ÍH 2024.109 KÉNYSZERTÖRLÉSI ELJÁRÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ PER

A Ctv. 118/B. §-ára alapított perben a vezető tisztségviselőt terheli a bizonyítás abban a körben, hogy nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy nem az ügyvezetési tevékenysége miatt következett be az adósnál a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. [2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (4) bekezdés]

Az alperes volt a kényszertörlés alatt álló adós vezető tisztségviselője, önálló cégjegyzési jogosultsággal 2011. szeptember 2-ától az adós törléséig.

Az alperes a 2018. és 2019. év, valamint a 2020. január 1.-2020. május 4. közötti időszak vonatkozásában elmulasztotta a beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségét.

Az adóssal szemben 2013. óta több, a felperes által kezdeményezett végrehajtási eljárás volt folyamatban. Az utolsó végrehajtási eljárás elrendelésekor, 2018. július 24-én az adós adótartozása 2 101 291 Ft volt, amely összeg a cégjegyzékből történő törléséig 152 934 782 Ft-ra nőtt. A végrehajtási eljárás során foganatosított végrehajtási cselekmények a tartozás összegéhez képest érdemi megtérülést nem eredményeztek.

Az adós 2016. január 1.-2016. december 31. közötti időszakra vonatkozó egyszerűsített éves beszámolója szerint az adózott eredménye a tárgyévben 4 625 000 Ft, az előző üzleti évben 1 797 000 Ft volt. A forgóeszközök értéke a tárgyévben 27 428 000 Ft, az előző üzleti évben 44 178 000 Ft volt. A rövid lejáratú kötelezettségek értéke a tárgyévben 20 756 000 Ft volt, az előző üzleti évben pedig 40 406 000 Ft.

A 2017. január 1.-2017. december 31. közötti időszakra vonatkozó egyszerűsített éves beszámoló adatai szerint az adós adózott eredménye 7 405 000 Ft volt. A forgóeszközök értéke 89 108 000 Ft, a rövid lejáratú kötelezettségek összege 89 066 000 Ft volt.

A cégbíróság végzésével 2020. május 5-ei kezdőnappal elrendelte az adós kényszertörlési eljárása megindítását, a 2021. október 12-én jogerőre emelkedett és 2021. november 24-én a Cégközlönyben közzétett végzésével pedig elrendelte az adós kényszertörlését.

A felperes, mint az adós hitelezője a kényszertörlési eljárás során az adóssal szemben 152 934 782 Ft követelést jelentett be, amely nem térült meg.

A felperes 2020. július 21-én jogkövetési vizsgálatot kezdett az adósnál a 2017. január 1.-2020. május 4. közötti időszakra vonatkozóan, amely során megállapította, hogy 2018. évre vonatkozóan nyújtott be utoljára társasági adóbevallást, amiben csak a törzstőke összegét tüntette fel annak ellenére, hogy az azonos évi általános forgalmi adóbevallásai szerint folytatott tevékenységet és előző évi beszámolója alapján vagyonnal is rendelkezett.

Az adós számlavezető pénzintézete tájékoztatása szerint a beszámolóval le nem fedett 2018. évben - 2018. május 14. és szeptember 17. között - ATM-en keresztül 10 594 000 Ft-ot, továbbá a bankfiókban összesen 15 051 000 Ft-ot vettek fel az adós bankszámlájáról, és 1 950 000 Ft-ot fizettek be. A készpénzzel kiegyenlített számlák alapján az adós 2018. évben a felvett összegből összesen 2 393 150 Ft-ot fordított készpénzes számlák kiegyenlítésére, valamint a dolgozóknak 385 839 Ft jövedelmet fizetett ki a házipénztárból. A pénzintézettől felvett 23 695 000 Ft-ból összesen 2 778 989 Ft adós érdekében való felhasználása igazolható, a fennmaradó 20 916 011 Ft adós érdekében való felhasználását az ellenőrzés rendelkezésére bocsátott bizonylatok nem támasztották alá, azzal az alperes nem tudott elszámolni. Ebben az időszakban az adósnak folyamatosan fennálló adótartozása volt, mely - a keresethez mellékelt adószámlalista szerint - a 2018. május 14-én fennálló 431 500 Ft-ról 2018. szeptember 17-ig 2 486 000 Ft-ra nőtt.

A felperes a keresetében a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (1) bekezdése alapján kérte az alperes kötelezését 20 916 011 Ft, valamint a perköltsége megfizetésére, tekintettel arra, hogy az adós képviselőjeként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal az adós vagyona 20 916 011 Ft-tal csökkent.

Előadta, hogy az alperes elmulasztotta a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 153. § (1) bekezdése és a Ctv. 117/A. § (3) bekezdése szerinti beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségét a 2018. és 2019. évek, valamint a 2020. január 1.-2020. május 4. közötti időszak vonatkozásában, ezért nem rendelkezik az adós vagyonára vonatkozóan adatokkal. Emiatt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének az időpontját 2018. január 1. napjában kell vélelmezni, hiszen az adós gazdálkodására vonatkozóan az utolsó, 2017. évre benyújtott beszámolót követően nincs adat.

Hivatkozott az adósnál végzett jogkövetési vizsgálatra, amelynek a megállapítása szerint az alperes nem tudta igazolni a 2018. május 14. és szeptember 17. közötti időszakban felvett készpénzből 20 916 011 Ft adós érdekében történő felhasználását. Mindezek alapján megállapíthatónak látta, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal az adós vagyona 20 916 011 Ft-tal csökkent.

Hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.366/2019/6. számú ítéletében kifejtettekre, mely szerint abban az esetben, ha a hitelező a Ctv.118/B. §-ának 2017. július 1. napjától hatályos rendelkezésére alapított perben igazolja, hogy a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt a vezető tisztségviselő neki felróhatóan nem tett eleget a beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének, továbbá bizonyítja a vagyoncsökkenés bekövetkeztét vagy a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulását, őt a perben további bizonyítási kötelezettség nem terheli. A vezető tisztségviselő pedig csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Álláspontja szerint a Debreceni Ítélőtábla hivatkozott döntésére tekintettel, amennyiben igazolt, hogy a vezető tisztségviselő nem tett eleget a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt a beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének, az utolsó közzétett beszámoló mérlegforduló napját követő naptól a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet vélelmezni kell, mivel a társaság gazdálkodására vonatkozóan nincs adat. Arra az esetre, ha a bíróság nem ért egyet az álláspontjával, hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjai alapján a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja, és ezt követő folyamatos fennállása vonatkozásában az oldalán fennálló bizonyítási szükséghelyzetre, mivel álláspontja szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontjának és ezt követő fennállásának szakértő általi bizonyítása kizárólag a 2018. évi és az azt követő beszámolók, valamint az azok alapját képező teljeskörű könyvelési anyag (főkönyvi kivonat, főkönyvi kartonok, alapbizonylatok, számlák, szerződések, megállapodások, analitikus nyilvántartások, áfaanalitika, tárgyi eszközkarton, bérkarton, bérösszesítő, selejtezési jegyzőkönyvek) birtokában lehetséges.