BH 1978.2.77 Önmagában az a körülmény, hogy az örökhagyó végrendeletében a kitagad ás okát megjelölte, a bíróságot nem mentesíti a bizonyítás lefolytatása alól. - Utólagos megbocsátás hiányában kötelesrészre jogosult az az örökös, akivel szemben a bíróság által lefolytatott bizonyítás alapján a kitagadás érvénytelen [Ptk. 663. § (1) bek., 664. § (2) bek.].

Az 1975 szeptember 1-én meghalt örökhagyó 1971 április 15-én írásbeli magánvégrendeletet alkotott; vagyona örököséül a feleségét, valamint két gyermekének egyikét, az alperest nevezte meg. Másik gyermekét, a felperest a végrendeletben felhozott indokok alapján a törvényes öröklésből kitagadta. A kitagadás okaként az örökhagyó arra hivatkozott, hogy a felperes " ...bár tudja, hogy súlyos szívbeteg vagyok és kb. két évvel ezelőtt szívinfarktusom volt, olyan magatartást tanúsít velem és feleségemmel szemben, hogy szívbetegségem mielőbb végezzen velem és ebből a szándékból nem is csinál titkot, hiszen több alkalommal is kijelentette, hogy addig nem nyugszik, míg én temetőbe nem kerülök, a feleségem pedig a bolondok házába. Azért, hogy engem tönkre tegyen, alaptalanul feljelentett már az adóügyi hatóságnál adócsalás miatt, rólam valótlan és engem súlyosan rágalmazó tényállásokat híresztel, az otthonomban rendszeresen botrányt okoz, engem és feleségemet különböző feljelentésekkel és egyéb módon zsarol azért, hogy két szoba összkomfortos lakást vegyek a részére és egyéb kielégíthetetlen anyagi igényeit is kielégítsem, a feleségemet kellően el nem ítélhető kifejezésekkel illette és engem rothadt stricinek nevez, bár mindent megtettünk a feleségemmel együtt, hogy erőnkön felül is a lehető legjobb körülmények között neveljük fel..."

A felperes keresetében - egyebek között - annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó hagyatékából törvényes öröklés jogcímén öröklésre jogosult. Arra hivatkozott, hogy a kitagadásra ok nem volt, illetőleg a kitagadásra okot adó cselekményt az örökhagyó megbocsátotta, és ezzel a kitagadásra vonatkozó nyilatkozata hatálytalanná vált.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy az örökhagyó a végintézkedés tétele után az unokákra tekintettel a felperessel kibékült, de tagadta azt, hogy a felperesnek a kitagadásra okot adó cselekményeit megbocsátotta.

Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes és az örökhagyó között a családi kapcsolat az örökhagyó halála előtt helyreállt ugyan, az örökhagyónak azonban nem volt szándékában megbocsátani, a felperes ezért a kitagadás folytán apja után nem örökölhet.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését elkésettség miatt elutasította, így az első fokú bíróság ítélete jogerőre emelkedett.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.