. §] Bírók: Murányi Katalin, Török Judit, Váradi Károlyné

Kapcsolódó határozatok:

Nagykanizsai Járásbíróság P.20779/2002., 28/2006. (VI. 21.) AB határozat, Nagykanizsai Járásbíróság P.20723/2006/7., Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20511/2007/3., *Kúria Gfv.30014/2008/3.*

***********

Gfv.XI.30.014/2008/3.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Fendrik Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fendrik Gyula ügyvéd) által képviselt dr. M. P.-né felperesnek a dr. Koczka Csaba ügyvéd által képviselt Bázakerettye Község Önkormányzata I.r. , Kiscsehi Község Önkormányzata II.r., Lasztonya Község Önkormányzata III.r., a dr. Koczka Csaba ügyvéd által képviselt Lispeszentadorján Község Önkormányzata IV.r. és Maróc Község Önkormányzata V.r. alperesek ellen 5.500.000 kártérítés és járulékainak megfizetése iránt a Nagykanizsai Városi Bíróság előtt 1.P.20.779/2002. szám alatt indult, majd P.20.723/2006. szám alatt folytatódott eljárásban a Zala Megyei Bíróság 2007. szeptember 11-én kelt 2.Pf.20.511/2007/3. számú ítélete ellen a felperes részéről 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - a 2008. március hó 10. napján tartott tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Zala Megyei Bíróság 2.Pf.20.511/2007/3. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Nagykanizsai Városi Bíróság 1.P.20.723/2006/7. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 165.000 (Egyszázhatvanötezer) Ft fellebbezési és 165.000 (Egyszázhatvanötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes házastársa, a 2001. szeptember 29-én elhunyt dr. M. P., az alperesek által működtetett egészségügyi alapellátás keretében önálló háziorvosi tevékenységet végzett. A felperes, mint az önálló orvosi tevékenységről szóló 2002. évi II. törvény (a továbbiakban: Öotv.) 2. § /4/ bekezdése szerint a működtetési jog folytatására házastársként jogosult személy, a működtetési jogot az Öotv. 2. § /6/ bekezdése 2. fordulata értelmében 6 hónapon belül visszterhesen elidegeníteni kívánta. Az elidegenítés érdekében felvette a kapcsolatot H. L. praxisjog közvetítővel, aki 2001. decemberében a működtetésre jelentkező és a működtetési jog megszerzésének feltételeivel rendelkező dr. B. M.-sal megegyezett a működtetési jog megszerzésének 5.500.000 Ft ellenértékében. Az alperesek - akiket a működtetési jog értékesítésének szándékáról tájékoztattak - a 2001. december 22-én megtartott társulati képviselőtestületi ülésen tárgyalták dr. B. M.-nak a háziorvosi álláshelyre érkezett pályázatát, és személyes meghallgatását követően zárt ülésben meghozott 18/2001. számú határozatukban úgy döntöttek, hogy a háziorvosi álláshely betöltésére a korábbi feltételek szerint új pályázatot írnak ki. Dr. B. M. pályázata elfogadása hiányában a felperes elesett a működtetési jog 6 hónapon belül visszterhes elidegenítésének lehetőségétől, ezáltal az Öotv. 2. § /7/ bekezdése értelmében a működtetési joga megszűnt.

A felperes keresetében 5.500.000 Ft és annak 2002. március 29. napjától a Ptk. 301. §-a szerint járó kamatai, valamint a perköltség egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket a Ptk. 5. §-a, 339. §-a, 344.§-a és 18/2000./II.25./ Korm. rendelet 7. § /3/ bekezdése alapján.

Alperesek a kereset elutasítását kérték, mert álláspontjuk szerint eljárásuk jogszerű volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetének helytadva egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek kártérítés címén 5.500.000 Ft-ot és ennek 2002. március 29. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra járó törvényes késedelmi kamatát, továbbá 300.000 Ft perköltséget. Rendelkezett továbbá a feljegyzett kereseti illeték állam általi viseléséről.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a működtetési jog, mint vagyoni értékű jog elvesztésével a felperest kár érte, melynek mértéke a B. M.-sal történt megállapodásra figyelemmel 5.500.000 Ft összegben megállapítható. A működtetési jog 6 hónapon belüli elidegenítésének meghiúsulása az alperesek magatartásával ok-okozati összefüggésben következett be, mert a jogszabályi feltételeknek megfelelő, a működtetési jog megszerzése feltételeivel rendelkező pályázó foglalkoztatását alapos indok nélkül elutasították. Az elsőfokú bíróság akként foglalt állást, hogy ha a háziorvosi működtetési jog megszerzéséről és visszavonásáról, valamint a háziorvosi tevékenységhez szükséges ingó-, ingatlanvagyon és működtetési jog megszerzésének hitelfeltételeiről szóló 18/2000./II.25./ Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 2002. április 15-e előtt hatályos 3. § /1/ bekezdése, 4. § /3/ bekezdés a) pontja, 7. § /3/ bekezdése szerinti rendelkezések alapján kellett az alpereseknek eljárni, úgy eljárásuk önmagában jogszerű volt. A működtetési jog engedélyezéséhez szükséges előszerződés megkötésének, vagy háziorvosként való foglalkoztatásra vonatkozó nyilatkozat megadásának alapos indok nélküli elutasítása azonban az alperesek részéről a Ptk. 5. § /1/ bekezdése szerinti joggal való visszaélést valósította meg, mely miatt magatartásuk jogellenes volt. Az Alkotmánybíróság 373/B/2003. számú határozatában megállapította a Vhr. 3. § /1/ bekezdése 3. mondatának alkotmányellenességét és kimondta, hogy a jelen perbeli esetben nem alkalmazható. A Vhr. 4. § /3/ bekezdésének a) pontja, továbbá 7. § /3/ bekezdésének "és rendelkezik e rendelet 4. § /3/ bekezdése a) pontja szerinti önkormányzati nyilatkozattal, vagy előszerződéssel" mondatrésze alkotmányellenességét szintén megállapította, ezért e rendelkezéseket a határozat közzétételének napjával megsemmisítette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a működtetési jognak, mint vagyoni értékű jognak olyan korlátozását mondta ki a Vhr. 2002. április 15. napját megelőzően hatályos 3.§ /1/ bekezdésének 3. mondata, a 4. § /3/ bekezdésének a) pontjával és 7. § /3/ bekezdésével egységesen értelmezve, melyet csak törvény állapíthatott volna meg. Ennél fogva, amennyiben a Vhr. 3. § /1/ bekezdésének 2002. április 15. napjáig hatályos 3. mondata alkotmányellenessége folytán nem alkalmazható a perben, úgy az alperesek eljárása jogellenes volt.

Az elsőfokú bíróság a kártérítési felelősség Ptk. 339. § /1/ bekezdésében foglalt valamennyi feltétele fennállását megállapította és az alpereseket a Ptk. 344. § /1/ bekezdése értelmében egyetemlegesen kötelezte a praxisjog közvetítő és dr. B. M. között létrejött megállapodásra tekintettel 5.500.000 Ft kártérítés és ennek a Ptk. 360. § /1/ bekezdése értelmében a működtetési jog megszűnésétől, mint a károsodás bekövetkeztének időpontjától, vagyis 2002. március 29. napjától járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére.