BH 2001.10.467 I. Az ember munkájának, munkájával kapcsolatos emberi magatartásának értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, ezért a munkáltató ezzel kapcsolatos értékelése a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelentheti.

II. A katonatiszt a fegyelmi eljárásban hozott parancsban személyére vonatkozóan megfogalmazott vélemény, illetve minősítés miatt becsülete, emberi méltósága, illetve jó hírneve megsértését nem kifogásolhatja.

III. A személyhez fűződő jogot nem sértő parancs kihirdetése önmagában nem minősíthető olyan cselekménynek, amely a személyiségvédelmet megalapozná [Ptk. 75. § és 76. §, 78. §, 81. §, 82. § (2) bek., 84 és 85. §, PK 12. sz. III.].

A jogerős ítélet a felperes keresetét - amelyben annak megállapítását kérte, hogy a Honvédelmi Minisztérium alperes a személyhez fűződő jogát, ezen belül becsületét, emberi méltóságát és jó hírnevét, valamint a lelkiismereti szabadsághoz való jogát megsértette; továbbá amelyben elégtétel adását, és a jogsértés következményeinek elhárítását, valamint vagyoni kárai megfizetését kérte - elutasította, és úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt kereseti, valamint fellebbezési illetéket az állam viseli.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1967. április 1-jétől a Budapesti V-IX. kerületi Kiegészítő Parancsnokságon dolgozott mint hivatásos katona, őrnagyi rangban. A felperes 1968. augusztus 21-én egy vita során tiszttársai körében alkotmányellenesnek minősítette a Varsói Szerződés csapatainak Csehszlovákiába történő bevonulását, és ebben a Magyar Néphadsereg részvételét. Ezen cselekedete miatt a felperessel szemben fegyelmi eljárás indult, és a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere 0530. számú parancsával az elkövetett cselekmények miatt megállapította, hogy a felperes a "Néphadsereg tisztjeitől idegen és megengedhetetlen magatartása miatt méltatlanná vált a hivatásos tiszti szolgálatra és rendfokozatra". Ezért fegyelmi fenyítésül a felperest rendfokozatától megfosztotta, és tartalékállományba helyezte, egyben - egyebek mellett - elrendelte a parancs kihirdetését az V-IX. kerületi Parancsnokság tiszti állománya előtt is.

A Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztere 1989. szeptember 11-i hatállyal a felperes fegyelmi felelősségre vonását felülvizsgálta, és erkölcsi jóvátételként a parancs lefokozásra vonatkozó részét hatálytalanította, megállapítva, hogy a felperes rendfokozata tartalékos őrnagy. Ezt követően tartalékos alezredessé léptették elő a felperest, azonban "anyagi rehabilitációja" nem történt meg.

A felperes az 1968-ban kelt elöljárói parancs jogtalansága miatt, és az azzal okozott kár megtérítése iránt munkaügyi pert is kezdeményezett, amelyben az elmaradt jövedelme, leszerelési segélye, a nyugdíjkülönbözetből eredő kártérítés, ruhapénz, ki nem fizetett szabadság különbözetből eredő kárai megtérítését, illetve a szolgálati viszony megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte. A pert azonban a bíróság megszüntette. A jogerős végzés megállapítása szerint a Munkaügyi Bíróságnak e kereset elbírálására nem volt hatásköre, mert a felperes szolgálati jogviszonyának az Elnöki Tanács 1959. évi 106. számú határozata alapján történt megszüntetésével kapcsolatos bírósági felülvizsgálatot a jogszabályok kizárták. Az eljárt bíróság azonban nem látta akadályát annak, hogy a felperes polgári perben az általános hatáskörű bíróság előtt perelje az alperest személyhez fűződő joga megsértése miatt.

A jogerős ítélet azonban a felperes keresetét alaptalannak találta. Megállapította, hogy a felperes által kifogásolt miniszteri parancsban a felperes terhére rótt cselekmények megtörténtek, az abban ismertetett kijelentések a felperes részéről elhangzottak. A polgári perben eljáró bíróság nem mérlegelhette felül a fegyelmi jogkör gyakorlójának a döntését, és a fegyelmi fenyítés indokoltságát sem vizsgálhatta. E jogosultság hiányát a személyiségi jogi per indítása sem pótolhatta, mert e per nem arra szolgál, hogy abban más szervek, hatóságok által - a jog által biztosított hatáskörben való eljárás keretében - hozott döntések jogszerűsége nyerjen elbírálást. A személyiségi jogi kereset nem funkcionálhat jogorvoslati eszközként.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalma szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértéssel utasította el keresetét.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan utasította el a felperes keresetét. Indokait azonban szükséges az alábbiakkal kiegészíteni.

A felperest 1968-ban érte a jogsérelem a fegyelmi fenyítés következtében. A kereset elbírálásakor hatályos Ptk. 75. §, 76. §, 78. § és 84. §-aival lényegében azonos módon, az 1968-ban hatályos Ptk. 81. §-ának (1) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak, és a 81. § (2) bekezdése szerint az állampolgárok személyhez fűződő jogainak sérelmét jelentette különösen az állampolgárok lelkiismereti szabadságának sérelme, továbbá az állampolgárok testi épségének, becsületének megsértése, illetve a Ptk. 82. §-ának (2) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogok védelme kiterjedt a jó hírnév védelmére is. Ezen túlmenően a Ptk. 85. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján akit személyhez fűződő jogában megsértettek, követelhette a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, a c) pont alapján elégtételt, a d) pont alapján a sérelmes helyzet megszüntetését, mint objektív szankciókat, illetve a (2) bekezdés szerint a polgári jogi felelősség szabályai szerint vagyoni kára megtérítését is követelhette.