BH 2002.5.195 A Bécsi Egyezménynek megfelelő ésszerű határidőn belüli teljesítés meghatározása körében irányadó szempontok [1979. évi 13. tvr. 25. §, 1987. évi 20. tvr.-rel kihirdetett, az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló 1980. évi Bécsi Egyezmény 18. cikke, 33. cikke, 74. cikke, Pp. 164. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 15 napon belül 171 926 DEM-et és annak 1995. november 1-jétől a kifizetésig járó évi 6%-os kamatát, továbbá perköltséget. Az ítéleti tényállás szerint a peres felek között az 1994. július 15-én tett felperesi ajánlatot követően a felperes 1995. augusztus 1-jén módosított ajánlatát az alperes elfogadta, ezzel a peres felek között a külkereskedelmi szállítási szerződés létrejött. A peres felek a szállítási határidőt pontosan nem jelölték meg, de az 1994. július 15-én kelt ajánlatban kb. 6 hónap van megjelölve attól számítva, hogy a műszaki és árkérdéseket egymással tisztázták. Az ár az 1994. augusztus 1-jén tett felperesi ajánlatban - amelyet az alperes alakszerű visszaigazolás nélkül elfogadott - 804 828 DEM volt, a számlában feltüntetett fizetési határidővel. A felperes a megrendelt berendezést 1995. február 24-én átadta az alperesnek, aki azt átvette, de a vételárból 124 707 DEM-et nem fizetett ki. Nem fizette ki továbbá a 11 692,98 DEM értékű keverőberendezést. A felperes engedményezés útján megszerezte továbbá egy másik cégnek az alperessel szemben fennálló 47 218,73 DEM követelését is. Ezek együttes összege 171 926 DEM.

Az elsőfokú bíróság az alperes védekezését - amely szerint a felperes késedelmes teljesítéséből az 1995. márciusi forintleértékelés miatt jelentős kára keletkezett - nem fogadta el. Az alperes a szerződést harmadik személy megbízásából kötötte a felperessel, s nem bizonyított, hogy a számla ellenértékét az alperes a megbízójától nem kapta meg. Kárigényt azért sem érvényesíthet, mert 1994. februárjában, amikor a gépeket átvette, jogfenntartó nyilatkozatot nem tett.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak részbeni megváltoztatását s a felperes keresetének 124 707 DEM vételár tekintetében az elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az 1994. július 15-én kelt ajánlathoz képest a felperes késedelmesen teljesített, mert a hat hónapot elfogadva a felperes 1995. február 24-én történt teljesítése késedelmes volt. Vagyis a felperes teljesítése nem volt szerződésszerű. Ezért az 1995. márciusban bekövetkezett devizaárfolyam-változás kedvezőtlenül érintette az alperest, mert a megbízó által rendelkezésére bocsátott vételárból nem lehetett a felperessel kialkudott vételárat kifizetni.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli vita elbírálása során a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 25. §-a alapján az eladó jogát kell alkalmazni, amely a perbeli esetben "Az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről" szóló 1980. évi Bécsi Egyezmény, amelyet Magyarországon az 1987. évi 20. tvr.-rel hirdettek ki. Az Egyezmény 33. cikke értelmében az eladó az árut a szerződésben meghatározott határnapon, vagy ha a szerződés határidőt állapít meg, a határidőn belül bármikor vagy bármely más esetben a szerződés megkötését követő ésszerű időn belül volt köteles leszállítani. Annak bizonyítása, hogy a felperes teljesítése nem volt szerződésszerű, az késedelmesen történt meg, az alperest terhelte [Pp. 164. § (1) bek.].