A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27112/2016/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 165. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119. §] Bíró: Sándor Valter Pál

A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Ügyvédi Iroda által képviselt .... Kft. felperesnek - jogtanácsos által képviselt NAV Fellebbviteli Igazgatósága alperes ellen, adóügyi határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 500.000.- Ft (ötszázezer) perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg 1.500.000.-Ft (egymillió-ötszázezer) összegű feljegyzett kereseti illetéket

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a rendelkezésre álló iratok, a felek nyilatkozatai és a perben lefolytatott bizonyítás eredményének a mérlegelését követően az alábbi tényállást állapította meg.

Az elsőfokú adóhatóság megbízólevél felhatalmazása alapján áfa adónemre kiterjedően 2011. október - december hónapokra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A ... számú határozatában a felperes terhére 239.865.000.- Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, amely után 179.898.000.- Ft adóbírságot szabott ki, továbbá 62.362.000.- Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az elsőfokú adóhatóság a következő időszakra átvihető követelés összegét 0.- Ft -ban határozta meg. Az adóhatóság által megállapított tényállás szerint a vizsgált időszaki általános forgalmi adó bevallásában a felperes jogellenesen helyezte levonásba a P. Kft. -től az E. Kft. -től, a H R Kft.-től, a H-B-T Kft. -től befogadott számlák mindösszesen 249.140.000.- Ft összegű áfa tartalmát. Az adóhatósági megállapítás szerint a számlákon szereplő gazdasági események nem a számlákon szereplő társaságok és a felperes között valósultak meg, ezáltal a bizonylatok hitelesnek nem tekinthetők. Adókijátszásra irányuló számlázási láncolatok is megállapításra kerültek, amelynek eredményeként a felperes adólevonási jog gyakorlására nem jogosult, erre tekintettel a számlákon szereplő általános forgalmi adó levonásba helyezését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119.§ (1) bekezdése, 120.§ a) pontja, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15.§ (3) bekezdése, 166.§ (2) bekezdése alapján jogszerűtlennek minősítette.

A fellebbezés alapján másodfokon eljárt alperes a 2016. április 21. napján kelt, .... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes törvényes képviselője útján keresetlevelet terjesztett elő a másodfokú határozattal szemben a törvényes határidőben, kérve az alperesi határozat elsőfokú döntésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, a hatóság új eljárásra kötelezésével. Kérte a határozat végrehajtásának felfüggesztését is. A felperesi álláspont szerint az alperesi határozat sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2.§ (3) bekezdésében, 6.§ (2) bekezdésében, 50.§-ban, illetve az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97.§ (4) bekezdésében, 100.§ (4) bekezdésében, továbbá az Áfa tv. 120.§-ban és 127.§ -ban foglalt jogszabályi rendelkezéseket. Az adóhatósági határozatok iratellenesek, a bizonyítékok nem megfelelő értékelésével jutott a hatóság a valóságtól eltérő jogi következtetésre. A felperes hangsúlyozta, hogy az alperes álláspontja szerint a feltárt tényállás alapján arra vonható le következtetés, hogy a felperes által a T. Kft. részére leszállított, ismeretlen beszerzésből származó termékek felett a felperes ténylegesen tulajdonjogot nem szerzett, az áru minden esetben a felperes látszólagos közbeiktatásával, közvetlenül a T. Kft. -hez került. Az alperesnek kell bizonyítania, hogy a számlákon szereplő gazdasági események nem a bizonylatokon feltüntetett módon valósultak meg. A felperes tényszerűen számlákkal, szállítólevelekkel és tanúvallomásokkal bizonyította, hogy a gazdasági események a számlákon szereplő módon valósultak meg, az alperes mindösszesen a vélelmeit rögzítette. A felperesi álláspont szerint valamennyi tanúvallomás alátámasztotta, hogy a felperes rendelkezett a tevékenységhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. A felperesi társaság 3 fő munkavállalót foglalkoztatott, továbbá az ügyvezető is folyamatosan közreműködött a tevékenység végzésében. A felperes a T. Kft. -től szívességből használatra kapott irodahelyiséget és gépjárművet az áruszállításhoz. Az alperes elmulasztotta a felperes javára értékelni, hogy a S. Bt. a nyilatkozatával teljes egészében megerősítette a felperes tevékenységét, továbbá, hogy a felperessel szerződéses kapcsolatban áll. A felperesi álláspont alapján az alperes téves következtetést vont le a felperes és a T. Kft., valamint a J T Kft. kapcsolatáról. Az alperes csupán feltételezte, de semmilyen módon nem bizonyította, hogy a felperes és a T. Kft. egymástól nem független felek, valamint, hogy a T. Kft.-t ténylegesen a felperes ügyvezetője irányította. J Gy-től nem várható el, hogy a J T Kft. -vel üzleti kapcsolatban nem álló gazdasági társaságról információval rendelkezzen. A felperes használatába az irodahelyiséget nem a J T Kft. adta, hanem a T. Kft., így J Gy-nek nem kellett név szerint ismernie a felperest. Az, hogy az operatív tevékenységet munkavállalók végezték nem jelenti azt, hogy az ügyvezető ne rendelkezett volna valós ismeretekkel és ne irányította volna a társaságot. Nem helytálló azon adóhatósági megállapítás sem, hogy a T. Kft. teljes mértékben rálátással bírt a J T Kft. működésére. A felperes az áru tulajdonjogát megszerezte, a vételárat a beszállítónak megfizette. A felperes azt is bizonyította, hogy a felperes alkalmazottja háromoldalú jogügylet során adta át a felperes által beszállított árut a raktározással megbízott J T Kft. alkalmazottjának oly módon, hogy annál jelen volt a T. Kft. alkalmazottja is. A birtokba adást követően a T. Kft. megfizette az áru ellenértékét, ennélfogva a tulajdonjog átszállása is megtörtént. A beszállítókkal a kapcsolattartást a felperes és nem a T. Kft. végezte, az árut a felperes és nem a T. Kft. rendelte meg. Az árut is a felperes vette át a beszállítótól. A termék raktárba szállítását a felperes végezte, mindezen körülmények azt támasztják alá, hogy a felperes érdemi gazdasági tevékenységet végzett. Az alperes téves következtetéseket vont le az áru ellenértéke megfizetéséről is. Az alperes e körben figyelmen kívül hagyta, hogy a kereskedelemben jellemzően az áru átvételét követően történik a fizetés, a vevő bizonyos határidőt kap a vételár kiegyenlítésére. Fogalmilag kizárt, hogy a felperes költségvetést megkárosító magatartást végzett volna, mivel a NAV illetéket Bűnügyi Igazgatósága különösen jelentős hátrányt okozó költségvetési csalás bűntett, valamint magánokirat hamisítás vétség gyanúja miatt folyamatban lévő eljárás során, amelyben a felperes is érintett volt, a nyomozást megszüntette, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható a bűncselekmény elkövetése miután a felperes nem károsította meg a költségvetést. Kizárható az is, hogy jogosulatlanul jutott volna adóelőnyhöz. Az nem értékelhető a felperes terhére, hogy a P. Kft. nem vallotta be és nem fizette meg a hiteltelen számlázással érintett adó összegét. A további 3 beszállító esetében az alperes az adókijátszást a körben látja bizonyítottnak, hogy a beszállítók jelentős forgalom mellett minimális összegű adót vallottak, az áru származását a felperes nem ismerhette, mivel üzleti titoknak minősült, az pedig a felperesben nem merült fel, hogy a teljesítés tényszerűen nem valósult meg. A felperesi előadás szerint a P. Kft. ügyvezetőjének elhalálozása nem érinti a jogügyletek érvényességét és számlák hitelességét. Az alperes nem vizsgálta, hogy ki volt az a P M, aki a társaság nevében eljárt. Az adóhatóság lényegében egyetlen körülmény, a P. Kft. ügyvezetőjének halála miatt nem ismerte el a nevezett társaság és a felperes közötti számlák hitelességét. A felperes mindvégig jóhiszeműen járt el, hiszen a beszállító befogadta és teljesítette a megrendeléseket, kiállította a számlákat és fogadta az átutalásokat. Az e-mailekre rendszeresen válaszoltak, így semmilyen körülmény nem utalt arra, hogy a kibocsátó társaságnak ne lenne ügyvezetője. Arról, hogy P M személy szerint ki és milyen jogviszony alapján járt el a cég nevében a felperesnek nincs tudomása. Erről nem is kell információval rendelkeznie. Az adóhatóság nem bizonyította, hogy az ellenőrzéssel érintett időszakban azaz 2011. utolsó negyedévében a számlakibocsátó társaság a székhelyén ne lett volna elérhető, ezzel szemben a felperes megítélése szerint igazolta, hogy a társaság folyamatosan működött. Az iratanyag hiánya nem bír jelentőséggel, mivel a jogügyletek egyrészt a felperes oldaláról dokumentálva lettek, másrészt az alperes a P Kft. bankszámla mozgásának követésével fel tudta volna tárni zárókészletét, ha azt megkísérelte volna. Sérelmezte, hogy az adóhatóság a bizonyítási indítványára ismételten nem kereste meg a szlovák adóhatóságot, holott ennek kapcsán tisztázható lett volna, hogy az A P s.r.o. a vizsgálattal érintett időszakban folytatott-e tevékenységet, továbbá a bankszámla szerinti pénzmozgások feltárásával a revízió eljuthatott volna az áru eredetének a megállapításához. Az E Kft. vonatkozásában előadta, hogy az alperes nem támasztotta alá bizonyítékokkal, miszerint a nevezett gazdasági társaság nem folytatott valós gazdasági tevékenységet a székhelyén. A cég rendelkezett a teljesítéshez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, az ügyvezető személyesen járt el. A társasház emeleteinek számában, illetve a gépjármű típusában - évekkel a jogügyletek megtörténtét követően - való tévedés megítélése szerint jelentéktelennek minősül, amely nem alkalmas annak cáfolatára, hogy a gazdasági események megvalósultak. Az ügyvezető nyilatkozata alapján a helyszínen áru tárolás nem történt, mivel az ügyvezetői előadás szerint az árut a beszállítótól átvette, majd azt a felperes alkalmazottjának átadta. A hivatkozott nyilatkozat szerint tételes áru átadás-átvétel történt a felperes felé, ezért az ügyvezető akár egyesével is behordhatta és tárolhatta a helyiségben az árut. A felperesi álláspont szerint erre figyelemmel nem bír jelentőséggel, hogy hogyan férhetett be az adott helyiségbe az áru, illetve hogy az ott lakók évek múltával hogyan emlékeznek. Iratellenesnek tartja a másodfokú határozat 11. oldalának közepén rögzített megállapítást, miszerint az E Kft. -től is a S Bt. végezte a szállítást. A felperes a nevezett társaságtól kizárólag Fiat Ducato típusú gépjárművel szállította el az árut. Az alperes szerint az E M Kft. -nek belföldi beszállítója nem volt, közösségi beszerzést pedig nem vallott, ezáltal nem rendelkezhetett árukészlettel, amit tovább értékesíthetett volna. Tekintettel arra, hogy az E M Kft. rendszeresen átutalásokat teljesített az I s.r.o. felé a társaságnak rendelkeznie kellett bankszámla számmal, ily módon az adóhatóságnak nem csak lehetősége, de kötelessége lett volna az I s.r.o. bankszámla mozgását és tevékenységét iratanyagok hiányában is feltárni. A bankszámla forgalmi adatokból ugyanis következtetni lehetett mind a raktározás, mind a szállítás, valamint a beszállítás körülményeire. Jogsértőnek tartja, hogy az adóhatóság arra hivatkozással nem nyilatkoztatta E Z M-t és B Zs L-t, hogy a nevezettek évek óta nem lelhetők fel a bejelentett lakcímeiken és nyilatkoztatásuk, elővezetésük nem vezetne eredményre. A H R Kft. tekintetében az adóhatóság arra alapította a megállapításait, hogy egyes személyek az ellenőrzés során nem voltak elérhetőek, nem válaszoltak a kérdőívre, nem voltak együttműködőek, nem jelentek meg a hatóság előtt, iratanyagot nem adtak át. A számlakibocsátó társaság vonatkozásában a felperes szerint az adóhatóság tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, ugyanakkor az U T Kft., a C S H Kft. és W M Kft. nyilatkozata alátámaszthatta volna a számlakibocsátó társaság valós működését. Nem értékelhető a felperes terhére, hogy az adóhatóság nem tudta nyilatkoztatni az érintett személyeket. A felperes a H-B-T Kft. kapcsán sérelmezte, hogy az adóhatóság nem bizonyította azt, hogy a nevezett társaság vizsgált időszakban a bejelentett székhelyén nem volt megtalálható. Az alperes nem igazolta, hogy a társaság az ellenőrzés alá vont időszakban nem működött volna jogszerűen, mint ahogy azt sem, hogy a személyi és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. A revíziónak vizsgálnia kellett volna azt, hogy H A milyen jogviszony alapján járt el a társaság nevében. Nem bír jelentőséggel, hogy a nevezett az ellenőrzéssel érintett időpontban már nem volt ügyvezető, mivel más, akár megbízási jogviszony keretében is eljárhatott a cég nevében. Iratellenes azon adóhatósági megállapítás, hogy a számlakibocsátó társaság nagyobb mennyiségű áru tárolására alkalmas helyiséggel nem rendelkezett. A hivatkozottak szerint jogellenes az a megállapítás is, hogy a társaság nem volt az áru birtokában, így azokat nem is értékesíthette. Kifogásolta, hogy az adóhatóság meg sem kísérelte feltárni az értékesítési lánc teljes hosszát, ugyanakkor megállapította, hogy a termék eredete semmilyen módon nem nyert igazolást. Sérelmezte, hogy indítványára az adóhatóság ismételten nem kereste meg a luxemburgi társhatóságot az áruk eredetének megállapítása érdekében. A felperes által becsatolt bizonyítékokat és a tanúvallomásokban foglaltakat az adóhatóság érdemben nem cáfolta meg, mindössze saját feltételezéseire alapozta a megállapításokat. A felperes összegzett álláspontja szerint az adóhatóság teljes körűen nem tisztázta a tényállást, a felperes javára szolgáló körülményeket nem értékelte, illetve nem bizonyított körülményeket értékelt a felperesi társaság terhére, továbbá felperes rosszhiszeműségét vélelmezte, vélelmekre alapította a megállapításokat.