24/1992. (IV. 21.) AB határozat

az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata iránti indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló 1990. évi LXXIII. törvény 8. §-a alkotmányellenes, ezért az 1992. június 15-i hatállyal megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozók az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló, az 1990. évi LXXIX. és az 1991. évi LI. törvénnyel módosított 1990. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 8. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezték, amely az elszámolási kötelezettség alá eső egyes vagyontárgyakra elidegenítési és terhelési tilalmat rendel el. Álláspontjuk szerint a Tv. e rendelkezése sérti az Alkotmány 3. § (1) bekezdését, mert a vagyonelszámolásra kötelezett Magyar Szocialista Párt (MSZP), mint legitim és törvényesen működő parlamenti párt szabad tevékenységét a gazdálkodás területén tartósan és jelentősen korlátozza. Előadták, hogy a törvényhozó a kifogásolt tilalmat eredetileg átmenetinek tervezte, a vagyonelszámolást és az azt követő eljárási rendet meghatározott határidőkhöz kötötte. Az MSZP és az Állami Számvevőszék a Tv.-ben előírt kötelezettségét [Tv. 6. § (1) és (2) bekezdése] teljesítette, a Kormány azonban az Országgyűlés részére előírt javaslattételi kötelezettségét (Tv. eredeti 7. §-a) elmulasztotta, s ezáltal szerintük 1991. február 1jétől az elrendelt tilalom jogalap nélkülivé, s egyúttal alkotmányellenessé vált. A törvény módosításáról rendelkező 1991. évi LI. törvény (a továbbiakban: Tvm.) pedig a kifogásolt rendelkezést nem érintette, a vagyonelszámolási határidőket azonban meghosszabbította, amelynek következtében az MSZPre hátrányos és bizonytalan állapot - neki fel nem róható okból - tartóssá vált.

II.

Az Alkotmány 3. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.

A Tv. 2. §-a szerint "Az elszámolási kötelezettség az alábbi vagyonra terjed ki:

a) ingatlanok - értékhatár nélkül;

b) gépek, berendezések, felszerelések, járművek, jóléti állóeszközök, üzemkörön kívüli állóeszközök - ha beszerzési értékük az 50 000 Ft-ot meghaladta;

c) a védett műalkotások - értékhatár nélkül;

d) az elszámoló által alapított vagy a részvételével működő gazdálkodó szervezetek [Ptk. 685. § c) pont] és alapítványok;

e) értékpapírok (értékhatár nélkül);

f) pénz- és bankszámlák".

A Tv. indítványokkal kifogásolt 8. §-a alapján pedig "A 2. § a), b), c) és d) pontjaiban foglalt vagyontárgyakat a törvény hatálybalépésétől az Országgyűlés további intézkedéséig tilos elidegeníteni vagy megterhelni."

A Tv.-nek a Tvm. 1. §-áva kiegészített 6. § (3) bekezdése alapján az Állami Számvevőszék azt az elszámolót, akinek a vagyonelszámolása az adatok hiánya miatt nem volt hitelesíthető, a számvevőszéki jelentés alapján, a konkrét igények meghatározásával felhívja, hogy a hiányokat 60 napon belül pótolja. E § (6) bekezdése szerint pedig az Állami Számvevőszék a pótelszámolások hitelességét ellenőrzi, és ennek eredményéről további 60 napon belül jelentést tesz az Országgyűlésnek.

A Tv. eredeti 7. §-a úgy rendelkezett, hogy az elszámolások alapján a Kormány 1991. január 31-ig javaslatot tesz az Országgyűlésnek a szükséges intézkedések megtételére. A Tv.-nek a Tvm. 2. §-ával megállapított új 7. §-a szerint pedig az Országgyűlés döntésének megfelelően a Kormány megteszi a szükséges intézkedéseket.

III.

1. Az Alkotmánybíróság az indítványozók kezdeményezése alapján az 1991. július 8-án meghozott 1154/B/1990/5. határozatával vizsgálta a Tv. címe és preambuluma, valamint a vagyonelszámolási kötelezettséget megállapító 1. §-a alkotmányosságát, s az alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványokat és a Tv. teljes, illetőleg részbeni megsemmisítésére irányuló kérelmeket elutasította. E határozatában megállapította, hogy az MSZP vagyonelszámoltatása nem ütközik az Alkotmány 3. § (1) bekezdésébe és 70/A. §-ába, továbbá az nem ellentétes a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvénynek a párt vagyonára és gazdálkodására, valamint annak ellenőrzésére vonatkozó szabályaival sem. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az MSZMP vagyonelszámoltatása tárgykörében az 1989. évben megtartott népszavazás eredményéből következően - az 1989. évi XVII. törvény 4. § (2) bekezdése alapján - a törvényhozó az MSZP, mint az MSZMP jogutódja vagyonelszámoltatására nemcsak jogosult, hanem köteles is.

2. A fentiekre is figyelemmel az Alkotmánybíróságnak az indítványokkal összefüggésben azt kellett vizsgálnia, hogy a Tv.-nek az elidegenítési és terhelési tilalmat megállapító előírása sértie, illetőleg alkotmányellenesen korlátozzae a vagyonelszámolásra kötelezett MSZPnek az Alkotmány 3. § (1) bekezdésében és a 13. § (1) bekezdésében megállapított alapjogát.

Az Alkotmány 3. § (1) bekezdése a pártok alapításának és működésének szabadságát az általános rendelkezések körében önálló, nevesített alapjogként határozza meg és részesíti alkotmányos védelemben. Ez az előírás azonban a pártok szabad tevékenységét, s annak alkotmányos védelmét az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok keretei között biztosítja. Ez a korlátozott védelem irányadó a párt gazdasági tevékenységére is. Ebből következően tehát a párt gazdasági tevékenységének törvényi szabályozáson alapuló korlátozása önmagában nem sérti az Alkotmány 3. § (1) bekezdését és összhangban áll a 8. § (2) bekezdésének az alapjogok törvényi szabályozását előíró első fordulatával is. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének második fordulata ugyanakkor az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását tiltja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alapjog tartalmának korlátozása alkotmányellenes, ha a korlátozás nem elkerülhetetlen szükséges és nem arányos mértékű.

3. Az Országgyűlés elnökének az Alkotmánybíróság felkérésére adott tájékoztató átiratából, s az annak mellékletét képező anyagokból a következők állapíthatók meg. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ.) elnöke a Tv. 6. § (2) bekezdésében előírtak szerint a beszámoló jelentését az Országgyűlésnek benyújtotta. E beszámolóból kitűnően az ÁSZ. a vagyonelszámolásra kötelezett kilenc szervezet közül hat szervezet -köztük az MSZP - vagyonelszámolását nem találta hitelesnek. Az indítványban foglaltakkal ellentétben tehát az MSZP és a kötelezettek többségének a vagyonelszámolása nem minősült hitelesnek, s emiatt a Kormány a Tv. eredeti 7. §-ában előírt kötelezettségét nem teljesítette. Ezekre figyelemmel indokolt volt a vizsgált törvénynek a már idézett és új határidőket megállapító módosítása. Nem helytálló az egyik indítványban foglalt az az állítás, hogy a kifogásolt tilalom a Kormány részére eredetileg előírt kötelezettség határidejének lejártával jogalap nélkülivé vált, mert azt a Tv. 8. §-a nem ehhez a határidőhöz kötötte, hanem az Országgyűlés további intézkedéséig állapította meg.

4. A Tv. megsemmisített rendelkezésével összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozottan állapítja meg a következőket:

a) az elidegenítési és terhelési tilalom előírása mellőzhetetlenül szükséges a Tv.-ben alkotmányosan előírt elszámolás eredményes elvégzéséhez,

b) a kifogásolt tilalom kétségtelenül korlátozza az elszámoló tulajdonát és gazdasági tevékenységét,

c) ez a korlátozás csak annyiban lehet alkotmányos, ha időtartamát tekintve megfelelően igazodik az elszámolás folyamatához és idejéhez,

d) a megsemmisített rendelkezés szövegezéséből kitűnik, hogy a törvényalkotó ez utóbbi követelményt szem előtt tartva ideiglenesnek, átmenetinek szánta az indítványozók által kifogásolt korlátozást.

A Tv. kifogásolt 8. §-ának alkotmányellenessé nyilvánítását és megsemmisítését mégis az tette indokolttá, hogy a törvény nem határozta meg pontosan, hogy az elszámolások hitelesítése és az Állami Számvevőszéknek az Országgyűlés előtti jelentéstétele után az Országgyűlés mikor, mennyi időn belül köteles meghozni a döntését ("további intézkedését"), amely az elidegenítési és terhelési tilalom megszűnését eredményezi.

Az Alkotmány 3. § (1) bekezdésében és 13. § (1) bekezdésében biztosított alapvető jogok korlátozása a Tv. által követett alkotmányos célok szolgálatában ugyanis csak akkor tekinthető maradéktalanul arányosnak, ha a korlátozás ideiglenességét, átmenetiségét a törvényi rendezés pontosan, kiszámíthatóan és ellenőrizhetően biztosítja [7/1991. (II. 28.) ABh. és a 13/1992. (III. 25.) ABh.].

Az Alkotmánybíróság a Tv. kifogásolt rendelkezését azért semmisítette meg a határozat közzétételétől számított későbbi (1992. június 15-i) hatállyal, hogy ha a Tv.-ben szabályozott elszámolási folyamat addig nem zárul le, a törvényalkotónak módjában álljon a 8. § rendelkezését az előbbiekben jelzett alkotmányos követelményeknek megfelelően megállapítani. E követelménynek a törvényalkotó akként tehet eleget, ha pontosan megszabja, hogy az Állami Számvevőszéknek az elszámolásokról szóló Parlament előtti jelentéstétele után az Országgyűlés mennyi időn belül köteles meghozni azt a döntését, amelynek következtében a Tv. 8. §-ában előírt elidegenítési és terhelési tilalom megszűnik.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró