A Pécsi Törvényszék Bf.24/2015/7. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 124. §, 327. §, 1978. évi IV. törvény (Btk.) 87. §, 288. §, 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 30. §, 36. §, 37. §, 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) 22. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 54. §, 76. §, 78. §, 258. §, 335. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 375. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 396. §, 43/1999. (III. 3.) Korm. rendelet 4. §, (2) bek., 22. §, (1) bek.] Bírók: Oltai Judit, Wirth Béla

A Település 1i Törvényszék Település 1ett, a 2015. évi október hó 13. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság a csalás bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Település 1i Járásbíróság ...B............/.........../........... számú ítéletét akként változtatja meg, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ( Település2, ............... u. .... szám ) magánfél polgári jogi igénye érvényesítését a törvény egyéb útjára utasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú bíróságot vagyonelkobzásra irányuló különleges eljárás lefolytatására hívja fel.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést felmentésért. A védő fellebbezésében másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezésére is indítványt tett.

A .............. Megyei Főügyészség átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A védelem az ítélet hatályon kívül helyezésének okául az indokolási kötelezettség elmulasztását jelölte meg. Tekintve, hogy e hatályon kívül helyezési ok mérlegelést nem tűrő, a másodfokú bíróságnak elsősorban e kifogás alapossága tekintetében kellett állást foglalnia.

A Be. 371.§ (1) bekezdés III.a./ pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bűnösség megállapítása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

Az elsőfokú bíróság köteles az indokolásban számot adni a döntéshozatali tevékenységéről, e kötelezettség elmulasztása azonban csak akkor eredményezheti az ítélet hatályon kívül helyezését, ha büntetőjogi főkérdésre - így a bűnösség alapjául szolgáló tények megállapítására - vonatkozik, és a mulasztás folytán nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, mert nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság döntését mire alapozta (Bkv. 1. , EBH.2010.2210., BH.2015.216.).

Ellenben nem lehet szó az indokolási kötelezettség ilyen mérvű megsértéséről, ha az ügydöntő határozatból kítűnik az eljárt bíróságnak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége (BH.2013.10.).

A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértésétől ugyanakkor a megalapozatlanság törvényi eseteit (Be. 351.§ (2) bekezdés a./ - d./ pontok) el kell határolni, mert a bizonyítékok értékelése körében levont következtetések tartalmi helyessége már kívül esik az idézett feltétlen eljárási szabálysértés körén.

A védelem hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta azt, hogy a teljesítmény-jelentésekben megjelölt tanúk vallomását egyenként értékelje, e helyett e vallomások csoportosított elemzése útján törekedett ténymegállapításai alátámasztására.

A Be. 258.§ (3) bekezdés d./ pontja szerint az ítélet indokolása összefüggően tartalmazza a bizonyítékok számbavételét és értékelését.

A 78.§ (2) bekezdése szerint a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.

A bizonyítékok értékelése nem más, mint a bíróság állásfoglalása az elbírálandó ténykérdésekben, így abban, hogy valamely adatforrás felhasználható-e bizonyítási eszközként, tartalma pedig bizonyítékként, egy-egy bizonyítási eszköz hiteltérdemlő-e, törvényes- és szükséges-e, annak folytán milyen ténymegállapítások, további következtetések tehetőek, és végső soron milyen tényállás állapítható meg.

Az ítélet indokolásának funkciója éppen abban áll, hogy külső személyek - mindenekelőtt az eljárás résztvevői, a jogorvoslat folytán eljáró bíróság, és a tágabb értelemben vett nyilvánosság - által ez a gondolati tevékenység ellenőrizhető, menete aggálytalanul megállapítható legyen, mivel csak ezen a módon lehet állást foglalni annak taralmi helyességét vagy helytelenségét illetően.

A bizonyítékok egyenkénti értékelésére vonatkozó törvényi követelmény teljesítése nem feltétlenül igényli a rendelkezésére álló valamennyi bizonyíték egyenkénti megjelölését külön-külön történő elemzését. Amennyiben több, nagyobb számú bizonyíték tartalma azonos, és kivétel nélkül ugyanazon ténykövetkeztetés levonására nyújtanak alapot, a fenti kötelezettség teljesítettnek tekinthető a bizonyítékok körének, tartalmának, valamint a belőlük adódó további ténybeli következtetésnek a megjelölésével, valamint annak kifejezésre juttatásával, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi - a megjelölt körbe tartozó - bizonyíték esetén ugyanazon gondolati műveletet végezte el.

Nincs tehát törvényi kötelezettség minden tanúvallomás részletes, külön-külön történő értékelésére, perrendszerű a hasonló tartalmú vallomások együttes értékelése, ha az a logika szabályaival nem ellentétes, és az elsőfokú bíróság döntéshozatali tevékenysége ennek hiányában is egyértelműen rekonstruálható (Kúria, Bfv.II.1.130/2009.). A tekintetben pedig, hogy mi az indokolási kötelezettség teljesítésének szükséges és elégséges mértéke, nem az eljárás résztvevőinek szubjektív meggyőződése, hanem a bírói gyakorlatban kimunkált elvek az iránymutatóak.

Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a tanúvallomások értékelésénél főként általános elveket rögzített. Ítéletének indokolása azonban tartalmazza azt, hogy ezek az elvek a tanúk mely - egyértelműen beazonosítható - csoportjára vonatkoznak. Tartalmazza azt is, hogy a nagyszámú vallomások részletezése azért is szükségtelen, mert azok lényegében egyetlen - azonosan előadott - értékelhető elemet tartalmaznak, mégpedig azt, hogy nevezettek a jelentésekben rögzített orvosi ellátást nem vették igénybe. Tartalmazza azt is, hogy e vallomások ugyanazon ténykövetkeztetés levonására nyújtanak alapot. Végül tételesen tartalmazza azoknak a vallomásoknak a megjelölését is, mikor az elsőfokú bíróság az általa korábban rögzített bizonyítási elvektől eltért, megjelölve az eltérés irányát valamint eredményét is.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság döntési tevékenysége - szemben a védelem álláspontjával - mind előzményeit, mind módszerét, mind pedig eredményét tekintve teljes mértékben rekonstruálhatóvá vált, így nem volt alap az ítélet hatályon kívül helyezésére a Be. 371.§ (1) bekezdés III.a./ pontja alapján. A megindokolt döntési tevékenység tatalmi helyességének vizsgálatát pedig már a tényállás megalapozottságát érintő körben kell elvégezni.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A másodfokú bíróság a fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta, és azt a Be. 351.§ (2) bekezdés b./ pontjában írt okból - mert az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg - részben megalapozatlannak találta. E megalapozatlanság azonban nem volt olyan mérvű, mely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte volna.