EH 2003.916 Átmeneti nevelésbe vett gyermek után térítési díjra való jogosultság vizsgálata [1993. évi III. tv. 3. §, 1997. évi XXXI. tv. 77. §, 53. §, 29/1993. (II. 17.) Korm. r. 1. §].

Az átmeneti nevelésbe vett, speciális ellátást igénylő, kiskorú V. R. a felperes "N.-f." Szakosított Otthonában (a továbbiakban: Otthon) került elhelyezésre.

A K. Város Polgármesteri Hivatalának Gyámhivatala a kiskorú hivatásos gyámja kérelmének, amely az intézményi ellátásért fizetendő térítési díjnak a kiskorú gyámhatósági folyószámlájáról történő kifizetésére irányult, helyt adott. Az alperes felügyeleti eljárás keretében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a kérelmet elutasította. Indokolása szerint a gyermekvédelmi törvény hatálya alá tartozó szakellátás után térítési díj nem állapítható meg.

A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérte arra hivatkozással, hogy az Otthon a szociális törvény hatálya alá tartozó szociális intézmény.

A megyei bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az irányadó jogszabályok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek státusza határozza meg a térítési díjfizetési kötelezettséget, függetlenül a gyermeket gondozó intézmény státuszától.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel arra hivatkozva, hogy a jogerős ítélet sérti a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdését, a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) és a gyermek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) ítéletben hivatkozott rendelkezéseit. Az alkalmazandó jogszabályokból ugyanis a térítési díjfizetési kötelezettség következik, ezt erősítette meg a Szociális és Családügyi Minisztérium ügyben tett iránymutatása is.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felek által nem vitatottan az átmeneti nevelésbe vett gyermek szociális intézményben került elhelyezésre. A gyermek státuszát a Gyvt. szabályai, az intézmény státuszát az Sztv. szabályai határozzák meg.

A Gyvt. 77. § (3)-(5) bekezdése szerint az átmeneti nevelésbe vett gyermek otthont nyújtó ellátását egyéni elhelyezési terv szerint - többek között - gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben kell biztosítani. Az otthont nyújtó ellátás mint a gyermekvédelmi szakellátás szabályait a Gyvt. 53. §-a rendezi, rögzítve, mely feltételeknek kell teljesülnie ezen ellátási forma biztosításakor. A Gyvt. 53. § (5) bekezdéséből kitűnően az otthont nyújtó ellátás az esetben is megilleti az arra jogosultat, ha elhelyezése más bentlakásos intézményben - jelesül a szociális intézménynek minősülő Otthonban - oldható meg.

A másodfokú közigazgatási határozat meghozatalakor hatályos Sztv. 3. § (4) bekezdése szerint a törvény meghatározza a pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások egyes formáit, a jogosultság feltételeit, annak megállapítását, a szociális ellátás finanszírozásának elveit és intézményrendszerét, a szociális ellátást nyújtó szervezet és a jogosult közötti jogviszony főbb elemeit, továbbá a fenntartónak az intézménnyel kapcsolatos feladat- és jogkörét, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi tevékenységet végző személy adatainak működési nyilvántartására vonatkozó szabályokat. Az (5) bekezdés szerint az Sztv. hatálya nem terjed ki a Gyvt. hatálya alá tartozó ellátásokra. A Korm. r. 1. § (2) bekezdése szerint a rendelet hatálya nem terjed ki a Gyvt. szerinti gyermekjóléti alapellátásokra és gyermekvédelmi szakellátásokra.

Az Sztv. és a Gyvt. célja az egyén védelme, melyet meghatározott személyi körre adott törvényben szabályozott módozatokban, más-más ellátási formákban, szervezeti keretek között teremtett meg a jogalkotó. A törvényi cél szem előtt tartásával helyesen jutott az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések összevetésével a megyei bíróság arra a következtetésre, hogy a gyermek státuszát meghatározó Gyvt. szabályai tekintendőek irányadónak, a térítési díj megállapításánál az Sztv. szabályait nem lehet alkalmazni, ezért a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. A Legfelsőbb Bíróságot a minisztériumi állásfoglalás nem köti.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. V. 39.227/2001.)