BH 1994.2.80 I. Nincs jogi akadálya annak, hogy az örökhagyó az öröklési szerződés megszüntetésének kezdeményezésére tekintettel végrendelkezzék [Ptk. 657. § (1) bek.].

II. Az öröklési szerződés megszüntetésénél irányadó szempontok [Ptk. 658. § (1) bek., 586. § (4) bek., 589. § (2) bek.].

Az elsőfokú bírósági ítelétével J. B. örökhagyó - a per során elhunyt felperesi jogelőd - és az alperesek között 1985. szeptember 25-én létrejött tartási jellegű öröklési szerződést rnegszüntette, és kötelezte az örökhagyó végrendeletének örököseit (jogutódait): a felpereseket, hogy az alpereseknek 30 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg 40 000 Ft-ot és ennek 1990. január 22-től járó évi 20% kamatát. Rendelkezett a szerződés tárgyát képező ingatlanra az I. r. alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törléséről. Egyben megállapította, hogy az örökhagyó hagyatéka tekintetében a felperesek végrendeleti öröklésének van helye, és erről a közjegyzőt értesítette. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó és az alperesek között 1988 szeptemberében a kapcsolat megromlott; az örökhagyó az 1988. szeptember 27-én kelt levelében a szerződés "békességben" történő megszüntetését kérte azzal, hogy az alperesek a "számlát nyújtsák be", egyben közölte, hogy a "vasárnaponkénti szeretetszolgálatokra" (a vasárnapi ebédekre) nem tart igényt. Ezt követően a szerződő felek között minden kapcsolat megszakadt; az alperesek nem tettek lépéseket a tartási jellegű szerződés életjáradéki jellegű szerződéssé való átváltoztatása iránt, így a szerződés lényegében megszűnt. Az örökhagyó viszont idős kora folytán természetbeni tartásra szorult, amit a több mint egy évvel később - 1989. november 27-én - az ingatlanba beköltöző felperesek biztosítottak a számára. Ilyen körülmények között a tartási jellegű öröklési szerződés életjáradéki jellegű szerződéssé való átváltoztatásának feltételei nem álltak fenn, így azt a bíróság megszüntette. A megfelelő kielégítés keretében a bíróság az alperesek által nyújtott - és a felek egyező előadása szerint nem teljes körű - tartás értékét a szerződésben rögzített havi 1200 Ft értékkel vette figyelembe; elszámolta továbbá az örökhagyó korábbi öröklési szerződésének megszüntetése folytán az alperesek által az örökhagyó helyett kifizetett 20 000 Ft-ot, valarnint azoknak az ingóságoknak az ellenértékét is, amelyek a szerződés fennállása alatt az örökhagyó hozzájárulásával az alperesek birtokába kerültek.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a felpereseket terhelő marasztalási összeget 77 000 Ft-ra felemelte. Egyben a kamatfizetés kezdő időpontját a tartási szolgáltatások középidejében: 1987. január 15-ében állapította meg, és ehhez képest részletesen rendelkezett az egyes időszakokra esedékes kamat mértékéről. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az öröklési szerződés megszüntetésére vonatkozó döntése is. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a tartási jellegű öröklési szerződés életjáradéki jellegű szerződéssé való átváltoztatására nem volt lehetőség, mert az eredeti célját már nem tudta volna betölteni: nyilvánvaló ugyanis, hogy az 1895-ben született, egyedül élő örökhagyó egyre nagyobb mértékben igényelte a természetbeni ellátást. S minthogy az öröklési szerződés megszüntethető akkor is, ha a megszüntetést eredményező helyzetet az örökhagyó magatartása idézte elő, szükségtelen volt annak további vizsgálata, hogy a szerződés teljesítése 1988 őszén valójában rnilyen okok miatt szűnt meg. A nyújtott szolgáltatások elszámolásánál azonban a másodfokú bíróság megálapította, hogy az alperesi szolgáltatások nem a szerződés megkötésekor, hanem már 1985 májusában kezdődtek, a havi tartás ellenértékénél pedig a másodfokú bíróság a tényleges megélhetési költségek emelkedését is figyelembe vette. Így e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felpereseket terhelő marasztalási összeget 77 000 Ft-ban állapította meg.

A jogerős ítélet ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy az örökhagyó az öröklési szerződés megszüntetése iránti per megindítása előtt már végrendelkezett a felperesek javára, amely rendelkezés a Ptk. 657. §-ának (1) bekezdésében írt tilalomba ütközik, tehát a végrendelet érvénytelen, így a felperesek nem örökösei (jogutódai) az örökhagyónak. Másodlagosan azzal érveltek, hogy a bíróságok a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályok megsértésével, a felajánlott tanúbizonyítást mellőzve, lényegében a felek személyes előadása alapján hozták meg döntésüket, amely megalapozatlan: az öröklési szerződés megszüntetésének feltételei ugyanis egyébként sem álltak fenn. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése értelmében az öröklési szerződés rnegszűnésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak. A Ptk. 586. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy a tartási szerződés a jogosult haláláig áll fenn. A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdése azonban a felek bármelyikének biztosítja azt a lehetőséget, hogy - a jogszabályban meghatározott okból - a szerződés megszüntetését kérje. A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésben kifejtette, hogy az öröklési szerződésből eredő igény érvénytelenítése esetén az örökhagyónak a per során bekövetkezett halálával a peresített anyagi jogi követelések nem vesztik jogalapjukat, azokban - a perben érvényesített keretben - jogutódlásnak van helye. Az örökhagyó halála tehát nem menti fel a bíróságot az alól a kötelezettsége alól, hogy a szerződő felek magatartását vizsgálja, és ha a szerződés megszüntetésének lett volna helye, annak jogkövetkezményeit alkalmazza.