A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10380/2007/4. számú határozata írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 103. §, 104. §, 143. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.I.10.380/2007/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. Hovánszki Arnold ügyvéd által képviselt alperes ellen munkáltatói figyelmeztetés hatályon kívül helyezése iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 2.M.461/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.507/2006/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. február 13. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.507/2006/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek

- tizenöt nap alatt - 5.000 /ötezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében a munkáltató által kiadott írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését kérte.

A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2.M.461/2006/5. számú ítéletével az alperes 2006. május 25-én kelt írásbeli figyelmeztetés elnevezésű intézkedését hatályon kívül helyezte, és az alperest 15.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, aki a 2006. január 13-ával megalakult szakszervezet elnökségi tagja, autógyári technikai végrehajtó munkakörben áll az alperes alkalmazásában. A szakszervezet működésével összefüggésben interjú készült a felperessel, ahol a következők hangzottak el: "Nem kívánt személyt nem akarnak elküldeni, hanem olyan helyzetbe is tudják hozni, hogy önként menjen el... Hát összevonnak teszem azt a meglévő álláshoz még egy-két műveletet, és azt már nem bírja fizikálisan csinálni és akkor vagy összerogyik, vagy elmegy".

Az alperes 2006. május 25-én a felperest írásbeli figyelmeztetésben részesítette arra hivatkozással, hogy kijelentése minden alapot nélkülöző, valótlan és a munkáltatóra nézve kifejezetten sértő, jó hírnevét csorbító tartalmú tényállításnak minősül. A felperes ezen nyilatkozatát a 2006. február 1-jei műsorban tette, amelyet egy későbbi időpontban változatlan formában megismételt. Az alperes a felperes nyilatkozatát a munkaviszonyból folyó kötelezettség szándékos megsértésének tekintette, kifejtve, hogy a felperes magatartásával a munkáltató helytelen megítélését idézte elő.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő nem követett el vétkes kötelezettségszegést, mivel a valós tényeken alapuló kritikai véleményét nyilvánította ki a munkáltatójával szemben. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség ellenőrzésének megállapítása szerint a munkáltató gyakorta sérti a napi és a heti munkaidő, valamint a rendkívüli munkavégzés felső korlátjára vonatkozó előírásokat, ez pedig a felperes által előadottakat támasztja alá. A bíróság kifejtette, hogy a felperes nyilatkozatának valós tartalmát igazolta a 2006. április 5-én kelt irata, amely szerint az alperes szerelőüzem dízel előszerelés munkahelyen az egyik műszakban két fő, a másik műszakban egy fő végezte ugyanazt a tevékenységet, miközben mindkét műszak dolgozói leterheltségre panaszkodtak. Erre tekintettel a munkahely személyenkénti munka leterheltségi vizsgálata vált szükségessé az Mt. 143. § (1) bekezdésben foglaltak alapján. Mindebből következően a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő nem tett a munkáltatóra sértő, jó hírnevét csorbító nyilatkozatot, az általa elmondottak valóság tartalma bizonyítást nyert.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Mf.21.507/2006/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest 5.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a műsorban szakszervezeti tisztségviselőként tett nyilatkozatot és fogalmazott meg kritikát az alperesi munkáltatóval szemben, amely elkülönítendő a munkaviszonyból származó kötelezettségétől. A felperes munkavállalói tevékenysége során felróható magatartást nem tanúsított, ezért a figyelmeztetés nem tekinthető megalapozottnak.