A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40332/2017/7. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Ócsai Beatrix, Senyei György

Fővárosi Ítélőtábla

20.Gf.40.332/2017/7-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a ... ügyvéd (fél címe 2 ...) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ... Ügyvédi Iroda (fél címe 1 ; ügyintéző: ... ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2017. április 11. napján kelt, 29.G.41.874/2016/25. számú ítélete ellen, a felperes által benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, megállapítja, hogy a felek 2008. október 29. napján megkötött kölcsönszerződésének

I. Különös rész

7.) "Induló kezelési költség 2.5% azaz kettő egész öt tized százalék"

érvénytelen;

kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 244.033 (kettőszáznegyvennégyezer-három) forintot;

mellőzi a felperest alperes javára perköltség viselésére kötelező rendelkezést és megállapítja, hogy felek elsőfokú perköltségüket maguk viselik.

Az állam által viselendő elsőfokú illeték mértékét 778.450 (hétszázhetvennyolcezer-négyszázötven) forintra leszállítja, egyben kötelezi az alperest, hogy fizessen az államnak - külön felhívásra - 14.640 (tizennégyezer-hatszáznegyven) forint feljegyzett kereseti illetéket;

egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - külön felhívásra - 19.520 (tizenkilencezer-ötszázhúsz) forint fellebbezési illetéket, a meghaladó 18.000 (tizennyolcezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Felek másodfokú perköltségüket maguk viselik.

Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg az alperessel 2008. február 28. napján megkötött kölcsönszerződés I.7. pontjának érvénytelenségét, valamint azt, hogy a kölcsönügylet részét képező egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közjegyzői okirat nem tartalmazza a felperes kötelezettségének mennyiségét és összegét.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.800 forint perköltséget.

Ítéletének indokolásában idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 205/A. § (1) bekezdését, 205/B. §-át, 209. § (1) és (5) bekezdését, a 209/A. § (2) bekezdését, a 302. § b) pontját, a 277. § (4) és (5) bekezdését, valamint az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének 10.2. és 10.3. pontját.

Kifejtette, hogy a kezelési költség, mint szolgáltatás ellenértéke, a szolgáltatás - ellenszolgáltatás arányát meghatározó kikötés, amely akkor tisztességtelen, ha nem világos és nem érthető. Megállapította, hogy a peres felek szerződésének részévé váló, a szerződéskötéskor hatályos hirdetmény 19.5., 19.8., és 26. pontja alapján a kezelési költség fogalma, kiszámításának módja és a kezelési költséggel szemben nyújtott alperesi szolgáltatások megállapíthatóak. A kezelési költség meghatározása a hirdetményben egyértelmű és világos. Rámutatott, hogy a kölcsönszerződésben kikötött szolgáltatás az adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeg, a szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás pedig a kölcsön tőkeösszegét terhelő kamat, kezelési költség, vagy egyéb díj. Az ügyleti kamat a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátásának, használatának ellenszolgáltatása. Az alperesnél felmerülő egyéb költségek, így például levelezési költségek, kimutatások készítésének költsége nem az ügyleti kamatban számítandó fel, hanem külön, kezelési költségként. Nem értett egyet a felperes azon hivatkozásával, hogy az alperest terhelő tájékoztatási és együttműködési kötelezettség körében felmerülő költségek nem terhelhetőek a felperesre, mivel ezen alperesi tevékenység a felperes érdekét szolgálja. Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a perbeli kölcsönszerződés deviza alapú, ezért esetében felmerülnek olyan szolgáltatások a hitelező részéről, amelyek túlmutatnak a Ptk. 277. § (4) és (5) bekezdésében, valamint a Ptk. 302. § b) pontjában meghatározott kötelezettségeken. A deviza alapú szerződés esetén a kirovó, illetve a lerovó pénznem eltérő voltából adódóan is költségek merülnek fel az alperes oldalán, az ilyen szerződésekhez komplex banki szolgáltatások kapcsolódnak. Ezen szolgáltatások ellentételezéseként kötötte ki az alperes a kölcsönszerződésben az átalány jellegű kezelési költséget. Önmagában az, hogy a szerződésben az egyes szolgáltatások nincsenek nevesítve, hanem csak annak típusa (nyilvántartás és kezelés) lett meghatározva, nem teszi tisztességtelenné a kezelési költség felszámítását. Rámutatott arra is, hogy a jogszabályok kifejezetten a pénzügyi intézmény által felszámíthatóként nevesítik a kezelési költséget. Mivel pedig a jogszabály lehetővé teszi a kezelési költség felszámítását, annak a szerződésben történő meghatározása nem lehet tisztességtelen a Ptk. 209. § (5) bekezdése alapján.

Az egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó közokirattal kapcsolatban rámutatott, hogy a kölcsönszerződést a felek nem mondták fel, a felperessel szemben végrehajtási eljárás nem indult, illetve a kötelezettségvállalást tartalmazó okiratot sem záradékolták. Emiatt a felperes a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert nem indíthatott és arra sem volt lehetősége, hogy marasztalás iránti keresetet terjesszen elő, ezért a megállapítási kereset Pp. 123. §-a szerinti feltételek fennállnak. Idézte a Vht. 23/C. § (1) bekezdését, valamint A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 112. § (1) bekezdését. A közjegyzői okirat másolatából megállapította, hogy a kölcsön összege 96.714 CHF, amelynek a maximális folyósítási összege 13.206.149 forint volt. A kötelezettségvállaló nyilatkozat pedig tartalmazta, hogy a kölcsön összege nem lehet több, mint a folyósított 13.218.149 forint folyósítás napjára érvényes folyósítási árfolyamon számított CHF értéke. A felperes mint adós tehát ezen összeg vonatkozásában ismerte el a felek közötti kölcsönszerződés létrejöttét és a közjegyzői okirat 1. oldalán található kötelezettségvállalás szerint ennek az összegnek a visszafizetése, mint szerződésből fakadó kötelezettség szerződés szerinti pontos és maradéktalan teljesítésére vállalt kötelezettséget. Kifejtette, hogy a közjegyző a végrehajtási záradék kiállításakor a közjegyzői okiratot formai szempontból

vizsgálja. Azt kell ellenőriznie, hogy a záradékolni kért okirat tartalmazza-e a Vht. 23/C. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeket. Ezt meghaladó tartalmi jellegű vizsgálódást folytatnia a záradékoláskor nem kell, nem kell vizsgálnia azt sem, hogy a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal történő ellátásának időpontjában az okiratban rögzített kötelezettség az ott meghatározott összegben áll-e fenn. A követelés jogosultja a közjegyzői okiratban rögzített kötelezettségvállalás mértékén belül az abban foglalt összeghatárig jogosult kérni az okirat végrehajtási záradékkal történő ellátását. A követelés összegszerűségét érintő tartalmi kifogásait az adós felperes a már megindult végrehajtási eljárás időtartama alatt végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti kereset előterjesztésével perben érvényesítheti.