BH 1982.1.9 A jogi képviselet nélkül eljáró baleseti sérültet a bíróság köteles figyelmeztetni a vagyoni és nem vagyoni jellegű kárigények érvényesítésének lehetőségére és felteiéire egyaránt [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek., Ptk. 355. § (4) bek., 354. §].

1979. augusztus 2-án a felperes felesége és az alperes között a piaci elárusítóhely elfoglalásával kapcsolatban nézeteltérés támadt, majd dulakodni kezdtek. A dulakodásba a 76 éves felperes - felesége érdekében - beavatkozott. Az alperes a felperest ellökte magától, aki a betonút szélén levő szegélykőre esett és combnyaktörést szenvedett. Az alperes ellen indult nyomozást a rendőrhatóság megszüntette és az alperest megrovásban részesítette.

A személyesen eljáró felperes keresetlevelében költségei megtérítésére és 20 000 forint "fájdalomdíj" megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy balesete előtt a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben az őszi munkálatokban rendszeresen részt vett és ezzel jövedelemre tett szert. Ettől a munkalehetőségtől és jövedelemkiegészítéstől a baleset folytán elesett. A sérülése miatt állandó gondozásra, ápolásra szorul, ami ugyancsak többletkiadással jár. Végül hivatkozott arra is, hogy kórházi ápolása ideje alatt többletköltségei is merültek fel. Az első tárgyaláson keresetét akként tartotta fenn, hogy az alperest csupán 20 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, amelynek jogcímét "fájdalomdíjban" jelölte meg, miután előadása szerint mint nyugdíjasnak "anyagi kára" egyébként nem keletkezett.

Az alperes 1500 forintot meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem szándékosan okozott sérülést a felperesnek, csupán védekezett. Előadta, hogy maga is 1300 forint nyugdíjból él, így kártérítést nem tud fizetni. Álláspontja szerint a felperesnek anyagi kára nincs, nem vagyoni kárpótlás pedig már életkorára tekintettel sem illeti meg.

Az első fokú bíróság ítéletével 1600 forint nem vagyoni kárpótlás megfizetésére kötelezte az alperest és ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének az indokolásában - az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján - megállapította, hogy a felperes súlyos sérülést szenvedett és csak mankóval tud járni. Ezért a Ptk. 354. §-a alapján kárpótlás illeti meg. Minthogy azonban "a bekövetkezett kár összegszerűleg nem állapítható meg, a bíróság a körülmények mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes 20 000 forint összegű kártérítési igénye túlzott." A felperes elszenvedett hátrányának csökkentésére 8000 forint lenne méltányos összeg. A baleset nem kizárólag az alperes magatartására vezethető vissza, a kár bekövetkezésében maga a felperes is nagymértékben közrehatott. Ezért a bíróság a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesre terhesebb 20-80%-os kármegosztást alkalmazott.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését tárgyaláson kívül elbírálta és az első fokú ítéletet lényegében indokai alapján helyben hagyta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

1. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

A személyesen eljáró idős felperes keresetlevelében a 20 000 forint "fájdalomdíj" mellett - az összegszerűség megjelölése nélkül - vagyoni kár felmerülésére, jövedelemkiesésre, kórházi ápolása ideje alatt többletköltségre, valamint ápolási, gondozási költségre is hivatkozott. Személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy miután nyugdíjas, anyagi kára nem keletkezett. Nem részletezte azonban, hogy ezt a nyilatkozatot a kiesett jövedelemre, vagy valamennyi költségként megnevezett kárigényére teszi-e, közelebbről nem is indokolta meg, a bíróság pedig meg sem kísérelte tisztázni, hogy a felperes vagyoni kártérítés iránti igényétől miért áll el.