A Budapest Környéki Törvényszék B.26/2009/23. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 195. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 13. §, 37. §, 40. §, 83. §, 85. §, 89. §, 91. §, 170. §, 274. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 15. §, 16. §, 115. §, 155. §, 170. §, 330. §, 335. §, 338. §]

A Bíróság a 20.B.26/2009. számú ügyben székhelyén, 2009. évi július hó 6., 9., szeptember hó 7., 2010. évi január hó 18. és február hó 2. napjain megtartott nyilvános, részben folytatólagos tárgyalás alapján, meghozta a következő

í t é l e t e t :

I.rendű vádlott vádlott: - akinek, születési helye, ideje, anyja neve, lakcíme, személyi igazolvány száma, magyar állampolgár -

bűnös: testi sértés bűntettében [Btk. 170. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] és

közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja].

Ezért a bíróság halmazati büntetésül 1 (egy) évi börtönre ítéli, amelynek végrehajtását 3 (három) évi próbaidőre felfüggeszti.

Az eljárás során lefoglalt

 1 db karóra

lefoglalását megszünteti, és sértett (lakcíme) részére kiadni rendeli, míg az

 1 db nylonzacskóban ismeretlen eredetű anyagot,

 1 db 0,7 l-es Metaxás üveget vérnyomokkal,

 1 db bejárati kiskapu kilincs egyik felét és

 1 db bejárati ajtó egyik részét

megsemmisíteni rendeli.

Magánfél képviselője által 2007. szeptember 12-én 3.168.- euró és járulékai iránt előterjesztett polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasítja.

A vádlott köteles az eljárás során felmerült 210.655.- (kettőszáz-tízezer-hatszázötvenöt) Ft bűnügyi költséget a Bíróság Gazdasági Hivatalának felhívására az állam javára megfizetni, míg 100.250.- (százezer-kettőszázötven) Ft az állam terhén marad.

INDOKOLÁS

I.

A bíróság eljárásának alapja a következő volt.

A vádlottat a Városi Ügyészség B.1924/2003/11-I. számú vádiratában, a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettével és a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettével vádolta.

A vád szerint, a vádlott 2002. október 2-án helységben a sértettnek a bal vállon, a vállízület felett nyílirányú, kb. 5cm mély vágott sebet, a koponyatetőn 3 cm-es repesztett sebzést, bal kulcs-csontja elülső harmadában kb. 8 cm törést okozott.

A sérülések együttes büntetőjogi gyógytartama a 8 napot meghaladja. A sértett által ugyanekkor elszenvedett más sérülésekről - a vád szerint - nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy azokat a vádlott okozta.

A Városi Bíróság a 2007. november 9-én meghozott 26. alszámú végzésével megállapította a vádtól eltérő minősülés lehetőségét. Álláspontja szerint, a bűncselekmény a Btk. 170. § (4) bekezdése szerint is minősülhet.

2008. február 20-án meghozott 30. alszámú végzésével orvos-szakértőt rendelt ki, majd 2008. szeptember 30-án meghozott 55. alszámú végzésével másik orvos-szakértőt rendelt ki. A szakértők véleményeiket előterjesztették, és az egyik szakértőt a bíróság meg is hallgatta.

A helyi bíróság a 2008. december 2-án meghozott és 2009. január 5-én jogerős 68. alszámú végzésével az ügyet a megyei bíróságra áttette, az indokolás szerint, a rendelkező részben nem írt, vádtól eltérő minősülés lehetőségének és hatásköre hiányának megállapítása miatt.

Álláspontja szerint, a bűncselekmény a Btk. 170. (5) bekezdése szerint is minősülhet, amely miatt az eljárás, a Be. 16. § (1) bekezdésének d) pontja alapján, a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

A helyi bíróságnak az a megállapítása, hogy a bűncselekmény a Btk. 170. § (5) bekezdése szerint is minősülhet - azon túl, hogy a Be. 2. § (4) bekezdésébe ütközik (1/2007. BK. vélemény A/I/3/a) pont) -, téves.

A sértettnek ugyanis életveszélyes sérülése nem keletkezett, ezt a vádirati tényállás nem tartalmazza, és az ügyész sem módosította eszerint a vádat. A vád nem tartalmaz e bűncselekmény kísérletének alapját képező megállapításokat sem.

Az a megállapítás, hogy fennállt a lehetősége életveszélyes sérülés kialakulásának, nem jelenti azt, hogy ilyen sérülés kialakult, és önmagában azt sem, hogy a vádlott szándéka - annak ellenére, illetve amiatt, hogy ilyen sérülés nem keletkezett - erre irányult volna.

Ezért a helyi bíróság nem minősíthette volna a bűncselekményt a Btk. 170. § (5) bekezdése szerintinek, mint ahogy, nem folytathatott volna bizonyítást sem a vád tárgyához nem tartozó cselekményrészekre sem.

A vád szerint kétséget kizáróan nem bizonyíthatóan a vádlott által okozott sérülések nem tartoznak a vád tárgyához, ezért arra bizonyítást sem lehet folytatni, és nem lehet megállapítani azt sem, hogy a cselekmény a Be. 170. § (4) bekezdése szerint is minősülhet.

A fentiek miatt, nem voltak alaposak a vádtól eltérő minősülés lehetőségére és a helyi bíróság hatáskörének hiányára tett megállapítások, mint ahogyan téves volt az ügy áttételéről tett helyi bírósági rendelkezés is.

Az ügy elbírálása a Be. 15. §-a alapján, a helyi bíróság hatáskörébe tartozik.