A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32098/2014/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 5. §, 8. §, 21. §] Bíró: Bögös Fruzsina

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

27.K.32.098/2014/5.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) , a ... közszolgálati tisztviselő által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság (alperes címe) alperes ellen, közigazgatási határozat (hivatkozási szám: ....) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti illetéket a felperes az adóhatóság külön felhívására az állam javára köteles megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes panaszt nyújtott be az alpereshez, melyben előadta, hogy 2014. január 17.-én a ... szám alatti ... található ... üzletet két alkalommal hívta fel álláslehetőség után érdeklődve, mindkétszer azt a választ kapta, hogy a cég csak hölgyeket foglalkoztat, mivel a korábbiakban a férfiakkal rossz tapasztalatuk volt. A felperes a második beszélgetést mobiltelefonjával rögzítette. A felperes arra hivatkozott, hogy 12 évig üzletvezetőként dolgozott a papír-írószer szakmában, így mindenben megfelelt a pályázati kiírásnak. Álláspontja szerint a neme miatt nem foglalkoztatta őt a papírbolt. Panaszában előadta, hogy a ... üzlet képviselőjével személyes találkozót kezdeményezett 2014. január 22. napján az ..., ami azonban nem járt eredménnyel.

Az alperes 2014. március 14. napján eljárást indított a ... üzlet üzemeltetőjével, a perben nem álló ....-vel szemben. Az eljárás alá vont cég képviselője, ... a nyilatkozatában előadta, hogy a cégük 2014. január 6. napján adta fel az álláshirdetést, amiben eladói munkakörbe kerestek munkatársakat. A hirdetésre kb. 80 ember jelentkezett, a kiválasztási folyamat 2014. január 15. napján zárult le. Végül új munkatársat nem vettek fel, gazdasági jellegű körülmények miatt ugyanis az új munkaerő felvételét elhalasztották. Arra is hivatkozott, hogy a munkaerő kiválasztása kizárólag szakmai alapon történik, minden esetben személyes találkozó után. Előadta, hogy egyszemélyes döntéshozóként ő választja ki a leendő munkatársakat, a felperes azonban nem jelentkezett a hirdetésre, az önéletrajzát nem küldte meg és személyes találkozóra sem került sor a kiválasztási időszak alatt.

A .... nyilatkozatára a felperes előadta, hogy a nyilatkozat nem felel meg a valóságnak, ugyanis az üzlet menedzser shop részlegébe kerestek eladót, de nem férfi eladót, továbbá arra is hivatkozott, hogy ... megkereste, a személyes találkozó azonban eredménytelenül zárult, találkozásukkor egy kinyomtatott önéletrajzot adott át neki.

Az alperes 2014. április 30. napjára tárgyalást tűzött ki, melyen megjelent a felperes, ..., továbbá tanúként került kihallgatásra ... üzletvezető, aki 2014. január 17. napján a felperessel telefonon beszélt. A felperes a korábbi nyilatkozatait akként egészítette ki, hogy a 2014. január 22-i személyes találkozáskor ... felajánlotta számára, hogy a beszállítói felé ajánlani fogja őt munkavállalónak. ... a korábbiakban elmondottakon túl arra hivatkozott, hogy egyszemélyes vezetőként hozza meg döntését és senkinek nem mondta, hogy csak nőket vehetnek fel. ... tanúvallomásában elmondta, hogy sajnálja ami történt, mivel korábban férfi biztonsági őrök dolgoztak náluk, akikkel nem voltak megelégedve, erre alapozta a felperesnek tett kijelentését. A tanú azt is állította, hogy a helyzetet félreértette, a felperes a tanú állítása szerint úgy beszélt, mintha egy ismerős lenne.

Az alperes 2014. május 19. napján kelt .... számú határozatával a felperesnek a ....-vel szemben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt benyújtott kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § a) pontjára, 5. § a) pontjára, 21. § a) pontjára, 19. § (1) bekezdésére és (2) bekezdésére hivatkozott. Kiemelte, hogy az egyenlő bánásmód követelménye a hatályos jogszabályok alapján kizárólag akkor sérül, amennyiben a felperes rendelkezik védett tulajdonsággal, személyes, konkrét sérelem érte, valamint ezek között ok-okozati összefüggés áll fenn. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes általa is elismerten csak 2014. január 22. napján adta át önéletrajzát az eljárás alá vont cég képviselőjének és csupán 2014. január 17. napján érdeklődött az álláslehetőségről. A felperes által hivatkozott telefonbeszélgetés időpontjában, 2014. január 17.-én tehát még nem került egymással olyan jogviszonyba a felperes és az eljárás alá vont cég, melynek során az eljárás alá vont cég az egyenlő bánásmód követelményének - hangsúlyozottan az Ebktv. szerinti - betartására lett volna köteles, ezért megállapítható, hogy a sérelmezett esetkor a felperes és az eljárás alá vont cég sem az Ebktv. 5. § a) pontja szerint, sem az EBKtv. 21. § a) pontja szerinti jogviszonyba nem kerültek egymással. Megállapította továbbá, hogy a felperes azért sem részesülhetett másokkal szemben hátrányos megkülönböztetésben az eljárás alá vont részéről, mivel a meghirdetett állásra végül nem vettek fel egyetlen pályázót sem, tehát nincs olyan összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport, akivel vagy akikkel szemben a felperes az egyenlő bánásmód követelményét sértő módon kedvezőtlenebb bánásmódban részesült volna, személyes, konkrét sérelem hiányában pedig diszkriminációról sem lehet beszélni. Végül kitért arra, hogy a kiválasztási folyamat az eljárás alá vont képviselőinek nyilatkozata szerint január 15.-ével lezárult, tehát a felperes a 2014. január 17.-én történt érdeklődő telefonhívásával abban az esetben is elkésett volna, ha az eljárás alá vont felvesz valakit a meghirdetett állásra.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozata ellen, melyben annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Keresetében azt állította, hogy az alperes .... számon nyilvántartott, ugyanilyen tárgyú panaszával kapcsolatban hozott döntésével a perbeli határozata szemben áll, annak ellentmond. Keresetében azt állította, hogy a panaszát nem 2014. február 25. napján, hanem 2014. január 17. napján tette meg. Arra hivatkozott, hogy a telefonbeszélgetésben szó sem volt arról, hogy a jelentkezések 2014. január 15. napján lezárultak és hogy senkivel nem töltötték be az állást. Álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy közeli kapcsolat van az üzletvezető és a férje között, így a céges ügyekben a kapott információkról tudhatott .... Keresetében arra is hivatkozott, hogy a telefonbeszélgetésből kiderül, hogy nemi diszkrimináció miatt egyébként sem lett volna esélye az álláshirdetésre jelentkezni, önéletrajzát eljuttatni. Álláspontja szerint az eladói álláslehetőséget nem lehet összehasonlítani a biztonsági őr foglalkoztatásával, végül pedig arra hivatkozott, hogy a hívás időpontja a jegyzőkönyvben és a határozatban ellentétesen szerepel. Kifogásolta, hogy az alperes meg sem kísérelte annak tisztázását, hogy miért nem azzal tanácsolták el, hogy a kiválasztási folyamat lezárult, hanem azzal, hogy férfiakat nem alkalmaznak. Állítása szerint emiatt a határozatban megállapított tényállás hiányos, megalapozatlan, ezért jogszabálysértő. Arra is hivatkozott, hogy az alperes nem indokolta meg, hogy határozatát miért kizárólag az eljárás alá vont állítására alapozta. Azzal is érvelt, hogy nem azt vitatta, hogy nem zárult le a kiválasztási folyamat, hiszen arról nem is tudhatott, hanem panasza arra irányult, hogy érdeklődésre azt a felvilágosítást kapta, hogy férfiakat nem alkalmaznak. Álláspontja szerint életszerűtlen, hogy a hirdetésben megadott kapcsolattartó személy legelőször ne arra hivatkozna, hogy a jelentkezés már lezárult, hanem arra, hogy férfiakat nem alkalmaznak. Álláspontja szerint ... nyilatkozata kétséget kizáróan bizonyítja előadását, vagyis azt, hogy a nyilatkozat arról, hogy férfiakat nem alkalmaznak, elhangzott. Az Ebktv 8. § a) pontjára és 21. § a) pontjára hivatkozva azt állította, hogy a munkáltatónak és a munkavállalónak nem kell konkrét jogviszonyban állnia, hiszen éppen a jogsérelem miatt nem jöhet létre a felek között a munkavállaló által kívánt jogviszony. Az Ebktv. 19. § (1) és (2) bekezdései alapján kifejtette, hogy nem csupán valószínűsítette, hanem bizonyította is a neme miatti hátrányos megkülönböztetést, míg az eljárás alá vont személy ezt semmivel nem cáfolta, illetőleg nem bizonyította, hogy nem történt jogsérelem. Sérelmezte, hogy az alperes az eljárás alá vont személyt a bizonyítási kötelezettségre nem hívta fel, ezáltal sérült a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 5. § (1) és (2) bekezdése, továbbá az alperes megszegte a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdései szerinti kötelezettségét, megsértette továbbá a Ket. 1. § (1) és (2) bekezdését, 2. § (3) bekezdését, mert a törvényben előírt együttműködési, kioktatási kötelezettségének nem tett eleget.