BH 1984.4.147 Nem illeti meg tulajdoni igény a ráépítőt, ha az emelt építményre csupán ideiglenes fennmaradási engedélyt kapott. Ilyenkor is tisztázni kell azonban, hogy a hatóság a fennmaradást milyen feltételekhez kötötte, mert a felek elszámolása ettől függően alakulhat [Ptk. 137. és 138. §].

A B-i R. u. 18. szám alatti házingatlan a felperes tulajdona. Az ingatlanon levő családi házban egy szobás komfortos lakás van, ahol a felperes lakik. A felperes 1977. évben hozzájárult ahhoz, hogy az alperesek a telken levő melléképületbe beköltözzenek. Az alperesek a beköltözést követően a melléképületet átalakították, és a műhelyből 2 szobából, fürdőszobából és előszobából álló lakást alakítottak ki. A felek között szóba került tartási szerződés megkötése, ennek részletes feltételeiben azonban nem állapodtak meg. Ténylegesen az alperesek 1977. november 15-től kezdődően a felperes étkezését megoldották oly módon, hogy a II. r. alperes ebédet készített a felperesnek, reggelire-vacsorára pedig hideg élelmet biztosítottak. Az alperesek a felperes részére mostak és takarítottak.

A felek között 1979 novemberében megromlott a kapcsolat, és 1979. december 15-ét követően az alperesek már nem gondoskodtak a felperesről.

A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte kötelezni az alpereseket azzal, hogy az elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, és viszontkeresetet támasztottak az ingatlan 15/55 részének tulajdonjoga iránt. Előadták, hogy az ingatlanon olyan jelentős építkezést végeztek, amelyre figyelemmel ráépítés jogcímén tulajdoni igényük áll fenn. Az első fokú bíróság megállapította, hogy az alperesek ráépítéssel az ingatlan 1/12-1/12 részére tulajdonjogot szereztek. Kötelezte a felperest ingatlannyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat 15 nap alatti kiadására, ennek elmulasztása esetén a tulajdonjog bejegyzése a bírói ítélet alapján történik meg. Továbbá kötelezte a felperest 51 783 forint megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította, és rendelkezett a perköltség és illeték felől.

Az ítélet indokolása szerint a peres felek eredeti megállapodása az volt, hogy az alperesek az egész ingatlant tartási szerződéssel megszerzik. A szerződés azonban a felek között érvényesen nem jött létre, mert hiányoztak a Ptk. 586. §-ában megjelölt feltételek. Ilyen körülmények között a műhelynek lakássá való átépítése során a ráépítés folytán közös tulajdon keletkezett [Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése]. A szerződés reményében az alperesek eltartották a felperest, ennek ellenértékét az ellenszolgáltatások (lakáshasználat, közüzemi díj) levonása után a felperes köteles az alpereseknek megtéríteni.

A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, az alpereseket arra kötelezte, hogy a perbeli ingatlant ingóságaikból kiürítve 90 nap alatt hagyják el. Megállapította, hogy az alperesek jóhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók, akiknek az elhelyezéséről a felperesnek kell gondoskodnia. Az alperesek legalább egy szobás, komfort nélküli lakásra tarthatnak igényt. Az alpereseket terhelő lakáshasználati díjat havi 100 forintban állapította meg, és a felperest arra kötelezte, hogy fizessen meg az alpereseknek 30 nap alatt 134 000 forintot. Rendelkezett az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illeték, valamint a perköltség viselése felől.

Az ítélet indokolása szerint az alperesek ugyan a felperes tudtával és hozzájárulásával építkeztek, az építésügyi hatóság azonban csak visszavonásig érvényes ideiglenes fennmaradási engedélyt adott a műhelyből átalakított lakásra. Erre figyelemmel a ráépítés szabályai nem alkalmazhatók. A felperes azonban megtéríteni tartozik a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint, illetőleg a Ptk. 137. §-ának (1) bekezdése alapján az épületbe beépített anyagok értékét, a központi fűtőberendezésnek a felperes által lakott építményrészbe beruházott értékét, valamint az ezzel kapcsolatos értékemelkedést. Ezen kívül az alperesek igényt tarthatnak az általuk nyújtott tartás ellenértékére, valamint a felperes helyett kifizetett közüzemi költségekre. Ezzel szemben a felperest megilleti az alperesek által elismert 5000 forintos ingó értéken kívül havi 100 forint lakáshasználati díj.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A peres felek a kötendő tartási szerződés reményében kölcsönösen szolgáltatásokat nyújtottak egymásnak anélkül, hogy a tartási szerződés részletes feltételeiben megállapodtak volna. Utóbb sem került sor szerződéskötésre, helyes tehát az eljárt bíróságoknak az az álláspontja, hogy a felek által kölcsönösen nyújtott szolgáltatások elszámolandók. Az igények kölcsönös elszámolásával kapcsolatban helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az alperesek tulajdoni igényt a perbeli lakás építésével kapcsolatosan nem érvényesíthetnek. Az építésügyi hatóság ugyanis csupán ideiglenes fennmaradási engedélyt adott, s az ideiglenes jellegre figyelemmel tulajdoni igényt az alperesek ráépítés jogcímén nem érvényesíthetnek.