BH 2007.6.179 Nem alapozza meg a feltételes szabadságra bocsátásból kizárást az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében az a körülmény, hogy azt a bűncselekményt, amely miatt vele szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kerül kiszabásra a korábbi határozott ideig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátása alatt követte el [Btk. 47. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., (4) bek., 47/A. §, 47/B. § és 47/C. §].

A megyei bíróság T. M. vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérletében mondta ki bűnösnek, ezért mint többszörös visszaesőt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban 30 év múlva bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A megyei bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott 1979. és 2005. között több alkalommal volt büntetve, többnyire személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt. Utolsó büntetéséből 2005. augusztus 25. napján feltételes kedvezménnyel szabadult. A vádlott a Btk. 137. § 16. pontja szerinti többszörös visszaeső.

T. M. vádlott és K. K. sértett 2000. évben létesítettek élettársi kapcsolatot. Az élettársi kapcsolat 2005 májusáig tartott, amikor is a vádlott megkezdte a vele szemben jogerősen kiszabott 5 hónap börtönbüntetés letöltését. Amíg a vádlott szabadságvesztés-büntetését töltötte, élettársa más személlyel létesített kapcsolatot.

A vádlott élettársa apjánál K. Gy. sértettnél lakott egy udvari szoba-konyhás lakásban. A vádlott 2005. augusztus 25. napján feltételes kedvezménnyel, szabadulását követően felkereste élettársát. Ekkor szembesült azzal, hogy élettársa mással létesített kapcsolatot. K. K. sértett bizonytalannak mutatkozott az élettársi kapcsolat folytatását illetően, bár nem zárkózott el attól, hogy T. M. vádlott odaköltözzön, így hármasban laktak a lakásban, de a sértett nem zárta le új kapcsolatát sem.

A vádlott és a sértett között ezen körülmények miatt folyamatos vita, veszekedés volt. Ezek a veszekedések gyakoribbá váltak, amikor a vádlott, vagy a sértett, vagy annak apja italoztak.

2005. augusztus 30. napján a vádlott, K. K. sértett és apja K. Gy. sértett a piacra mentek, ahol szeszes italt fogyasztottak, majd ezt egy másik vendéglátóhelyen folytatták. Amikor dél körül hazaértek, már az utcán vita alakult ki közöttük. K. Gy. sértett a lányát és a vádlottat végig kísérte. A lakásban még 2 liter bort fogyasztottak el. A vádlott és K. K. sértett között a vita ismét fellángolt, amelynek oka ezúttal is K. K.-nak tulajdonított hűtlenség volt.

Valamivel 18 óra előtti időben K. K. sértett az udvarra kitett ágyneműt beszedte, majd azzal a szándékkal tért vissza a lakásba, hogy néhány percre lefekszik pihenni. Ekkor a vádlott és közte ismét szóváltás kezdődött, amelynek során K. K. sértett egy sodrófát vett elő és azzal fenyegette meg a vádlottat. Tettlegességre ekkor nem került sor, mert K. Gy. sértett közbelépett és megakadályozta.

Ekkor valamennyiben lefeküdtek, K. K. sértett és T. M. vádlott egy ágyon, míg a helyiségben lévő másik ágyon K. Gy. sértett feküdt.

Mintegy fél óra múlva K. Gy. sértett az udvaron található WC-re ment, ahol 2-3 percet töltött. Az nem állapítható meg pontosan, hogy mi váltotta ki a vádlott indulatát és milyen események történtek, de amikor K. Gy. sértett a szobába lépett, K. K. sértett több szúrt sebből vérezve, hörögve az ágyon feküdt, a vádlott pedig késsel a kezében a sértett fölé hajolt.

K. Gy. azonnal az ágyhoz ment és lerángatta a vádlottat a sértettről. A vádlott talpra állva K. Gy.-t a kezében tartott 15 cm pengehosszúságú késsel has tájékon szúrta, ezt követően kiszaladt a házból, az udvaron a kezében lévő kést eldobva, elmenekült a helyszínről. A rendőrjárőr T. M. vádlottat rövidesen elfogta.

Az életveszélyes sérülést szenvedett K. Gy. sértett a szúrást követően a vádlott után az udvarra ment, és az ott lévő fotelba lerogyott. A lakók értesítették a mentőket és a rendőrséget, azonban a mentő kiérkezéséig K. K. sértett sérüléseibe belehalt, heveny vérvesztéses sokk következtében.

A cselekmény elkövetése idején T. M. vádlott vérében 2,38-2,61 ezrelék véralkohol volt, amely a vádlottnál közepes és a súlyos fok határán lévő alkoholos befolyásoltságot eredményezett. K. K. sértett vérében 1,79 ezrelék alkoholkoncentráció volt, amely nála közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett, K. Gy. sértett nem volt ittas.

A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése végett jelentettek be fellebbezést. A másodfokú eljárás során a védő részben a vádlott felmentését, részben a minősítés megváltoztatását kérte, illetőleg indítványt tett az ítélet hatályon kívül helyezésére.

A fellebbviteli főügyészség indítványában a vádlottal szemben a korábbi elítélése után alkalmazott feltételes szabadság megszüntetésére, a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések megváltoztatására, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a vádlott és a védő jogorvoslati kérelmét nem látta megalapozottnak.

A védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte.