A Fővárosi Törvényszék P.20896/2018/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bíró: Borsodi Zoltán

Fővárosi Törvényszék

.P. . /2018/11.

A Bihary, Balassa Ügyvédi Iroda (....; ügyintéző ügyvéd: dr. Bihary Tibor Aurél) által képviselt

I.rendű felperes neve (cim.) I. rendű felperes,

II.r.felperes (felp.cime.) II. rendű felperes

és

III.r. felperes (felp.cime.) III. rendű felperesnek

-

a Szabó Dudás Hargita Ügyvédi Iroda (....; ügyintéző ügyvéd: dr. Dudás Gábor János) által képviselt

alperes neve (....) alperes ellen

jogalkotással okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi az I. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 215.900,- (kettőszáztizenötezer-kilencszáz) Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi a II. és III. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek fejenként 209.550,- (kettőszázkilencezer-ötszázötven) Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi az I. rendű felperest, hogy külön felhívásra, a felhívásban megjelölt módon és időben fizessen meg a Magyar Államnak 204.000,- (kettőszáznégyezer) Ft feljegyzett eljárási illeték.

A bíróság kötelezi a II. és III. rendű felpereseket, hogy külön felhívásra, a felhívásban megjelölt módon és időben fizessenek meg a Magyar Államnak fejenként 198.000,- (százkilencvennyolcezer) Ft feljegyzett eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül jelen bíróságnál elektronikus úton benyújtandó, de a Fővárosi Ítélőtáblához címzett fellebbezésnek van helye.

A Fővárosi Ítélőtábla előtt a fellebbezési eljárásban a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el. Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére, összegére, az előzetesen le nem rótt eljárási illeték viselésére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos, továbbá ha az csupán az ítélet indokolása ellen irányul, akkor azt a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül is elbírálhatja, kivéve ha a fellebbező a fellebbezésében, vagy a másik fél a másodfokú bíróság felhívására tárgyalás tartását kéri.

INDOKOLÁS:

Az I. r. felperes és a III. r. felperes 50-50 %-os üzletrésszel rendelkezik a II. r. felperesi társaságban. I.rendű felperes neve I. r. felperes ezen kívül 1 %, a II.r.felperes II. r. felperes pedig 99 % üzletrésszel rendelkezik a ... III. r. felperesi cégben. Az I. r. felperes tehát üzletrésszel rendelkezik a II. és a III. r. felperesi társaságban, a II. és III. r. felperesi társaságok pedig - kereszttulajdonlás folytán - egymásban rendelkeznek üzletrésszel.

A II. és III. r. felperesek családi cégként 1990. ill. 2000. óta résztvevői voltak a magyar dohánypiacnak, egészen a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (Fdtv.) megjelenéséig, amely 2013. július 1-től a dohány-kiskereskedelmi tevékenységet állami monopóliummá tette és csak az állam által pályázati úton elnyert koncesszió birtokában engedte e tevékenység gyakorlását. Az Fdtv. hatályba lépéséig a III. r. felperes dohány-kiskereskedelmi tevékenységet végzett, a II. r. felperes pedig dohány-nagykereskedelmi tevékenységet. A III. r. felperes dohány-kiskereskedelmi tevékenységét 42-45 boltban, 59 saját alkalmazottal végezte. A II. r. felperes nagykereskedőként egyrészt a III. r. felperes bolthálózata, másrészt más dohány-kiskereskedők ellátásával foglalkozott országos szinten, 92 alkalmazottal, 50 db kisteherautóval, raktárak, raktári berendezések fenntartásával. Az Fdtv. bevezetéséig a II. és III. r. felperes a magyar dohány-kis- és nagykereskedelmi piac jelentős szereplője volt, a vállalkozások nyereségesen működtek.

Az Fdtv. csak magánszemélyeknek tette lehetővé koncessziós pályázatok benyújtását, így a III. r. felperes néhány korábbi üzlettársa, ill. több dolgozója saját nevében nyújtott be koncessziós pályázatokat, hogy a III. r. felperes korábbi tevékenységét az új jogi keretek között tudják folytatni (a megpályázott 180-ból 4 koncessziót sikerült elnyerni). Az új jogszabályi környezet oly mértékben vált kedvezőtlenné a felperesek számára, hogy 2013 júliusában mind a II., mind a III. r. felperes végelszámolásról döntés született.

Az I-III. r. felperesek (továbbá az I. r. felperes családtagjai) 2013 őszén az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt kérelemmel éltek (65845/13 számú kérelemre indult a ... Kft. és mások v. Magyarország ügy). Az EJEB - jelen peres eljárás tartama alatt - 2018. október 30. napján meghozott ítéletében az I. r. felperes javára 50.000,- euró vagyoni és 5.000,- euró nemvagyoni kár megfizetésére kötelezte Magyarországot (a további igényeit elutasította). Az ítélet a II. és III. r. felperesek kérelmét nem találta alaposnak és azt elutasította.

A felperesek a keresetben kérték a bíróságtól, hogy kötelezze alperest jogalkotással/közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítéseként összesen 10.000.000 Ft kártérítés és ennek 2013. július 1-jétől a kifizetésig számított törvényes késedelmi kamatai megtérítésére úgy, hogy az I. r. felperes 3.400.000,- Ft, a II. és III. r. felperesnek fejenként 3.300.000,- Ft-ot fizessen meg. A felpereseknek perköltség iránti igénye is volt. A felperesek a keresetet a (régi) Ptk. szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályaira (339. §.) alapították.

Álláspontjuk szerint az alperes nem élvez immunitást a jogalkotással okozott kártérítési felelőssége tekintetében, törvény vagy annak hiánya okozhat polgári jogi kárt, amelynek nem feltétele a jogszabály alkotmányjogi érvénytelensége és ennek alkotmánybírósági megállapítása, a jogalkotás tehát mint károkozó magatartás deliktuális kárkötelmi jogviszonyt keletkeztet. Az Fdtv. sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét és az Alaptörvényt is (a tulajdonvédelem elve azért is sérült, mert az Fdtv. megfosztotta a felperesek társaságait gazdasági tevékenységük folytatásához szükséges engedélyektől és nem biztosította a tevékenység folytatását, mindezt anélkül, hogy ezért a tulajdontól való megosztásért kártalanítást fizetett volna). Előadták, hogy a perben a (régi) Ptk. alkalmazandó, és jelen esetben fennállnak a (régi) Ptk. deliktuális kárfelelősségi szabályai szerinti törvényi feltételek.