ÍH 2024.157 MÁS HATÓSÁG HATÁROZATÁHOZ KÖTÖTTSÉG

I. A közigazgatási perben megállapított munkavédelmi szabálytalanság önmagában nem jelent személyiségi jogsértést.

II. Az alapjogok megsértésére történő hivatkozás értékelésének szempontjai a sérelemdíj iránti igény érvényesítése során. [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 264. § (2) bekezdés, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §; 2:43. §; 2:52. §]

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék M.70173/2022/107., Budapest Környéki Törvényszék M.70173/2022/108., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31100/2024/9. (*ÍH 2024.157*), Kúria Mfv.10125/2024/6.

***********

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a felperes foglalkoztatása során megsértette az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez való jogát, mert nem biztosított részére a munkavégzéshez munkaruhát. Erre tekintettel 300.000 forint sérelemdíj és a késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes a T.-i Országos Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottjaként 2017 februárja és 2019 júliusa között az alperesi jogelődnél, a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában az intézetfenntartási feladatok ellátása keretében a fogvatartottak munkáltatására létrejött jogviszonyban végzett munkát, ételosztó segédmunkás munkakörben.

A felperes kezdetben a B. Osztályon, majd 2018 júliusától a B.-m. Osztályon (a továbbiakban: BMO) végzett munkát. A munkaköri leírása szerint a feladata a betegek étkeztetésében való közreműködés volt, ennek részeként az ételek kiosztása, a használt eszközök tisztántartása, az étkezési problémákkal kapcsolatos jelentéstétel, a tálalókonyha tisztántartása és a fogvatartottak által használt étkezési eszközök begyűjtése és mosogatása volt. A munkaköri leírás 10. pontjában a munkáltató a munkavégzés teljes időtartamára előírta a védőruházat, védőeszközök használatát. A munkaköri leírás 12. pontja pedig azt tartalmazta, hogy a felperes köteles minden olyan feladatot ellátni a munkaköri leírásban rögzítetteken kívül, amelyeket a munkáltató eseti jelleggel meghatároz.

A felperes a betegek etetésében nem vett részt, azonban a mozgatásukban, kiültetésükben, kötözésükben alkalmanként részt vett. A BMO osztályon fertőző betegeket nem kezeltek, ilyen betegek ellátásában a felperes nem vett részt. Rendszeresen nem érintkezett fertőző betegekkel, ezért az alperes nem volt köteles számára Hepatitis B védőoltást biztosítani.

2018. október 21-én egy vasárnapi napon a Belgyógyászati Osztály egyik betege elhunyt. Ekkor Á. B. büntetésvégrehajtási felügyelő kérésére a felperes közreműködött a V. L. fogvatartott munkatárs által már megkezdett zsákolás befejezésében, majd a szállítókocsira is együtt helyezték az elhunytat, ezután a felperes a hűtőkamrába történő szállításban is közreműködött. Ehhez a munkafolyamathoz az alperes biztosította a szükséges védőruházat, azaz a köpeny, a sapka és a gumikesztyű használatát. A feladat ellátását Á. B. azzal indokolta, hogy hétvége van és nincs másik ember, akit megkérhetne. Az utasítást a felperes nem tagadta meg lelkiismereti, vallási vagy egyéb személyes okokra hivatkozva, a feladat ellátása során fertőzésveszélynek nem volt kitéve. Az utasítás megtagadása nem minősült volna fegyelmi vétségnek.

2018. október 24-én a felperes írásban azonnali pszichológusi meghallgatást kért. Kérelme indokául arra hivatkozott, hogy "2018. október 21-én egy beteg elhalálozott a Belgyógyászaton, és a halottat nekem és V. L.-nak kellett bezsákolni és hűtőbe vinni. Ez az eset nagyon megviselt pszichésen, és ezen indok alapján kérek segítséget." A pszichológusi ellátásra 2018. november 8-án került sor. B. R. pszichológus a felperes ellátásáról az alábbiakat rögzítette: "Pszichésen kompenzált, hangulata enyhén irritált. Az indulati kontroll jelenleg megtartott. Aktuálisan mérséklődtek a tünetei, nyugtatható. A pszichológiai tanácsadásra nyitott, képes az önreflexióra. Aktuálisan további pszichológusi intervenciót nem igényel." A pszichológus, további kontrollt, illetve pszichiáter bevonását nem tartotta indokoltnak.

2018. november 20-án a felperes a gyomorpanaszaira tekintettel gasztroenterológiai szakrendelésen vett részt. A gastroscopia vizsgálat eredménye szerint reflux nyelőcsőgyulladása volt, illetve a bulbus pontosabban meg nem határozott gyulladása.

A felperest 2019 márciusában másik büntetés-végrehajtási intézetbe szállították át. A befogadásakor felmérték a pszichés állapotát, a 2019. március 27-i pszichológiai vélemény szerint a felperes aktuális pszichés problémát nem jelzett.

A felperes 2018 decemberében panaszt nyújtott be az alpereshez, amelyben sérelmezve, hogy a munkaköréhez nem tartozó takarítási, betegellátási és betegmozgatási feladatokat is kellett végeznie megfelelő védő-, illetve munkaruha nélkül. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága országos parancsnokának gazdasági és információhelyettese a 2019. november 11-i határozatával a felperes panaszát elutasította, arra hivatkozva, hogy a megfelelő munkaruhát biztosították, jogsértés nem történt.

A határozattal szemben indított közigazgatási perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 107.K.32.437/2019/16. számú jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy a munkáltató 2017. március és 2018. decembere között a felperes részére nem biztosította a munkavégzéshez szükséges munkaruhát, továbbá 2018. október 21-én jogellenesen utasították a felperest a munkakörébe nem tartozó feladat ellátására. A bíróság a keresetet egyebekben, a védőoltással kapcsolatos mulasztás körében elutasította.

A felperes kártérítési eljárást is kezdeményezett az előbbi jogsértésekkel összefüggésben. Az alperes a kártérítési igényt személyiségi jogsértés hiányában elutasította.

A felperes a keresetében a testi, lelki, egészséghez való joga, továbbá a biztonságos és az emberi méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez való joga megsértését állította. A 2018. október 21-i jogszerűtlen utasítás kapcsán - a kereset leszállítását követően - 3.600.000 forint, a kórházi munkavégzéshez szükséges munkaruha biztosításának hiánya miatt pedig 1.200.000 forint sérelemdíj megfizetését kérte, a jogsértésekkel összefüggő megállapítási keresetek mellett.

Az elsőfokú bíróság a keresetet kisebb részben találta alaposnak. Figyelembe vette a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 3. § 13. pontját, a 143. § (1), (2), (3) bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. §, továbbá 2:43. § a) pontja, 2:51. § (1) bekezdés a) pontja és 2:52. §-a rendelkezéseit.

A Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 264. § (2) bekezdése alapján kifejtette, a közigazgatási perben hozott 107.K.32.437/2019/6. számú jogerős döntés - az abban megállapított jogsértések tekintetében - kötötte az eljáró bíróságot. Annak vizsgálata során, hogy az alperes mely cselekménye és miért minősült jogsértőnek, irányadó volt a közigazgatási perben hozott ítélet azon megállapítása, hogy a felperes 2017 márciusa és 2018 decembere közötti foglalkoztatása során az alperes jogsértő módon nem biztosított megfelelő munkaruhát, továbbá 2018. október 21-én jogellenesen utasította a felperest az elhunyt beteg ellátásával kapcsolatban.