A Győri Ítélőtábla Bhar.43/2020/6. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 226. § (1) bek.] Bírók: Németh Balázs, Vajda Edit, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság

Bhar.II.43/2020/6. szám

A Győri Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Győrött, 2020. november 5. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rágalmazás vétsége miatt terhelt ellen indult büntetőügyben a Szombathelyi Törvényszék 2020. február 25. napján kelt 6.Bf.89/2019/6. számú ítéletét megváltoztatja.

Megállapítja, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 226.§ (1) bekezdés III. fordulata szerint minősül.

Egyebekben helybenhagyja azzal, hogy vádlott lakcíme: cím3.

Indokolás

[1] A Szombathelyi Járásbíróság 2019. szeptember 18. napján kihirdetett, 59.B.161/2019/3. számú ítéletével vádlottat az ellene 1 rb rágalmazás vétsége (Btk. 226. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont) miatt emelt vád alól felmentette. A bíróság az eljárás során lefoglalt, a Szombathelyi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztály Vizsgálati Alosztály által 001/2019. tételszám alatt nyilvántartott, bűnjeljegyzék 1. sorszám alatt kezel 1 db Philips CD lemezt az iratanyag mellékleteként rendelte kezelni, továbbá kötelezte magánvádlót, hogy illetékbélyeg lerovása útján az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg leletezés terhe mellett 10.000,- Ft illetéket.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen - 3 munkanapi jogorvoslati határidőn belül - magánvádló jogi képviselője útján jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése miatt, a határozat megváltoztatása és terhelt bűnösségének megállapítása, valamint vele szemben büntetés kiszabása érdekében. A fellebbviteli nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselője a fentieknek megfelelően terjesztette elő a jogorvoslati kérelmének indokolását és a továbbiakban is indítványozta a magánvádló által rögzítettek CD lemezről történő meghallgatását.

[3] A Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság - a fellebbviteli tárgyalás keretében lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeképpen - a 2020. február 25. napján meghozott 6.Bf.89/2019/6. számú határozatával az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a vádlott bűnösségét rágalmazás vétségében (Btk. 226. § (1) bekezdés III. fordulat és a (2) bekezdés b) pont) állapította meg, s ezért a vádlottat megrovásban részesítette, egyúttal kötelezte arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg a magánvádló részére 10.000,- Ft bűnügyi költséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ugyan megtartotta az eljárási szabályokat, ügyfelderítési kötelezettségének azonban nem tett maradéktalanul eleget, ugyanis a tényállás teljeskörű felderítése érdekében elengedhetetlen lett volna tanú, a magánvádló másik ügybeli jogi képviseletét ellátó ügyvéd tanúként történő kihallgatása. Utóbbira figyelemmel a másodfokú bíróság a Be. 592. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, a részbeni felderítetlenségben megnyilvánuló részleges megalapozatlansági hibát a Be. 594. § (1) bekezdése szerinti bizonyítás keretében akként küszöbölte ki, hogy a másodfokú tárgyaláson tanúként kihallgatta tanú-t, illetőleg ismételten a büntetőeljárás anyagává tette a magánvádló által becsatolt kamerafelvételt, s az ebből megállapítható adatokat.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a törvényszék a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásával az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés és a fellebbviteli bizonyítás alapján az irányadó ítéleti tényállást az ügy előzményeivel, az elkövetés pontos körülményeivel, a lezajlott párbeszéd részletezésével, illetőleg a magánváddal érintett cselekmény külvilág általi észlelhetőségével kapcsolatos tényekkel kiegészítette és pontosította.

A törvényszék ítéletének jogi indokolása szerint az inkriminált, formailag ténylegesen kérdésként megfogalmazott kijelentés ilyenként legfeljebb az időpontra vonatkozóan értelmezhető, és nem a magánvádlónak tulajdonított cselekvőséget, a gépkocsi kerekeinek leengedését illetően, utóbbit ugyanis a vádlott a szöveg kontextusából megállapíthatóan mint a múltban megtörtént tényt közölte. Ezen következtetés helyességét az is alátámasztja, hogy a vádlott a cselekményt megelőzően ugyanilyen tartalmú kijelentést tett tanú előtt is. Összességében tehát a vád tárgyává tett kijelentés kizárólag tényállításként, illetőleg arra utaló kifejezés használataként és nem értékítéletként vagy kérdésként, a jövőre vonatkozó feltételezésként értelmezhető.

Nyilvánvaló pedig, hogy a rágalmazás megállapíthatóságához elegendő a tényállítás becsület csorbítására való alkalmasságának a tudata, más gépkocsija kerekeinek leengedése pedig egyértelműen jogsértő magatartás, az erre vonatkozó tényállítás objektíve, a sértetti szubjektumtól függetlenül alkalmas a becsület csorbítására, jelen esetben pedig a vádlotti magatartást sem közérdek, sem pedig bárkinek a jogos érdeke nem indokolta, ezért utóbb sem volt lehetőség a valóság bizonyításának elrendelésére. A tényállásban írt magatartásával a vádlott túllépte a véleménynyilvánítás szabadságának jogát azáltal, hogy morálisan megkérőjelezhető, mi több, jogsértő, hatósági eljárás alapját is képezhető cselekmény elkövetésével vádolta a magánvádlót.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a cselekmény elkövetésére a nyílt utcán, a délelőtti órákban került sor, így reálisan fennállt a lehetősége annak, hogy arról nagyobb, előre meg nem határozható számú személy szerezzen tudomást, s ezen megfontolásra alapította a vádlotti cselekmény jogi minősítését is.

[4] A másodfokú bíróság ítéletének az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntésével szemben a magánvádlott a jogi képviselője útján terjesztette elő joghatályos fellebbezést, hivatkozva arra, hogy a másodfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, erre figyelemmel a Be. 615. § (1) bekezdésében, illetőleg a Be. 624. §-ában foglaltakra figyelemmel indítványozta a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az ügyben elsőfokon hozott ítélet helybenhagyását helyes indokai alapján. A magánvádló az alkalmazott joghátrány súlyosításáért jelentett be fellebbezést. A harmadfokú nyilvános ülésen a jogorvoslatok előterjesztői fenntartották a fellebbezésükben foglaltakat.

[5] Az ítélőtábla az előterjesztett jogorvoslatokat nem találta megalapozottnak.

A Be. 615. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú ítélet ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. Figyelemmel arra, hogy jelen ügyben a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett, a Be. 615. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak értelmében a másodfokú döntés ellen előterjesztett kétirányú fellebbezések joghatályosnak tekintendőek.

A Be. 618. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését és az elsőfokú, valamint a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A fenti tekintetben tehát a felülvizsgálat a védelmi jogorvoslati kérelem irányából adódóan teljeskörű volt, kiterjedt arra is, hogy az eljárási szabályokat az első- és másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint arra is, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.