A Szolnoki Törvényszék Bf.810/2009/7. számú határozata közúti baleset okozásának vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 352. §, 371. §] Bírók: Fodor Erzsébet, Németh Pálné, Sólyomváriné dr. Csendes Mária

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

2.Bf.810/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a Szolnokon 2010. évi január hó 15. napján tartott nyilvános ülés alapján a 2.Bf.810/2009. számú ügyben meghozta a következő

v é g z é s t :

A közúti baleset okozásának vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Városi Bíróság 2009. évi április hó 6. napján kihirdetett 6.B.1353/2007/30. számú ítéletét h e l y b e n h a g y j a.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, nevezetesen a főbüntetés tartamának és a felfüggesztés próbaidejének, valamint a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés tartamának a lényeges felemelése végett jelentett be fellebbezést.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 2.B.559/2008. számú átiratában a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta.

A másodfokú eljárásban a fellebbezésre történő észrevétel keretében a vádlott védője az ügyben eltérő tényállás megállapítását, illetve a módosított tényállás alapján a vádlott felmentését kérte bűncselekmény hiányában.

Perbeszédében hivatkozott mindazokra a körülményekre, tényadatokra illetve közlekedéspszichológiai adatokra, amelyeket a tudományos szakirodalom is tartalmaz, és utalt a bírósági gyakorlatokra.

A megyei bíróság az ügyészi fellebbezés illetve a védői észrevétel kapcsán felülbírálva az elsőfokú bíróság eljárását és meghozott ítéletét azt állapította meg, hogy az ügyben az elsőfokú bíróság igen részletes bizonyítási eljárást folytatott le.

A vádlotton kívül meghallgatta 2 számú tanút, aki érdemi vallomást tenni nem tudott, mert sérülései folytán nem emlékezett a történtekre. Ezen túlmenően szakértői bizonyítást foganatosított igen nagy terjedelemben az elsőfokú bíróság.

Már a nyomozati szakban 3. számú műszaki szakértő bevonásra került, írásbeli szakértői véleményt adott, majd 4. számú műszaki szakértő került bevonásra, illetve vádlotti felkérésre további szakértői bizonyítás is volt az ügyben, nevezetesen 5. számú szakértő által készített, és becsatolt műszaki szakértői vélemény is az eljárás adatai között szerepel. Ez utóbbit, okirati bizonyítékként vette figyelembe a városi bíróság.

A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az eljárási szabályok betartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárás során meghozott ítélet tényállása helytálló, többségében megalapozott.

Egy tekintetben azonban hiányosnak találta az ítélet ténymegállapításait, ezért a Be. 352. § /1/ bekezdés a./ pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel azt kiegészíti olyan tényekkel, amelyek tulajdonképpen az ítélet indokolásában szerepelnek, - 4. oldalán - azonban ezek a tényállásba tartozó lényegi kérdések.

Így az ítélet 2. oldal 5. bekezdésében írtakat kiegészíti azzal, hogy a megengedett sebességhez képest, vagyis az 50 km/h sebesség alkalmazásához képest is, lassító fékezés mellett szintén féktávolságon belül járt a sértett motorkerékpárjával, de még a vészfékezés alkalmazása mellett is a féktávolság határán volt. (3. számú szakértő szakértői véleménye alapján.)

Kiemelést igényel, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatása alapján vészfékezésre a továbbhaladási elsőbbséggel rendelkező személy nem kényszeríthető.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat értékelő tevékenysége során logikai hibáktól mentes, részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlotti védekezéssel szemben miért a tanúvallomásokat, az igazságügyi szakértői véleményeket, a helyszínrajzot és az egyéb okirati bizonyítékokat fogadta el hitelt érdemlőeknek.

A tényállás megállapításának döntően a műszaki szakértői vélemények képezték az alapját. A szakvéleményekről azt kell megállapítani, hogy a lényegi kérdések tekintetében egybehangzóak voltak, egységesen ítélték meg a sebességi tényezőket, egységesen indultak ki abból, hogy a sértett 100-105 km/h sebességgel haladt a baleset bekövetkezése előtt, illetve, hogy fékezés alkalmazása nélkül történt az ütközés.

Egyetértettek abban is, hogy 40-45 méterre volt a felezővonal elérésekor, és a felezővonal átlépésekor mintegy 34 méter volt a távolság.

Ezeket a megállapításokat, amiket az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállásába foglalt, megalapozottnak, iratszerűnek találta a megyei bíróság, így további bizonyítás elrendelését nem tartotta szükségesnek, de az ítélet hatályon kívül helyezésére sem látott indokot.

A bizonyítékok körében részben figyelembe vette a vádlotti vallomást is, így azt, hogy amikor balra indexelt, szemben látott mintegy 600 méterre egy fényt, de úgy érezte, hogy be tud előtte kanyarodni.

A vádlotti vallomás azt is tartalmazza, hogy a bekanyarodás előtt már nem nézett újból előre.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint is, ha csak egy fényt látott korábban, de nem győződött meg, hogy mitől jön az a fény, nem láthatta, hogy milyen jármű jön, holott akkor már felismerhető lett volna, és akkor nem lépi át a felezővonalat, és nem halad át azon mintegy fél métert. Ebben a helyzetben vált a motorkerékpáros számára is a veszélyhelyzet felismerhetővé, mert amikor ő látta a felező vonalnál a vádlotti járművet, még abba bízhatott, hogy a tényleges kanyarodást a vádlott nem kezdi meg annak ellenére sem, hogy irányjelzést alkalmazott.