BH 2020.2.45 I. Az üzletszabályzat általános szerződési feltételnek minősítése szempontjából nincs jelentősége a szabályzat terjedelmének, formájának, rögzítése módjának. A lízingszerződéshez az üzletszabályzat fizikailag is összekapcsolásra került, így megállapítható, hogy azt a fogyasztó megismerte és elfogadta az a szerződő felek megállapodásának részévé vált [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 205/A. §, 205/B. § (1) bek.].

II. A lízingszerződés futamidő lejárta előtti felmondása a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A felek további szerződéses szolgáltatásokkal nem tartoznak, a már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértéke teljesítendő, a szerződésszegő lízingbevevővel szemben a szerződésszerű teljesítés elmaradásából eredő kár érvényesíthető [1996. évi CXII. tv. (rHpt.) 2. számú melléklet I/11. pont, rPtk. 319. § (2) bek., UNIDROIT egyezmény].

III. Nem világos, nem érthető a devizaalapú pénzügyi lízingszerződés általános szerződési feltételeinek a fogyasztó lízingbevevő fizetési kötelezettségét szabályozó kikötése, ha az árfolyamkockázat viselése - az árfolyamkockázat mibenlétére, a lízingbevevő fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatására, kockázatviselése mértékére vonatkozó, a fogyasztó lízingbevevő részére nyújtott kifejezett tájékoztatás hiányában - csak kikövetkeztethető az általános szerződési feltételek több, különböző helyen, nem áttekinthető szerkezetben szereplő rendelkezéseinek egybevetése és együttes értelmezése alapján [rPtk. 209. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2008. április 25-én lízingszerződést kötött az I. rendű alperessel gépjármű megvásárlásának finanszírozására. A szerződés tartalmazta az első lízingdíj összegét (1 800 000 Ft), a havi rendszeres lízingdíjak összegét (93 712 Ft), a mértékadó devizanemet (CHF), a fizetendő összes lízingdíj összegét (13 045 440 Ft), valamint az I. rendű alperes nyilatkozatát arra, hogy a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) általa választott elszámolási módja a fix törlesztőrészletekkel rendelkező devizaalapú finanszírozás, vagyis a havi fix konstrukció, amely szerint a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) elszámolása a futamidő végén történik, fizetendő kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) esetén a futamidő - azonos törlesztőrészletek mellett - meghosszabbodik, a visszajáró kamatváltozás II.-t (árfolyamváltozást) a lízingbeadó a lízingbevevőnek visszautalja. Az I. rendű alperes kijelentette a szerződés aláírásával, hogy a szerződés hátoldalán levő üzletszabályzatban (PLA/2005.06.01.) foglaltakat megismerte, megértette, a szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek ismerte el.

[2] A felperes PLA/2005.06.01. számú gépjármű-lízingtevékenységre vonatkozó üzletszabályzata I.1. pont alatt a lízingszerződés törvényi fogalmát, I.6. pont alatt a normál devizakonstrukciót, I.7. pont alatt a havi fix konstrukciót, I.10. pontban a lízingdíjat, I.18.b. pontban a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) fogalmát, képletét, I.17. pont alatt a rendkívüli árfolyamesemény meghatározását tartalmazta. A VII.3. pont a lízingbevevő szerződésszegése miatti felmondás esetét szabályozta a lízingszerződés megszűnése okaként, amelyhez kapcsolódóan rögzítette, hogy a lízingbeadó a lízingbevevőtől olyan mértékű kártérítést követelhet felmondás esetén, amely abba a helyzetbe hozza, amelybe akkor került volna, ha a lízingbevevő szerződésszerűen teljesít (VII.3.b. pont). A VIII. pont a fix devizakonstrukcióra vonatkozó külön rendelkezésekre vonatkozott: az 1. pont szerint a lízingszerződés futamideje a felek külön nyilatkozata nélkül meghosszabbodik a kamatváltozás II. megfizetésének fizetési határidejével, a 2. pont szerint az esedékessé vált lízingdíjakra jutó kamatváltozás II. a lízingbeadót a lízingdíjak fizetési esedékességének ténye napjával illeti meg, elszámolása, megfizetése viszont úgy történik, hogy a kamatváltozás II. teljes összegét a lízingbeadó az utolsó lízingdíj esedékessége napjára számítja ki, havi részletekben teljesítendő mértéke nem haladja meg mértékadó lízingdíj nagyságát, esedékessége az utolsó lízingdíj esedékességét követő 30. nap.

[3] Az I. rendű alperes lízingszerződésből eredő fizetési kötelezettségének biztosítékaként a II. rendű alperes kezességet vállalt a felperessel 2008. április 25-én kötött, garanciaszerződésnek nevezett szerződésben.

[4] Az I. rendű alperes szerződéses fizetési kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, ezért a felperes 2015. július 29-i, mindkét alpereshez intézett fizetési felszólítása eredménytelenségét követően 2015. augusztus 31-én - 2015. szeptember 23-ára - a lízingszerződést felmondta.

[5] Az I. rendű alperes a finanszírozott gépjárművet a felperes részére visszaszolgáltatta, amelyet a felperes a 2016. március 9-i adásvételi szerződéssel internetes árverés eredményeként 1 260 000 Ft vételárért értékesített.

[6] A felperes a 2016. április 7-i elszámolásában az I. rendű alperes lízingszerződésből eredő tartozását 4 367 558 Ft-ban határozta meg.

A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme

[7] A felperes keresetében kártérítés címén kérte az alperesek egyetemleges marasztalását 4 367 114 Ft tőke, 25 827 Ft lejárt késedelmi kamat és a tőke után további járulékok egyetemleges megfizetésében.

[8] Az I. és II. rendű alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú határozat

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereset szerint egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 4 392 941 Ft tőke és járulékai megfizetésére.

[10] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú eljárásban valamennyi releváns tényállási elem feltárásra került, a járásbíróság a megállapított tényállásból helyes, részletesen megindokolt jogi következtetéssel adott helyt a keresetnek, amellyel a másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett. Osztotta a törvényszék az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy a felek a lízingszerződésben megjelölt, PLA/2005.06.01. számú üzletszabályzatot tették megállapodásuk részévé, az általános szerződési feltételeket az I. rendű alperes megkapta és elfogadta. A szerződéskötési szabadság elvéből következően lehetősége volt a feleknek a korábbi üzletszabályzat tartalma szerint létrehozni megállapodásukat. Nem érintette az alperesek fizetési kötelezettségét, hogy a szerződéskötéskor a felperesnek már újabb üzletszabályzata is hatályban volt. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a 2008. április 25-i szerződéskötést követően az I. rendű alperes hét éven keresztül fizetési kötelezettségének a szerződés szerint eleget tett, nem vitásan a felperes is teljesítette szerződésből fakadó kötelezettségét, ezért a felek közti szerződés létre nem jöttére nem lehet megalapozottan hivatkozni.

[12] Leszögezte a törvényszék, hogy a felperes kereseti igényét kártérítés jogcímén érvényesítette, az I. rendű alperes kártérítési kötelezettsége az üzletszabályzat VII.3.d. (helyesen: b.) pontján alapult a lízingszerződésnek a lízingbevevő szerződésszegésén alapuló felmondása miatt. A késedelmi kamat jogalapját az üzletszabályzat VI.2. pontja, esedékességét a VII.3.c. pont rendezte. A felmondás tekintetében az üzletszabályzat összegszerűségi kitételt nem támasztott, VI.4.a. pontja szerint megalapozta a szerződéses kötelezettség elmulasztása, megállapítható volt továbbá a felperes megelőző fizetési felszólításának eredménytelenségével annak teljesülése is, hogy a lízingbevevő 15 napos fizetési késedelmét követően tartozását írásbeli felszólításra, póthatáridőben sem teljesítette. Az I. rendű alperes hivatkozásától eltérően nem érintette a felmondás jogszerűségét az utólagos elszámolás, nem kellett vizsgálni a perben a felmondást évekkel követő jogszabályi rendelkezések eredményeként, a szerződéses jogviszony egészére nézve az I. rendű alperes esetleges túlfizetését.