BH 1996.9.465 I. A gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelenség állapotának megállapításához az igen széles körű bizonyítási eljárás keretében vizsgálandó körülmények [Ptk. 17. §].

II. E körben az orvos szakértő meghallgatása általában nem elegendő akkor, ha nincs lehetőség az érintett személy megvizsgálására. Az ilyen szűk körű bizonyítási eljárás megalapozatlanságot eredményez [Pp. 206. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az elhunyt K. J. (a továbbiakban: az örökhagyó) és az alperes között 1993. január 15-én létrejött öröklési szerződés érvénytelen. A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes az örökhagyó testvére, az örökhagyó 1993. július 7-én elhunyt házastársa pedig a felperesek testvére volt. A házastársaknak nem voltak leszármazói. Az örökhagyó 1992-ben agyvérzést kapott, a kórházi kezelést követően a közös lakásukban a házastársa ápolta. Hamarosan kiderült, hogy az örökhagyó házastársa is súlyos beteg, és saját maga is ápolásra és ellátásra szorul. A felperesek ekkor felkérték az alperest, hogy gondoskodjon a testvéréről, az örökhagyóról. Az alperes ennek eleget téve, az örökhagyót a saját, másik településen lévő lakásába vitte, és ott ápolta, gondozta. A testvérek 1993. január 15-én jogi képviselő közreműködésével öröklési szerződést kötöttek, amelynek értelmében az örökhagyó ingatlanilletőségét és ingó vagyonát az alperesre hagyja ellátás, gondozás, élelmezés és eltemettetés fejében. Az örökhagyó 1993. február 20-án halt meg. A felperesek az örökhagyó házastársának törvényes örökösei, akik az öröklési szerződésről csak a testvérük halálát követően szereztek tudomást. Az elsőfokú bíróság az orvos szakértői vélemény és a perben meghallgatott H. J. tanú nyilatkozata alapján bizonyítottnak látta, hogy az örökhagyó a szerződéskötés időpontjában gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen volt. Ebből következően a jognyilatkozata semmis, így a felperesek keresetének megfelelően az öröklési szerződés érvénytelenségét megállapította.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyes indokainál fogva hagyta helyben.

A jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítéletek hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Állítása szerint a perben eljárt bíróságok megsértették a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert a bizonyítékokat nem a maguk összességében értékelték, és indokolási kötelezettségüknek is csak részben tettek eleget. Véleménye szerint önmagában az orvosi leletekből a szakértő nem következtethetett egyértelműen és egyenesen az örökhagyó belátási képességének hiányára. Az eljárt bíróságoknak lehetőséget kellett volna adni az általa megjelölt tanúk meghallgatására. Következetlenül jártak el a bíróságok, amikor a nyilvánvalóan elfogult tanú vallomását bizonyítékként értékelték, az általa felajánlott tanúbizonyítást pedig elutasították.

A felperesek a felülvizsgálati kérelemre nem tettek észrevételt.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott.