ÍH 2023.58 TARTÁSI SZERZŐDÉS - JÓERKÖLCSBE ÜTKÖZÉS - ÉRTÉKARÁNYTALANSÁG - SZERENCSEELEM

Az eltartott által a tartási szerződés alapján az eltartónak juttatott ingó- és ingatlan vagyonnal szemben - az értékarányosság és a szerencseelem megléte szempontjából - azt a komplex tartási, gondoskodási, kapcsolattartási szolgáltatást kell mérlegre tenni, amely a fizikális tartáson túl az eltartottal való törődésre, a naponta együtt töltött időre, és egy esetleges egészségromlás bekövetkezte esetén akár a nap teljes időtartamára kiterjedő, összetett és megterhelő ápolási tevékenységre is kiterjed [a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:491. § (1) és (2) bekezdés, 6:492. §., 6:96. §].

Pertörténet:

Győri Törvényszék P.20262/2021/41., Győri Ítélőtábla Pf.20175/2022/3. (*ÍH 2023.58*)

***********

A felperes édesapja (néhai K. L.) és az alperes 2019. őszén ismerkedtek meg az alperes által üzemeltetett mosodában. A beszélgetéseik során a felperes édesapja elmondta, hogy egyetlen gyermekével, a felperessel és annak családjával nem ápol jó viszonyt.

Az alperes 2020 év elejétől kezdett gondoskodni a felperes édesapjáról: bevásárolt számára, takarított nála, alkalmanként ebédet vitt, sokat beszélgettek. A felperes édesapja hálából a gondoskodásért, az ellátásért 2020. július 1. napján ajándék címén 18.000.000 Ft-ot utalt az alperesnek.

2020. július 6. napján K. L. felkért egy ügyvédet, hogy az alperessel kötendő tartási szerződést készítse elő akként, hogy az átruházandó ingatlanán holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítsanak a javára.

2020. július 8. napján a felperes édesapja, mint eltartott és az alperes, mint eltartó tartási szerződést kötöttek. A szerződés aláírására az okiratot szerkesztő ügyvéd előtt, annak irodájában került sor.

Az alperes vállalta, hogy a felperes édesapját természetben, a saját költségén - az eltartott havi legfeljebb 100.000 Ft összegű hozzájárulásával - haláláig eltartja.

Az alperes napi négyszeri étkezés biztosítására, a háztartási teendők teljeskörű ellátására, az eltartott megfelelő ruházatának, általános ápoltságának biztosítására volt köteles. Az alperes kötelezettsége volt a napi a kapcsolattartás, az eltartott családi ünnepeinek lebonyolítása, gondoskodás az eltartott orvosi felügyeletéről, ápolásáról, kórházi kezeltetéséről, gyógyszereinek beszerzéséről, rehabilitációs kezeléséről, utaztatásáról, illetve az eltartott illő eltemettetéséről.

A szerződő felek az alperes által vállalt tartás havi értékét 120.000 Ft összegben állapították meg. Utaltak arra, hogy az eltartó az elmúlt öt hónapban a tartást, a gondozást folyamatosan biztosította.

Az eltartott a tartási szerződéssel az alperesre ruházta át az 1/1 arányú tulajdonát képező Gy, Á út 50. szám alatti ingatlan tulajdonjogát a javára szóló holtig tartó haszonélvezeti jog alapítása mellett. Az eltartott az alperesre ruházta át - a pénzvagyona kivételével - a meglévő ingóságai tulajdonjogát is azzal, hogy az ingóságok használatának jogát holtáig fenntartotta. Az eltartott kikötötte, hogy a nyugellátásával szabadon rendelkezik.

K. L. megtiltotta a szerződést készítő ügyvédnek, hogy tájékoztassa a felperest arról, hogy az eltartásáról, eltemettetéséről az alperes gondoskodik. A felperes édesapja kifejezésre juttatta a felperes felé, hogy nem kíván vele találkozni, és két nappal később visszakérte tőle az ingatlana kulcsait is.

2020. július 29. napján K. L. a számláit vezető S Bank Zrt-nél a forint számláján és a deviza számláján nyilvántartott pénzeszközök vonatkozásában az alperest jelölte meg kedvezményezettként.

K. L. 2020. november 20. napján kórházba került, majd 2020. november 28. napján elhalálozott, a temetéséről az alperes gondoskodott.

A felperes a kereseti kérelmében más mellett a néhai édesapja (K. L.) és az alperes által kötött tartási szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte.

Előadta, hogy néhai édesapja sem anyagilag, sem fizikális értelemben nem szorult ellátásra, gondozásra. A pandémia időszakában ő vásárolt be neki, és váltotta ki a gyógyszereit, egyebekben pedig a néhai édesapja teljes mértékben el tudta látni magát.

Azt állította, hogy az édesapja életkorára, valamint az alperes által megszerzett ingatlannak, a bankszámlákon lévő összeg értékének, továbbá a tartás havi értékének egymáshoz viszonyított arányára tekintettel a tartási szerződés a szerencseelemet teljes mértékben nélkülözte. A szerződés egyoldalú és indokolatlan előnyt biztosított az alperes számára, ezért az a jóerkölcsbe ütközik, tehát semmis.

Utalt arra, hogy az alperes a tartási kötelezettségének sem tett eleget.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Hangsúlyozta, hogy kifejezetten az eltartott kívánta a tartási szerződés megkötését, az ügyvédet is ő maga kereste fel, majd a szerződést az ügyvéd előtt írta alá sajátkezűleg.

Arra hivatkozott, hogy az eltartottnak sem a felperessel, sem a családjával nem volt jó a kapcsolata, a néhai kifejezett célja az volt, hogy utána a gyermeke (a felperes) ne örököljön.

Állította, hogy 2019 őszétől nem csak fizikálisan gondoskodott a felperes édesapjáról, hanem törődött vele, sokat beszélgettek. Emellett ételt vitt neki, ruházatának tisztántartásáról, lakása takarításáról gondoskodott.

Kiemelte, hogy a tartási szerződés tárgyát az ingatlan, illetve az abban lévő ingóságok képezték. Az eltartott bankszámláján lévő összeg nem tartozik a hagyatékhoz, ugyanis az eltartott a pénzintézet felé a halála esetére az alperest jelölte meg kedvezményezettnek. Nem tartozik a hagyatékhoz a 18.000.000 Ft összeg sem, mivel azt ajándékba kapta a néhaitól.

Utalt arra, hogy az általa kapott ingatlan értékét a holtig tartó haszonélvezeti jogra és az ingatlan lelakott állapotára tekintettel állapították meg, ugyanakkor a tartás havi összege 120.000 Ft/hónap volt. A fentiek mellett tehát a szerződés nem nélkülözte a szerencseelemet, így jóerkölcsbe nem ütközik.

A Törvényszék a keresetet elutasította.

A szerződés jóerkölcsbe ütközés címén való érvénytelensége körében az elsőfokú bíróság a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egymáshoz viszonyított értékaránya megítéléséhez a szerződés tartalmából kiindulva megállapította, hogy a kötelezett (alperes) által nyújtott tartás ellenszolgáltatása a jogosult részéről a tulajdonát képező ingatlan, illetve az abban lévő ingóságok voltak, a készpénzvagyonáról a néhai jogosult külön rendelkezett, ezt az ügyvéd tanú vallomása teljes egészében alátámasztotta.

A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy az alperes részére ajándék jogcímén juttatott 18.000.000 Ft is a tartási szerződés körébe vonható. Ez esetben ugyanis a néhai jogosult ezt az összeget is a tartási szerződésben tüntette volna fel.

Kitért arra, hogy a 18.000.000 Ft-ra vonatkozó okiratban a felek tesznek ugyan megjegyzést, hogy az ápolásra, ellátásra tekintettel került sor az utalásra, azonban a pénzátadás jogcímeként kifejezetten az ajándékozást jelölték meg.

Álláspontja szerint a 18.000.000 Ft összegű ajándékkal a felperes édesapja az alperestől addig kapott gondoskodást, figyelmet kívánta honorálni, egyúttal az öröklésből a felperest kizárni.