A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20489/2009/9. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában.

Pfv.II.20.489/2009/9. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd 2800 által képviselt alatti lakos I. rendű és a jogerős ítélet kihirdetését követően elhunyt II. rendű alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása iránt a Tatabányai Városi Bíróságnál 8.P.20.367/2006. számon megindított és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróságnak 1.Pf.21.051/2008/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 63. sorszám alatt és az I. rendű alperes által 64. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest 68.900 (Hatvannyolcezer-kilencszáz) forint, az I. rendű alperest pedig 118.200 (Egyszáztizennyolcezer-kettőszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéknek - külön felhívásra - az államnak történő megfizetésére.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási részköltséget.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a felperes a T. belterület, hrsz.-ú, természetben T., V. utca alatti ingatlan 43/125 tulajdoni hányadát házassági vagyonközösség jogcímén megszerezte, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította. Az ilyen módon létrejött tulajdonközösséget megszüntette akként, hogy feljogosította az I. rendű alperest a felperes 43/125 tulajdoni illetőségének 4.128.000 forint megváltási ár ellenében történő magához váltására és kötelezte őt annak 15 napon belüli megfizetésére. Az általa kirendelt igazságügyi szakértő kiegészítő szakvéleményének munkadíját 113.000 forint + 22.600 forint ÁFA összegben, tehát összesen 135.000 forintban állapította meg. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalát, hogy az általa letétként kezelt összesen 100.000 forintot fizesse ki a szakértőnek, és kötelezte az I. rendű alperest, hogy a különbözetként mutatkozó 35.600 forintot 15 napon belül helyezze letétbe a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala által vezetett elnöki letéti számlára. Kötelezte a felperest és az I. r. alperest személyenként 300.000 forint feljegyzett illetéknek - külön felhívásra - az állam javára történő megfizetésére, az I. r. alperest pedig arra is, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.100 forint perköltséget.

Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a T. belterület, hrsz-ú, természetben T., V. utca alatti - perbeli - ingatlan 1975. óta az I. rendű alperes édesapjának: a jelen per korábbi II. rendű alperesének a tulajdonában állott, aki az ingatlant 1995. évben - a saját holtig tartó haszonélvezeti jogának a fenntartása mellett - az I. rendű alperesnek adta el.

A felperes és az I. rendű alperes az 1990-es években ismerkedett meg egymással, közöttük 1995. év végén élettársi kapcsolat alakult ki, 1998. február 28-án pedig házasságot kötöttek.

A peres felek 1996-tól kezdődően a J-2457/1996. iktatószámú építési engedély alapján a családtagjaik közreműködésével az ingatlanon álló felépítményt részben visszabontották, majd azt átépítették, illetve arra ráépítettek.

A felperes és az I. rendű alperes házasélete 2004. év elejére megromlott, majd 2004. április elején a felperes a közös lakásból elköltözött.

A felperes keresetében az I. rendű alperessel kötött házasságának felbontását, valamint - egyebek mellett - a házastársi közös ingó és ingatlan vagyon megosztását kérte.

Az elsőfokú bíróság a felperes közös ingatlan vagyon megosztására irányuló kereseti kérelmének tárgyalását az egyéb kereseti kérelmek tárgyalásától elkülönítette, majd - a másodfokú bíróság részítélete folytán 2007. november 23-án jogerőre emelkedett - részítéletével a felperes és az I. rendű alperes házasságát felbontotta, a közös kiskorú gyermeküket a felperesnél helyezte el, szabályozta az I. rendű alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást, az I. rendű alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a volt házasfelek házastársi közös ingó vagyonát pedig megosztotta, és a részítélet jogerőre emelkedését követően a házastársi közös ingatlan vagyon megosztására vonatkozó kereseti kérelem tárgyában a pert folytatta.

Ebben a körben a felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlan 1/2 részének a tulajdonjogát házastársi vagyonközösség címén megszerezte. Az ingatlan életközösség megszakadásakori forgalmi értékét 25.000.000 forintban, a II. r. alperes javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog értékét pedig az ingatlan értékének 25 %-ában kérte meghatározni és a II. rendű alperest a tulajdonjoga megállapításának tűrésére kérte kötelezni.

Az I. rendű alperes az ellenkérelmében annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan 4/5 része az ő különvagyona, ezért a felperes tulajdonszerzését csak a közös vagyonhoz tartozó 1/5 rész fele, tehát 1/10 rész erejéig ismerte el. Hivatkozott arra, hogy az ingatlan telke már a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolat kezdetekor a tulajdonában állott, a telek értékét az ingatlan értékének 50 %-ában kérte meghatározni, vitatta, hogy a házasságkötést megelőzően hosszabb időn át élettársi kapcsolata állott volna fenn a felperessel, és állította, hogy az ingatlan átépítése már az életközösség kezdete előtt megkezdődött, az alsó szint pedig teljes egészében el is készült, ezért az is a különvagyonához tartozik. Az ingatlan egészének értékét 15.000.000 forintban, az alsó szint értékét az ingatlan egésze értékének 30 %-ában, a II. rendű alperes haszonélvezeti jogának értékét pedig - a felperessel egyezően - az ingatlan értékének a 25 %-ában határozta meg.

A felperes nem vitatta, hogy az ingatlan telekrésze, valamint az átépítés megkezdésekor meglévő visszabontott épület az I. rendű alperes különvagyonához tartozik, előadta azonban, hogy az átalakítás már teljes egészében a felek életközösségének fennállása alatt történt. Álláspontja szerint ugyanakkor a családja részéről az építkezés során nyújtott segítség következtében az ingatlan vonatkozásában neki is különvagyoni igénye keletkezett. Kifejtette, hogy a családtagjai közül Berki Zoltán, ifj. B. Z., ifj. Cs. S. és B. L. kifejezetten az ő részére nyújtottak segítséget. Állította, hogy a felsorolt rokonai az építkezés során valamennyi szakértelmet igénylő szakmunkát maguk kiviteleztek, a saját szerszámaikkal, és az ingyenes munkájuk értékét kizárólag neki szánták ajándékba, ezért az ingatlan erre visszavezethető értéknövekedése az különvagyonának minősül.

A perben kirendelt igazságügyi szakértő az ingatlan életközösség megszűnésekori forgalmi értékét 15.000.000 forintban, a telek értékét ennek 25 %-ában, tehát 3.500.000 forintban, a visszabontott régi felépítmény értékét 1.410.000 forintban, az alperes különvagyonát az ingatlan 39/125 részében, a közös vagyoni beruházás folytán az ingatlanban bekövetkezett értékemelkedés összegét pedig 9.090.000 forintban határozta meg, amely az ingatlan 85/125 részének felel meg.