BH+ 2003.9.436 A pénzügyi lízingszerződéshez kapcsolódóan kötött adásvételi szerződés esetén a jogviszonyok csak annyiban válnak háromoldalúvá, amennyiben az átruházott jogok, illetve kötelezettségek tekintetében a szerződő felek alanyai lesznek a szerződésnek. Ez esetben a szavatossági jogok, közöttük az elállási jog körében vizsgálandó körülmények [Ptk. 306. § (3) bek., 314. § (2) bek., Pp. 213. §].

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes elállása jogszerű és ennek folytán a felek között fennálló háromoldalú, a II. r. alperes és a felperes között létrejött lízingszerződés, valamint az I. r. alperes és a II. r. alperes közötti gépjármű adásvételi szerződést felbontotta. Tényként állapította meg, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1999. június 18-án pénzügyi lízingszerződés jött létre, ennek alapján a II. r. alperes lízingbe adta a felperesnek mint lízingbevevőnek a felperes által kiválasztott alváz- és motorszám szerint pontosan megjelölt gépkocsit, amelynek szállítója az I. r. alperes volt. Ennek érdekében a II. r. alperes 1999. június 28-án adásvételi szerződést kötött a lízingszerződésben pontosan megjelölt és a felperes által kiválasztott gépkocsi megvételére az I. r. alperessel. A lízingszerződésben a felperes és a II. r. alperes rögzítette, hogy a II. r. alperes és az I. r. alperes közötti adásvételi szerződés a lízingszerződés része. A lízingszerződést a lízingbeadó II. r. alperes és a felperesen kívül mint szállító az I. r. alperes, az adásvételi szerződést pedig a vevő II. r. alperes és az eladó I. r. alperes mellett a felperes mint lízingbevevő is aláírta.

A lízingszerződés része volt egyebek között a gépjárművek lízingszerződésének általános feltételei is. Ennek II.5. pontjában a lízingbeadó II. r. alperes kizárta a felelősségét a gépjármű kiválasztásából és megvásárlásából eredő hátrányokért és károkért, azokat a felperes köteles viselni, a II. r. alperes nem felelős azért sem, hogy a gépjármű alkalmas-e a rendeltetésszerű használatra. Az adásvételi szerződésben viszont a II. r. alperes mint vevő lemondott a felperes javára a szavatossági és jótállási jogairól, a birtoklás és a használat jogáról, a rendelkezési jog kivételével. A felperes a gépjármű használata során különböző hibákat észlelt, ezért a gépkocsit szakértővel megvizsgáltatta. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy a gépjármű gyártási éve nem 1999., hanem 1996., ezen kívül a gépjármű átfényezett, és a motor indítása is nehézkes.

Ezután a felperes mindkét alperesnek bejelentette, hogy a szerződéstől eláll és az eredeti állapot helyreállítását kérte arra hivatkozva, hogy a gépjármű nem új, nem 1999. évjáratú, az alperesek hibásan teljesítettek (Ptk. 305-306. §).

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek között 1999. június 18-án és 1999. június 28-án egyetlen komplex jogviszony jött létre. A perben beszerzett szakvélemény alapján - egyezően a peren kívül beszerzett szakvéleménnyel - megállapítható volt, hogy a gépkocsi gyártási éve 1996. és az eladásig eltelt három év alatt - bár a gépkocsi nem volt használva - túltároltnak tekintendő és azt ezért csökkent áron kellett volna értékesíteni. A felperes viszont új gépkocsit kívánt lízingelni. Az I. r. alperes hibásan teljesített a II. r. alperes felé [Ptk. 305. § (1) bek.], ezért a II. r. alperes hibás gépkocsit adott át a felperesnek. A felperes és a II. r. alperes közötti jogviszonyra azonban a Ptk. 424. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadóak, a II. r. alperes szavatossági felelősségét ennek alapján kell elbírálni. Miután a perbeli gépkocsi életkorában megnyilvánuló hibájának sajátos jellege folytán nem javítható, ezért a felperes elállhatott a szerződéstől [Ptk. 306. § (3) bek.]. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes elállása jogszerű, ezért az a háromoldalú jogviszonyt képező lízingszerződést és adásvételi szerződést felbontotta. E kérdésben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott.

A közbenső ítélet ellen az I. r. és II. r. alperesek fellebbeztek. A II. r. alperes a fellebbezésében nem vitatta, hogy a perbeli jogviszonyt a szavatossági jogokra vonatkozó rendelkezések alapján kell elbírálni. Sérelmezte azonban az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, amely szerint a szavatossági jogok körében nincs mód kijavításra, árcsökkentésre, a felperesnek a gépjármű tulajdonjogának megszerzéséhez fűződő érdeke megszűnt, ezért felperes elállása jogszerű. A II. r. alperes álláspontja szerint a szavatossági jogok körében árcsökkentésnek lenne helye, mert érdekmúlásról nincs szó, a felperes valójában a gépkocsit szeretné megtartani, az árcsökkentést elfogadná, az árcsökkentés mértéke a vita.

Ezt a közbenső ítéletet a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán felülbírálta és azt részítéletnek tekintette. A részítéletet pedig részben megváltoztatta és a II. r. és az I. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés felbontása iránti felperesi keresetet ítélettel elutasította, egyebekben helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, ennek alapján a felperes megalapozottan hivatkozhat érdekmúlásra és jogszerűen gyakorolhatta az elállási jogát, mivel új gépkocsit kívánt vásárolni, s ennek a követelménynek a perbeli gépkocsi nem felelt meg. A lízingszerződés és az adásvételi szerződés ugyan egymással összefügg, de nem képeznek egyetlen szerződést, mert az eladó I. r. alperes és a felperes között közvetlen jogviszony nem jött létre. A vevő II. r. alperes azonban az adásvételi szerződésből eredő szavatossági igényeit a felperesre átruházta, ezért az I. r. alperes perben állása szükséges volt. A felperes azonban az átruházás alapján csak kijavításra és árleszállításra korlátozott szavatossági jogérvényesítési lehetőséget kapott az I.r. alperessel szemben. A II. r. alperes a gépkocsi tulajdonjogát fenntartotta, így a felperes a szavatossági jogai érvényesítése körében az elállás jogát nem az I. r. alperessel, hanem a tulajdonos II. r. alperessel szemben gyakorolhatta. Ennek folytán miután a Ptk. 314. § (2) bekezdése szerint a II. r. alperes lízingszerződés megszegéséért való felelősségét érvényesen nem zárhatta ki és nem is korlátozhatta, a felperes csak a lízingszerződéstől állhatott el. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alappal nem terjeszthet elő keresetet az I. r. alperessel szemben az alperesek között létrejött adásvételi szerződéstől való elállás iránt, mert az adásvételi szerződésben nem szerződő fél. Erre tekintettel a felperes keresetét e vonatkozásban elutasította. Utalt arra is, hogy a továbbiakban az elsőfokú bíróságnak a felperes és a II.r. alperes közötti lízingszerződés alapján kell az eredeti állapot helyreállítása körében elszámolni. Az alperesek egymás közötti elszámolása a jelen per tárgyát nem érintheti. A fellebbezés perértékeként a másodfokú bíróság a lízingszerződés teljes értékét - 4 341 651 Ft-ot - vette alapul.

E jogerős ítélettel szemben a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperesnek a szerződésektől való elállásra alapított keresete teljes elutasítására irányult. A II. r. alperes eljárási jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 213. §-ában foglaltak megsértésével minősítette az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részítéletnek. Anyagi jogi jogszabálysértésként pedig azt jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság Gf.I.30.985/1989. számú ítéletében foglalt iránymutatást, amely szerint az 1997. évi LXXXVI. tv. által kihirdetett Ottawában 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezményben foglaltakat akkor is szem előtt kell tartani, ha az adott egyezmény hatálya a konkrét jogviszonyra nem terjed ki, így tartalmában a másodfokú részítélet az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe is ütközik. Sérelmezte továbbá, hogy a fellebbezési perértéket a másodfokú bíróság nem a kereseti kérelemhez igazodva a gépjármű bruttó vételárában - 3 186 250 Ft-ban - állapította meg.