A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39116/2007/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (GYÁMHATÓSÁGI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/A. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 44. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 64. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kurucz Krisztina, Lénártné dr. Márton Gizella

Kfv.II.39.116/2007/10.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Zsirai Krisztina ügyvéd által képviselt felperes a Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala - aki helyett a felülvizsgálati eljárásban a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kijelölése folytán a Közép-magyarországi Regionális Hivatal Szociális és Gyámhivatala járt el - alperes ellen gyámhatósági ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2006. február 1. napján kelt K.27.610/2006/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.27.610/2006/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, egyben az alperesi jogelőd 2006. szeptember 6. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezi és a másodfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000.- /azaz tízezer/ forint elsőfokú és 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes 2006. május 8-án a Megyei Jogú Város Gyámhatóságán bejelentette, hogy a H.-é R. E. és H. Cs. házasságából született, és e házastársak háztartásában és nevelésében élő kiskorúnak ő a vér szerinti apja. Indítványozta, hogy a gyermek családi jogállásának rendezése /az apaság vélelmének megdöntése/ iránti per megindítása érdekében a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149//1997./IX.10./ Korm. rendelet /a továbbiakban: Gyer./ 64. §-ának /1/ bekezdése alapján a gyámhatóság - a per megindítására jogosult - eseti gondnok hivatalbóli kirendelésének lehetőségét vizsgálja meg.

A kijelölés alapján eljárt F. Város Gyámhivatala /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a 2006. július 18. napján kelt határozatával a felperes eseti gondnok kirendelése iránti kérelmét elutasította. Indokolása szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény /a továbbiakban: Csjt./ 44. §-ának /4/ bekezdésében és a Gyer. 64. §-ának /4/ bekezdésében előírt vizsgálatot követően megállapította, hogy a gyermek családi jogállása rendezett, az őt gondozó szülőpárt vér szerinti szülőként kezeli és ismeri, így nem szolgálná az érdekét, és a család nyugalmát is megzavarná az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása.

Az alperes jogelődje /a továbbiakban: alperes/ felügyeleti eljárás keretében a 2006. szeptember 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és a közigazgatási eljárást megszüntette. Indokolása szerint a Gyer. 64. §-ának /1/ bekezdése, a Csjt. 43. §-ának /3/ bekezdése alapján a felperes az apaság vélelmének megdöntése iránti per indítására jogosultak körébe nem tartozik, és azok közé sem, akik a gyámhivatali eljárás megindítására kérelmet terjeszthetnek elő. A felperes csak bejelentést tehetett, amely alapján indult eljárásban ügyfélnek nem minősült. Az elsőfokú hatóságnak ezért csak a vonatkozó jogszabályokról kellett volna a felperest tájékoztatnia, de - felperesnek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 15. §-ának /1/ bekezdésében szabályozott ügyféli minősége hiányában - döntést nem hozhatott volna. Az alperes, miután megállapította, hogy a felperes a másodfokú eljárásban sem ügyfél, és az elsőfokú határozat elleni jogorvoslati kérelme fellebbezésnek nem minősült, és mert a Ket. 115. §-ának /4/ bekezdésében foglalt kizáró okok nem álltak fenn, felügyeleti jogkörben eljárva rendelkezett.

A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, az alperes további eljárásra és érdemi határozat hozatalára kötelezését kérte. Kifejtette, hogy a kezdeményezésére megindult eljárásban az Alkotmány 54. §-ának /1/ bekezdése, a Csjt. 87. §-ának /1/ bekezdése, a Ket. 15. §-ának /1/ bekezdése alapján, mint a gyermek vér szerinti apja, ügyfélnek minősült. Hivatkozott arra is, hogy az alperes határozata a Ket. 72. §-ában foglalt kötelező tartalmi elemeket nem tartalmazta.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a Ket. 15. §-ának /1/ bekezdése, a Csjt. 43. §-ának /3/-/6/ bekezdései, a Gyer. 64. §-ának /1/ és /4/ bekezdése alapján az alperessel egyet értett abban, hogy a felperes csupán bejelentést tehetett, amelynek alapján a közigazgatási szerv megvizsgálta, miszerint a gyermek érdekében álló-e az eseti gondnokrendelés, és azzal összefüggésben az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása. A felperes tehát a családi jogállás rendezése körében ügyféli jogosultsággal nem rendelkezett. Az elsőfokú bíróság, idézve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ közigazgatási per indítására jogosultak körét szabályozó 327. §-ának /1/ bekezdését, megállapította, hogy a felperes perindítási jogosultsággal rendelkezett, mivel jogát, jogos érdekét az alperes határozata közvetlenül érintette. Álláspontja szerint azonban mivel a gyámhivatal mérlegelési jogkörében eljárva a tényállást akként értékelte, hogy nincs olyan körülmény, amely az eseti gondnok kirendelésének szükségességét igazolná, a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében nem állt, ebből következően hivatalból az eljárást nem indította meg, e döntés bíróság általi felülvizsgálatára a felperesnek nincs kereshetőségi joga.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. A keresetében foglaltakat fenntartva hangsúlyozta, hogy az ítélet az ügyféli minőség vonatkozásában ellentétes a Ket. 15. §-ának /1/ bekezdésében, az Alkotmány 54. §-ában, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben foglaltakkal, sérti továbbá a Csjt. 43. §-át, 87. §-ának /1/ bekezdését, a Ket. 3. §-át, 15. §-ának /6/ bekezdését, 72. §-ának /1/ bekezdését, 121. §-ának /1/ bekezdését, a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény /a továbbiakban: Gyvt./ 8. §-ának /1/ bekezdését, az Alkotmány 8.§-ának /1/ bekezdését, 67. §-ának /1/ bekezdését, 70/A. §-át.

Az alperes akként nyilatkozott, hogy a felülvizsgálati kérelemre nem kíván észrevételt tenni.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 274. §-ának /1/ bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.