AVI 2015.9.72 Az adóhatóság nem köteles két határozatot hozni, ha az ellenőrzést indokoltnak látja, annak eredményét figyelembe véve dönthet az adótartozás fennállásáról, mértékéről [2003. évi XCII. tv. 107. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék K.26545/2011/9., Kúria Kfv.35155/2012/3. (*AVI 2015.9.72*)

***********

A felperes tulajdonosa a 265. helyrajzi számú "kivett major" megnevezésű ingatlannak a rajta lévő építmény-együttessel (műhely, magtár, raktár, egyéb gazdasági épület és iroda), melynek többsége a nyilvántartó lap szerint rossz műszaki állapotban van. Márianosztra Önkormányzata a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) felhatalmazása alapján a 16/2007. (XII. 14.) számú rendeletében szabályozta a helyi építményadó fizetési kötelezettséget, és - a törvényi kivételeken túl - csak a magánszemély tulajdonában lévő lakást részesítette mentességben. A helyi adó bevallása, megállapítása, illetőleg megfizetése eljárási szabályairól ugyanakkor az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) rendelkezik. A felperes 2005-2009 közötti időben évi 224 000 Ft építményadót vallott be a fenti ingatlan után, de csak a 280 m2-es irodahelyiséget tekintette adóalapnak. Az elsőfokú helyi adóhatóság M.-K.-I. Községek Körjegyzője ezt nem fogadta el, ún. egyszerűsített adóhatósági ellenőrzést végzett és 65/13/2010. számú határozatával megállapította, hogy a teljes ingatlanegyüttes 2452 m2 alapterülettel adóalapot képez. Emiatt az öt évre visszamenően összesen 9 808 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg felperes terhére és kiszabta annak járulékait is (bírság, pótlék). A hatóság úgy tekintette, hogy a különbözetre mentességi kérelem áll fenn, melyet azonban elutasított, mert vizsgálatának eredményeképpen arról győződött meg, hogy egyik felperes által hivatkozott mentességi jogcím sem áll fenn. Az ingatlanegyüttes nem minősül a Htv. 13. § h) pontja szerinti mezőgazdasági rendeltetésűnek, melyet az adóalany valóban arra is használ, illetőleg a 13/A. § szerinti olyan védetté nyilvánított épületnek, melynek felújítására 2008. január 1-je után jogerős építési engedélyt adtak.

Az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázásához két alkalommal tartott helyszíni szemlét, 2008. december 8-án, és 2009. október 28-án, amely egyrészt megerősítette az épület igen rossz, helyenként romos állapotát, valamint rögzítette, hogy az épületekben egyáltalán nem, vagy csak kis mennyiségű mezőgazdasági termény volt, (fűmag és műtrágya), amelyről fotók is készültek. Az udvaron pedig egy munkagép állt. A felperesnek - a cégkivonata szerint - nincs Márianosztrán telephelye, és ezen ingatlanegyüttes használatához kapcsolódó dokumentációval sem rendelkezett. A tények szerint tehát az ingatlant nem használják rendeltetésszerűen mezőgazdasági célra, és az adóhatósághoz műemlék-felújítással kapcsolatos iratokat sem nyújtottak be, bár 1 db kőépület és istálló valóban helyi védelem alá került. Ez azonban nem lehet önmagában adómentességi alap. Kitért arra is az elsőfokú hatóság, hogy jelen határozatát már megismételt eljárásban hozta, és minden instrukciónak eleget tett, amit a másodfokú hatóság előírt. Ennek során ugyanarra az eredményre jutott, mint megelőzően, azaz nem áll fenn egyik mentességi ok sem.

A felperes fellebbezésében mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a jogszabályok értelmében a helyi adót a hatóság a bevallást követően kivetéssel határozza meg, ugyanakkor jelen ügyben erről szóló jogerős határozat nem született. Így sem az adókülönbözet, sem adóbírság, sem a pótlék megfizetésére a felperes nem lett volna kötelezhető, tehát a meghozott határozat eljárási okból jogszabálysértő. Az érdemi kérdés tekintetében pedig rögzítette, hogy a mezőgazdaság idényjellegéből fakadóan nem mindig van termény a tárolóban, 2008 decemberében sem volt, de láthatóan 2009. októberben igen. Szakértőt kellett volna igénybe venni a rendeltetésszerű használat megállapításához, de ez elmaradt. Az épületek ugyan rossz állagúak, de használatban vannak, nincsenek üzemkörön kívüli ingatlanként nyilvántartva. A rendeltetésszerű használat kérdését nem befolyásolhatja, hogy a cégbíróságon bejelentett székhely hol van. A környékbeli földek művelését igazolni tudja, mint ahogyan be is csatolt a felmerült költségeiről számviteli nyilatkozatokat, főkönyvi kartonokat. Ezekre a határozat nem tér ki. A felperes mezőgazdasági tevékenysége köztudomású, hiszen a felperes éveken keresztül támogatta az önkormányzat "falunap" elnevezésű rendezvényét. A kivetett építményadó ráadásul méltánytalan, az összege meghaladja az ingatlanok forgalmi értékét.

A másodfokú hatóság határozatával a járulékok vonatkozásában megsemmisítette a döntést és új eljárást rendelt el, egyebekben a határozatot érdemben helybenhagyta. Kifejtette, hogy az eljárás mindenben jogszerű volt, az Art. VII. fejezete szerint történt, és ún. egyszerűsített ellenőrzési eljárás keretében állapította meg a hatóság a fizetendő adót. Ez kivetéses adónem esetén is megtehető, nem kell emiatt két határozatot hozni. Nem valós felvetés, hogy az elsőfokú hatóság a felperes által felajánlott bizonyítást úgy mellőzött volna, hogy annak nem adta indokát. A hatóság csak az ingatlan használatához közvetlenül kötődő dokumentumokat, bizonylatokat kívánt figyelembe venni, a jegyzőkönyvhöz csatolt egyéb, nem közvetlen bizonyítékokat nem. Kifejtette továbbá a másodfokú hatóság, hogy a Htv. 13. § h) pontja kettős együttes feltételt tartalmaz, ebből az egyik a tényállás adatai szerint hiányzott, azaz a tényleges, rendeltetésszerű mezőgazdasági használat nem állt fenn. A felperes bizonyítékai - beleértve a növénytermesztéssel kapcsolatos költségekről szóló bizonylatokat is - nem igazolják, hogy azokat a terményeket a szóban forgó ingatlanban tárolták. Erre közvetlen bizonyíték kellett volna, pl. raktári nyilvántartás vagy fuvarlevél. A Htv. 13/A. §, mint jogcím pedig nem igazolt, ugyanis nincs építési engedély. Az épületek rossz műszaki állapotának egyébiránt adójogilag nincs is konzekvenciája. A járulékokra valóban új eljárást kellett elrendelni, mert azokra nézve részletesebb indokolás szükséges.

A felperes keresetlevelében állította, hogy a hatósági eljárásban bizonyította a mezőgazdasági használatot. Kifogásolta, hogy olyan nyilvántartásokat kér számon rajta a hatóság (fuvarlevél, raktári bizonylat), amit jogszabály nem ír elő. Ugyanakkor a tárgyi eszköz nyilvántartó lapból olyan következtetést vont le, amit abból nem lehet. Egyik épület sincs olyan rossz állapotban, ami kizárná a rendeltetésszerű használatot. Egyebekben fenntartotta a fellebbezésében írtakat, kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.

A Pest Megyei Bíróság 4.K.26.545/2011/9. számú ítéletével a keresetet elutasította. A döntésnél már figyelemmel volt a felperes időközben előterjesztett kereset-kiegészítésére is. Ez utóbbi lényege, hogy sérült a Htv. 14. § (1) bekezdése, mert az adóhatóság nem igazolta, hogy az épületek használatbavételi engedéllyel rendelkeztek, illetve azokat a felperes valaha is ténylegesen használatba vette. A felperes azzal érvelt, hogyha a használat tényének kérdésében a hatóság elfogadta a felperes nyilatkozatát - noha használatbavételi engedély nincs -, akkor a használat célját (növénytermesztési célú) is el kellett volna fogadni. Ellenkező esetben a hatóságnak kell bizonyítania a más célú használatot. Másrészt időközben megszületett a járulékokról szóló új döntés, melynek felülvizsgálatát is a per tárgyává kívánta tenni a felperes. Ez utóbbival kapcsolatban a bíróság rögzítette, hogy az új eljárásban meghozott határozat külön per tárgyát képezheti.