BH 1994.5.245 I. A bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettség értelmezése [Pp. 3. § (1) bek.].

II. Az építési engedély nem zárja ki a szomszédjog megsértésén alapuló polgári jogi igény érvényesítését [Ptk. 100. §].

A felperesek, illetőleg az alperesek szomszédos házas ingatlanok tulajdonosai.

Az alperesek 1990-ben, építési engedély alapján a közös telekhatáron álló családi házuk tetőterét beépítették, ami a tetőszint megemelésével és új párkány kialakításával járt. A felperesek birtokvédelemért fordultak az államigazgatási hatósághoz. Előadták, hogy a tetőtérbeépítés következtében az alperesek épületének párkánya átnyúlik a telkük fölé, és ez őket a birtoklásban zavarja.

A hatósági osztály az 1990. szeptember 24-én kelt határozatával a birtokvédelmi kérelmet elutasította.

A felperesek a keresetükben a birtokháborítás megállapítását, valamint azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket, az eredeti állapot helyreállítására, vagyis az átnyúló tetőpárkány és ereszcsatorna lebontására.

Az elsőfokú bíróság ítéletével ezt a keresetet elutasította, ugyanakkor az alpereseket arra kötelezte, hogy a telekhatáron lévő gépkocsitárolójukat szüntessék meg, a közös kerítésen az építkezés idején ajtónak kivágott nyílást pedig függőleges deszkázattal zárják le. Ítéletének indokolása szerint a felperesek birtokvédelmi kérelme azért nem alapos, mert az alperesek a tetőtér beépítése és a párkány kialakítása során az irányadó építésügyi jogszabályoknak megfelelően jártak el, és - a beszerzett szakértői vélemények alapján - a párkány átnyúlása őket a birtoklásban nem zavarja, mindössze a tavaszi és őszi időszakban jelentkezik olyan minimális többletárnyékhatás, amely ingatlanuk forgalmi értékét 9600 forinttal csökkenti. Az eredeti állapot helyreállításának elrendelésére azért nincs alap, kártérítésre pedig a felperesek kifejezetten nem tartottak igényt.

Az ítélet ellen mind a felperesek, mind az alperesek fellebbeztek.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította. Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor az alpereseket olyan kötelezettségekkel terhelte, amelyekre a felperesek keresete nem terjedt ki. A birtokvédelmi kérelem elutasítása tekintetében pedig az elsőfokú ítélet indokai alapján helytálló.

A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Álláspontjuk szerint eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a jogi képviselő nélkül eljáró felpereseket nem tájékoztatta megfelelően a jogaikról, a másodfokú bíróság pedig azzal, hogy az elsőfokú ítélet marasztaló rendelkezését a kereseti kérelmen való túlterjeszkedésnek minősítette. A keresetet elutasító érdemi döntés ellentétes a Ptk. 100. §-ában foglaltakkal és - közvetve - sérti az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogra vonatkozó 13. §-ának (1) bekezdését.