BH 2006.12.399 A felek közötti peren kívüli jogvitát lezáró egyezség a vitatott tények tekintetében utóbb tévedés címén sem támadható meg - A vitatott tényekre vonatkozóan a bíróság bizonyítást nem folytathat le, és a bizonyítékok mérlegelésével a jogvitát nem döntheti el [Ptk. 240. §].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes Casco biztosítási szerződést kötött az alperessel a Z rendszámú Opel Vectra Stufenheck Comfort 1,6 típusú személygépkocsira. A felperes 2002. február 28-án az édesanyja tulajdonában lévő B. V. u. M. szám alatti kismotor szerviz előtt hagyta a gépkocsit lezárt és beriasztott állapotban. A gépjármű iratait és a gépkocsi kulcsát magához vette és a köpenye zsebében helyezte el. A műhelyben ismeretlen ügyfél a felperest meglökte. A felperes utóbb észlelte pénze, iratai, illetve a járműkulcs és a gépkocsi eltűnését. Feljelentést tett, amit még aznap pontosított a lopást megelőző körülmények tekintetében. A nyomozó hatóság a nyomozást megszüntette, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható. A kárrendezés során az alperes arról az álláspontjáról tájékoztatta a felperest, hogy a káresemény körülményei nem kellően tisztázottak, ellentmondóak.

A peres felek 2002. július 2-án "egyezségi megállapodást" kötöttek, amelynek alapján az alperes 2 250 000 forint megtérítését vállalta a kár végleges rendezése céljából. A megállapodás 4. pontjában rögzítették, hogy a jelen kárüggyel kapcsolatban a megtámadás jogáról kölcsönösen lemondanak és az ügyet véglegesen lezártnak tekintik.

A felperes módosított keresetével a megállapodást tévedés címén megtámadta, és az alperest 1 020 000 forint és kamatai, valamint 2 250 000 forintnak 2002. április 27-étől 2002. július 16. napjáig járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni.

Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest.

Megállapította, hogy a felperes joglemondó nyilatkozata a Ptk. 236. § (4) bekezdése alapján nem vehető figyelembe. A felperes a jármű kárkori forgalmi értéke tekintetében tévedésben volt, ezt az alperes okozta, illetve felismerhette. Elfogadta a felperes előadását a rendőrségi feljelentés kiegészítése körében, és arra következtetett, hogy a felperesnek a biztosítási esemény előtti magatartása nem minősíthető súlyosan gondatlannak. Az összegszerűség körében arra utalt, hogy az a felek között nem volt vitás.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a gépjármű eltulajdonítása felzaklatta a felperest. Ennek tulajdonítható, hogy a káreseményt megelőző lényeges körülmények tekintetében a feljelentését módosította. Az elsőfokú bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy a felperes a jármű forgalmi engedélyét nem a gépkocsiban hagyta, illetve a kulcsokat nem hagyta a műhelyben hozzáférhető helyen.

Az egyezség vonatkozásában kiemelte, hogy a felperes nem ismerte az alperes kárszámítási módszereit. Ebből következően nem volt tudomása arról, hogy milyen számítás alapján határozta meg az alperes az egyezségben vállalt teljesítés összegét. A Ptk. 240. § (3) bekezdése adott esetben ezért nem volt alkalmazható. A felek között csak részteljesítésre jött létre megállapodás. A szerződés megtámadására sem volt ezért szükség, a felperes az elévülési időn belül további igényét minden korlátozás nélkül érvényesíthette.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.