A Kúria Bfv.534/2014/5. számú precedensképes határozata lopás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §, 459. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos téves ítéleti rendelkezés a Btk. hatályba lépését, valamint a Kúria 4/2013. (X.14.) BK véleményének közzétételét követően nem a büntetés kiszabásának része, ezért a Btk. 38. § (2) bekezdése b) pontjának téves alkalmazása visszaesőnek nem minősülő terhelttel szemben továbbra sem ad alapot a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára alapított felülvizsgálati eljárásra.

***********

KÚRIA

Bfv.I.534/2014/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év június hó 2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A lopás bűntette miatt I.rendű vádlott ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 8.B.XVIII.1004/2011/32. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.XVIII.5856/2013/19. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I.rendű terheltet a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a 2012. szeptember 20. napján hozott 8.B.XVIII.1004/2011/32. számú ítéletével jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette [1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdés, (6) bekezdés b) pont] miatt mint többszörös visszaesőt két év hat hónapi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság által kiszabott, próbaidőre felfüggesztett két évi börtönbüntetés végrehajtását.

A Fővárosi Törvényszék a 2013. november 19. napján kihirdetett és jogerőre emelkedett, 23.Bf.XVIII.5856/2013/19. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; I.rendű vádlott cselekményét a Btk. 370. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés bc) pontjára tekintettel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő lopás bűntettének minősítette, a szabadságvesztés tartamát egy év tíz hónapra, a közügyektől eltiltást két évre enyhítette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a terhelt legkorábban a büntetés háromnegyed részének eltöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Emellett az első fokú ítéletnek a felfüggesztett büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezését helyesbítve a Budai Központi Kerületi Bíróság 12.B.XXII.715/2007/14. számú ítéletében kiszabott két évi szabadságvesztés végrehajtását tekintette elrendeltnek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen a Legfőbb Ügyészség I.rendű vádlott javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján.

Az indítvány szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályának megsértésével ítélték el I.rendű terheltet többszörös visszaesőként, és ebből következően a másodfokú bíróság tévesen állapította meg vele szemben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

A Legfőbb Ügyészség hivatkozott a Kúria 4/2013. (X. 14.) BK véleményére, mely szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezés az elbírálás fogalmába tartozik.

Álláspontja szerint az elbírálás a bűnösség kérdésében történő döntést, a bűncselekmény minősítését és a joghátrány meghatározását öleli fel, beleértve a büntetés kiszabását, vagy az intézkedés alkalmazását.

Miután pedig a 2012. évi C. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróságnak az ítéletben a büntetéskiszabás részeként kell rendelkeznie a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, megítélése szerint - figyelemmel a hivatkozott BK véleményre is - a szabadságvesztés kiszabása annak mértéke mellett a végrehajtás fokozatának és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározását is jelenti. Ezért értelmezése szerint ezek bármelyikének a büntető anyagi jogszabállyal ellentétes alkalmazása a büntetés kiszabására vonatkozó büntető anyagi jogszabály megsértésével jár.

Ezen indokok alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria a Be. 427. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a megtámadott határozatokat változtassa meg, és I.rendű vádlott többszörös visszaesőkénti minőségének mellőzésével állapítsa meg, hogy a terhelt a Btk. 38. § (2) bekezdésének a) pontja alapján legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését, de legkevesebb három hónap kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; egyebekben a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn (BF.534/2014).

A Kúria által a terhelt részére kirendelt védő a Legfőbb Ügyészség álláspontjához csatlakozva indítványozta, hogy a Kúria az első- és a másodfokú határozatot változtassa meg, a többszörös visszaesői minősítést mellőzze, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét enyhítse, és állapítsa meg, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

A felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.

A Legfőbb Ügyészség helytállóan mutatott rá arra, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg, miszerint I.rendű vádlott az elbírált cselekményét többszörös visszaesőként követte el.

A terheltnek az irányadó tényállásban rögzített korábbi elítélései a következők: