BH 1996.7.347 A hivatásos honvédtisztnek az a magatartása, hogy a lőszertartási engedéllyel rendelkező hivatásos katonatársától 16 db pisztolylőszert vett át lőszertartási engedély hiányában, majd azokat mintegy két hétig a szolgálati helyén a birtokában tartotta - a társadalomra veszélyesség hiányában -, nem valósítja meg a lőszerrel visszaélés bűntettét [Btk. 10. §, 263/A. § (1) bek. a) pont, Be. 214. § (3) bek. a) pont, 115/1991. (IX. 10.) Korm. r.].

Az F.-i Bíróság Katonai Tanácsa a főhadnagy vádlottat lőszerrel visszaélés bűntette miatt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 100 forintban határozta meg.

A tényállás szerint a légvédelmi rakétaosztály állományában híradó-szakaszparancsnoki beosztásban hivatásos katonai szolgálatot teljesítő vádlott 1995 májusában szolgálati helyén a védett körletben az egyik objektumügyeletesi szolgálata váltásakor a lőfegyver-lőszer tartási engedéllyel rendelkező főtörzsőrmestertől 16 db 9 mm-es Makarov típusú pisztolylőszert kért és kapott. A főtörzsőrmester a lőszerek átadásakor - miután a vádlottal a fegyvertartási engedély megszerzésével kapcsolatban korábban már beszélgetést folytatott - feltételezte, hogy a vádlott rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, így a lőszereket részére átadhatja.

A vádlott 1995. május 13-án laktanyaügyeletesi szolgálatot látott el, és ennek során a reggeli órákban az alakulat területén a kb. 15 fős, eligazításra felsorakozott sorállomány előtt egy kóbor kutyára három lövést adott le a szolgálati pisztolyából. Miután a kutya csak megsérült, de nem pusztult el, megkérte a vádlott M. F. őrmestert, hogy a kutyát lője le, és e célból a vádlott 2 db pisztolylőszert átadott neki. M. F. őrmester a két lőszert a szolgálati pisztolyába betárazta, majd két lövéssel a kutyát lelőtte.

A vádlott a felhasznált 5 db szolgálati lőszert a főtörzsőrmestertől kapott lőszerekből pótolta, majd 1995. május 16-án a 11 pisztolylőszert K. főtörzsőrmesternek visszaadta. A Legfelsőbb Bíróság a védő felmentésre irányuló fellebbezése alapján eljárva megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást felderítette, és azt helyesen állapította meg. A helyesen megállapított tényállás alapján azonban az elsőfokú bíróság tévesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.

A Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a lőszerrel visszaélés bűntettét követi el, aki engedély nélkül szerez meg vagy tart lőszert. A vádlott terhére az elsőfokú bíróság ezt a bűncselekményt állapította meg annak a ténynek az alapján, hogy a vádlott 1995. május elején a szolgálati helyén a főtörzsőrmestertől 16 db 9 mm-es Makarov típusú pisztolylőszert kért és kapott kölcsön, melyeket közel két hétig birtokolt, majd abból 11 db-ot visszaadott, 3 db lőszert elhasznált, további 2 db-ot pedig M. F. őrmesternek adott át a 2 kilőtt lőszer pótlására.

Az elsőfokú bíróság ítéletében e tényállás alapján a 115/1991. (IX. 10.) Korm. r. előírásaira hivatkozva azért állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét, mert önvédelmi fegyver tartására engedéllyel nem rendelkezett.

A hivatásos állományú főtörzsőrmestertől kapott lőszerek pedig önvédelmi fegyverhez vásárolt lőszerekből származtak, ezért a vádlott olyan lőszereket szerzett meg, amelyek tartására nem volt jogosult.