A Pécsi Ítélőtábla Pf.20002/2009/5. számú határozata szerződés hatálytalanságának megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5. §, 145. §, 373. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §] Bírók: Fekete Bálint, Juhász László, Kovács Ildikó

Pécsi Ítélőtábla

Pf.II.20.002/2009/5. szám

A Magyar Köztársaság nevében !

A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Zeke Ügyvédi Iroda (ügyint.: dr. Zeke László ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. r. és II.rendű felperes neve II. r. (I-II. rendű felperes címe) felpereseknek - dr. Jankó Ágnes ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. r., valamint II.rendű alperes neve II. r. és III.rendű alperes neve III. r. (II-III. rendű alperes címe) alperes ellen szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt az S. Megyei Bíróságnál 23.P.21.287/2008. ügyszám alatt folyamatban volt perében 2008. november 3-án 4. sorszámon kelt ítélet ellen az I. r. alperes által 7. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 (tizenöt) nap alatt egyetemlegesen fizessen meg a felpereseknek 120.000,- (egyszázhúszezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi továbbá az I. r. alperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására - az ott írt időben és módon - fizessen meg a Magyar Államnak 510.000,- (ötszáztízezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes mint eladó, valamint a II. és III. r. alperesek, mint vevők között 2008. június 24. napján a b.-i 528. hrsz. alatti ingatlan 4/12 tulajdoni hányadának átruházására létrejött szerződés a felperesekkel szemben hatálytalan, és az adásvételi szerződés a felperesek, valamint az I. r. alperes között jött létre - azonos tartalommal - azzal, hogy a felperesek 8.500.000,- forint vételár megfizetésére kötelesek. Mindezek tűrésére kötelezte a II-III. r. alpereseket, és rendelkezett a perköltségről.

Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság az alábbiakra mutatott rá. Az I. r. alperes, mint eladó a II-III. r. alperesekkel, mint vevőkkel adásvételi szerződést kötött a perbeli ingatlan 4/12 illetőségének tulajdonjogára vonatkozóan akként, hogy a vevők a 8.500.000,- forintos ellenértékből 8.100.000,- forintot vételárként, a további 400.000,- forint értéket pedig 2 db festmény csere jogcímén történő átruházásával teljesítik. A szerződéskötést követő napon az I. r. alperes azzal küldte el a szerződést a felpereseknek, hogy a tulajdoni hányadra elővásárlási jogukkal akként élhetnek, hogy a szerződés szerint teljesíthetik az ellenértéket, vagyis a vételár megfizetése mellett átadják a csere tárgyát képező ingóságokat. A felperesek 8.500.000,- forintot ügyvédi letétbe helyeztek, és akként nyilatkoztak, hogy élni kívánnak elővásárlási jogukkal. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a szerződés a felperesekkel szemben azért hatálytalan, mert a vegyes szerződésben az ellenérték megosztott voltára tekintettel az adásvételi elem a túlnyomó, ezért az elővásárlási jog megilleti a felpereseket, akiknek e jogát az I. r. alperes ugyanakkor megsértette azzal, hogy a festmények tulajdonjogának megszerzése vonatkozásában lehetetlen feltételt állított a felperesi elővásárlási jogosultak elé. A feltétel lehetetlen voltával kapcsolatban az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az I. r. alperes az ingatlanhányadától kizárólag a II-III. r. alperes tulajdonában álló festmények tulajdonjogának megszerzéséért lett volna hajlandó megválni, míg a II-III. r alperesek a festményeiket kizárólag az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanhányad tulajdonjogáért cserébe lettek volna hajlandók átruházni. A felperesek ugyanakkor elfogadó nyilatkozatot tettek, továbbá igazolták mind teljesítési készségüket, mind pedig teljesítési képességüket. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesekkel szemben az alperesek szerződése hatálytalan, és azt, hogy a szerződés a felperesek, mint vevők és az I. r. alperes, mint eladó között a felperesek 8.500.000,- forint pénzbeli vételár megfizetésére irányuló kötelezettsége mellett jött létre.

Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperesek másodfokú perköltség megfizetésére történő kötelezését kérte. Kérelme alátámasztásául arra hivatkozott, hogy noha az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetései azonban nem helytállóak. Álláspontja szerint a felpereseknek nincsen elővásárlási joga a perbeli ingatlanra, mert az I. r. alperes, valamint a II-III. r. alperesek között az ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés nem tisztán adásvétel, hanem adásvétellel vegyes csereszerződés volt. Ekként - noha az ellenérték tekintetében a vételár dominál - a tulajdonostárs elővásárlási jogával nem élhet, mivel a kívülállótól származó ajánlat nem tisztán vételi, a felek ügyleti akarata ugyanis egyfelől az ingatlan, másfelől - a vételáron felül - a festmények átruházására irányult. Hivatkozott arra, hogy a festmények tulajdonjogának ilyen módon történő megszerzése nem az elővásárlási jog kizárására irányult, hanem valós ügyleti akaraton alapult, mivel a házastársa ragaszkodott a műalkotásokhoz. Az I. r. alperes a maga és a pertársai szerződéskötési szabadságára hivatkozva állította, hogy jogában állt a feleknek a szerződésük tartalmát szabadon meghatározni, s ekként az I. r. alperes részéről az ingatlan tulajdonának átruházását a festmények, a II-III. r. alperes részéről pedig a festmények tulajdonjogának átruházását az ingatlan megszerzéséhez kötni. Hangsúlyozta, hogy az elővásárlási jog jogosultja e jogát a vételi ajánlat minden részletére kiterjedő elfogadó nyilatkozata útján gyakorolhatja. Alaptalannak és bizonyítatlannak állította az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, mely szerint a szerződési csere-elem csak az elővásárlási jog megkerülésére irányult, s ekként az színlelt volt.

A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltség megfizetésére való kötelezését kérték a másodfokú bíróságtól. Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet mind a megállapított tényállás, mind pedig az abból levont jogi következtetések tekintetében helytálló.

Az I. r. alperes fellebbezése az alábbiak szerint alaptalan.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás helyességét a peres felek nem vitatták. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete érdemét tekintve helyes, azonban a fellebbezéssel támadott jogi indoklás az alábbiak szerint kiegészítésre szorul.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg, és a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.