A Fővárosi Ítélőtábla Bhar.327/2016/5. számú határozata hűtlen kezelés vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 335. §, 352. §, 372. §, 386. §, 387. §, 388. §, 397. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Sefta Márta

Fővárosi Ítélőtábla

10.Bhar.327/2016/5.

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Szegeden, 2017. május hó 17. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

V É G Z É S T:

A hűtlen kezelés vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári Törvényszék 2016. július hó 11. napján kihirdetett 2.Bf.2/2016/11. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A Székesfehérvári Járásbíróság a 2015. október 22. napján kihirdetett 7.B.909/2014/16. számú ítéletével a vádlott bűnösségét a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő 3 rendbeli hűtlen kezelés vétségében állapította meg, ezért megrovásban részesítette. Kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kártérítés címén fizessen meg az Országos Bírósági Hivatal által képviselt Kaposvári Törvényszék, mint magánfél részére 749.009,- forintot, valamint ezen összeg után a NAV Fejér Megyei Igazgatóságának külön felhívására 5.000,- forint illetéket. A magánfél fennmaradó polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A vádlottat 20.460,- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

Az első fokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, a bűnösség megállapítása és a megrovás alkalmazása miatt, bűncselekmény hiányában történő felmentés, a magánfél polgári jogi igényének elutasítása végett, valamint annak megállapításáért, hogy a bűnügyi költséget az állam viseli.

A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság az első fokú ítélet felderítetlenség [Be. 351. § (2) bekezdés a) pont] miatti megalapozatlanságára figyelemmel felvett bizonyítást követően az első fokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette és a 2016. július 11. napján kihirdetett 2.Bf.2/2016/11. számú ítéletével a vádlottat a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő 3 rendbeli hűtlen kezelés vétségének vádja alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság az általa felvett bizonyítás alapján történő tényállás kiegészítéssel maradéktalanul megalapozottá tett tényállás alapján téves anyagi jogi következtetést vont le. Ezért a másodfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott bűnösségének megállapítását és megrovás alkalmazását indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.849/2016/1. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen jelen lévő ügyész perbeszédében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta, arra figyelemmel, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértéssel (a bizonyítékok felülmérlegelésével) hozta meg ítéletét.

A vádlott írásban benyújtott észrevételében, védője pedig a fellebbezési nyilvános ülésen tartott perbeszédében a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést egyik irányban sem ítélte alaposnak.

Tekintettel arra, hogy az első- és a másodfokú bíróság a bűnösség körében eltérően rendelkezett, a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján a harmadfokú eljárás törvényi feltételei fennállnak.

A harmadfokú bíróság a Be. 387. § (1) bekezdése alapján a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást felülbírálta abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárásban megtartották-e, valamint hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával járt el és a másodfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg.

A Be. 388. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amelynek alapján a másodfokú bíróság a megtámadott ítéletét meghozta, kivéve, ha ez a tényállás megalapozatlan.

Nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását a vagyoni hátrányra vonatkozóan felderítetlennek ítélte.