3221/2015. (XI. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 3. § (1) bekezdés a)-d) pontjai, az 5. § (1) bekezdése, a 8. § (1)-(4) bekezdései, az országgyűlési képviselők kampányköltségeinek támogatásáról szóló 69/2013. (XII. 29.) NGM rendelet 3. § a) pontja, valamint a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.170/2014/15. számú ítélete alaptörvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1.1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) és (2) bekezdése, továbbá 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Indítványozta az országgyűlési képviselők választása kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 3. § (1) bekezdés a)-d) pontjai, az 5. § (1) bekezdése, a 8. § (1)-(4) bekezdései, az országgyűlési képviselők kampányköltségeinek támogatásáról szóló 69/2013. (XII. 29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGMr.) 3. § a) pontja, valamint a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.170/2014/15. számú ítélete megsemmisítését, mert véleménye szerint a kifogásolt jogszabályi rendelkezések és annak alapján a bírósági döntés sérti az Alaptörvény 15. cikk (2) és (4) bekezdését, s ebből következően a 23. cikk (1) bekezdését. Az Alaptörvény felhívott rendelkezéseibe való ütközés indokát tételesen nem fejtette ki.
[3] A támadott rendelkezések egy része a kampányfinanszírozási támogatás elszámolásáról, a visszafizetési kötelezettség teljesítéséről szól, a többi pedig kifejezetten a pártok, pártjelöltek kampányfinanszírozásával foglalkozik. Általánosságban azt fejtette ki, hogy az általa kifogásolt szabályozás anyagi értelemben hátrányos rá nézve, mert a független jelölteket diszkriminálja a pártok által támogatott jelöltekkel szemben.
[4] 1.2. Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra szólította fel az indítványozót a jogszabályi rendelkezés és bírói döntés alaptörvény-ellenességének indokolása tekintetében. Az indítvány-kiegészítés már a helyes (római számos) alaptörvényi rendelkezéseket tartalmazza, azok beidézésével egyértelművé vált, hogy a diszkriminációt tilalmazó, valamint az esélyegyenlőség megvalósítását célul kitűző rendelkezéséket véli sérülni az indítványozó, továbbá úgy látja, hogy a szabályozás ellentétes a választójoggal is.
[5] 1.3. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó mint felperes kereseti kérelmét elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság utal arra, hogy az indítványozót az országgyűlési képviselők általános választásán jelöltként vették nyilvántartásba, majd röviddel ezután a jelölt kezdeményezésére a perben alperes Magyar Államkincstár 2014. március 10. napján 1 000 000 Ft összegű kampányfinanszírozási támogatást bocsátott rendelkezésére.
[6] A választást követően a Magyar Államkincstár BP-63-21/1922/2014. számú határozatával megállapította, hogy az indítványozó nem szerezte meg az egyéni választókerületben leadott érvényes szavazatok legalább 2%-át, erre tekintettel 588 422 Ft szabályszerűen felhasznált, valamint a nem szabályszerűen felhasznált 260 615 Ft támogatás kétszeresének megfelelő 521 230 Ft-ot, összesen 1 109 652 Ft összeg visszafizetését írta elő.
[7] Az indítványozó az államkincstári határozattal szemben keresetet nyújtott be a bírósághoz. Keresetében részletezte saját kampányfinanszírozási támogatása felhasználásának technikai körülményeit, majd az első tárgyalást követően hivatkozott az alperesi eljárás akadályozó jellegére, végezetül általánosságban utalt a kampányfinanszírozás visszásságainak sajtóbeli értékelésére. Indítványozta továbbá, hogy a bíróság keresse meg az Alkotmánybíróságot, de ennek a bíróság nem adott helyt.
[8] A bíróság a keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy az ügyben eljárt közigazgatási szervnek az elszámolási jogviszony körében kellett a vonatkozó rendelkezések alkalmazásával döntést hoznia; összefüggésekre, így a pártokra vonatkozó rendelkezésekre nem lehetett tekintettel. A bíróság ebből következően csak az elszámolással kapcsolatos hatósági eljárás törvényességét vizsgálhatta. Ennek megfelelően a Törvény 8. § (3) és (4) bekezdését, az indítványozó által nem támadott 2. § (6) bekezdését, valamint az NGMr. indítványozó által ugyancsak nem támadott 4. § (2) bekezdését alkalmazta.
[9] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerint tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Ennek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek.
[10] 2.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszról az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ilyen indítvány benyújtására az ügyben nincs lehetőség. A kivételes panasz előterjesztése ugyanis csak akkor lehetséges, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következik be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. Ezen törvényi feltételek egyike sem teljesült a vizsgált ügyben, ezért az erre alapított alkotmányjogi panasz nem befogadható.
[11] 2.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasszal kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felhívott jogszabályi rendelkezések közül a bíróság a Törvény 3. § (1) bekezdését, az 5. § (1) bekezdését, valamint az NGMr. 3. § a) pontját nem alkalmazta, és azok egyébként sem hozhatók összefüggésbe az indítványozó személyével és független jelölti mivoltával. Az alkotmányjogi panasz tehát e tekintetben azért nem fogadható be, mert egyedi normakontroll csak abban a jogszabályi körben kezdeményezhető, amelyeket a bíróság alkalmazott, és ennek révén következik be a panaszos Alaptörvényben biztosított jogának sérelme.
[12] 2.3. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a előírásainak megfelelő alkotmányjogi panaszelemekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
[13] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az (1b) bekezdés meghatározza, hogy mikor határozott a kérelem, azaz megfelel-e a formai követelményeknek. Az eljáró tanács megállapította, hogy az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá az indítványozó jogosultságát megalapozó rendelkezést.
[14] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket és a bírósági döntést. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabályi rendelkezés és a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt hatvan napos határidőn belül nyújtották be.
[15] A befogadásról való döntéskor az indítvány tartalmi vizsgálata során az Alkotmánybíróság különösen az Abtv. 26-27. § szerinti érintettségét, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket vizsgálja. Az eljáró tanács megállapította, hogy az indítványt az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a szerinti benyújtásra jogosult és érintett személy nyújtotta be jogorvoslati joga kimerítését követően.
[16] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[17] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt utal a 3001/2015. (I. 12.) AB határozatra, amelyben a kampányfinanszírozással kapcsolatban megállapította, hogy a szabályozásbeli eltérés a független és a valamely párt által támogatott jelöltek között, egyrészt nem sérti a választójogot, másrészt nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alaptörvény által tilalmazott hátrányos megkülönböztetéssel. (Indokolás [28], [30], [31]) A 3176/2015. (IX. 23.) AB határozatban pedig azt rögzítette, hogy az esélyegyenlőség megteremtésével sem hozható összefüggésbe a kampányfinanszírozási szabályozás (Indokolás [32]).
[18] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, önmagában a bírósági joggyakorlat tartalmának (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel.
[19] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Az Alkotmánybíróság nem észlelt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában támasztott követelménynek, ezért nem fogadható be.
[20] 3. A fentiekben kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2015. november 3.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/698/2015.