A Szegedi Ítélőtábla Pf.20746/2010/2. számú határozata sajtó-helyreigazítás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 164. §, 245. §, 253. §, 342. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 79. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.746/2010/2. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a Herjeczki Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a beltag által képviselt alperes ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság 2010. november 9. napján kelt 9.P.20.294/2010/4. számú ítélete ellen a felperes 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezéseit részben - az alábbiak szerint - megváltoztatja.

Kötelezi az alperest, hogy az (időszaki lap neve) időszaki lapnak a jogerős ítélet kézhezvételét követő lapszámában tegye közzé az alábbi helyreigazító közleményt:

"A lap a 2010. júliusi számában (újságírónő neve) újságírónővel készített interjút tartalmazó írásában valótlanul híresztelte, hogy a riportalany munkáltatója, a (felperes) az újságírónő ( felperes által megjelentetett napilapnál) fennállott munkaviszonyának megszüntetésével összefüggésben olyan kijelentést tett az (újságírónőnek), miszerint addig nem mehet ki az irodából, amíg a munkakörének módosítására tett munkáltatói javaslatot tartalmazó, vagy a munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó okiratok valamelyikét alá nem írja.

Ezzel szemben a valóság mindössze annyi, hogy a munkáltató valóban kezdeményezte (újságírónő neve) munkaszerződésének módosítását, illetve megszüntetését".

A felperes elsőfokú perköltség fizetésére kötelezését mellőzi és megállapítja, hogy a peres felek az elsőfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik.

- 2 -

Az alperest terhelő elsőfokú eljárási illeték összegét 8.000.- (nyolcezer) Ft-ra felemeli, a felperes által fizetendő kereseti illeték összegét pedig 16.000.- (tizenhatezer) Ft-ra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felek a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeiket maguk viselik.

Köteles a felperes az illetékes állami adóhatóság külön felhívására megfizetni a Magyar Államnak 28.800.- (huszonnyolcezer-nyolcszáz) Ft, az alperes pedig 7.200.- (hétezer-kettőszáz) Ft másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az (időszaki lap neve) elnevezésű havonta megjelenő lap kiadója az alperes. Az újság 2010. júliusi számában interjút közölt (újságírónő neve)-val, aki korábban a felperes által megjelentetett (napilap neve) újságírója volt. Az újságírónő beszámolt arról, hogy munkaviszonya 2010. március 2. napjától szűnt meg rendes felmondással, amelynek indokát a munkáltató létszámleépítésben és átszervezésben jelölte meg, az újságtól azonban egyedül őt küldték el. Elmondta, hogy a felmondást megelőzően, 2009. őszén először főszerkesztő-helyettes vezető beosztásából, majd vezető szerkesztő munkaköréből váltották le. Előadta továbbá, hogy október végén munkáltatója választás elé állította: vagy újságíróként dogozik tovább, vagy felmond. Elétettek két - a fenti lehetőségeket tartalmazó - iratot azzal, hogy addig nem mehet ki az irodából, amíg az egyiket alá nem írja. Végül munkaszerződés-módosítással szerkesztő újságíróként dolgozott tovább. Beszámolt arról, hogy március 4-én a felmondás átadásakor elvették a hozzáférését a számítógépéhez, odavesztek a megkezdett anyagai és a teljes levelezése; ezért nem tudott e-mailekre, meghívókra válaszolni. Közölték vele azt is, hogy másnaptól nem mehet be a szerkesztőségbe. Az újságíró kérdésére azt válaszolta, meggyőződése szerint az átszervezés ürügy volt, azért küldték el, mert "nem kell, sőt útban van az a műveltség, szakértelem, tudás, tisztesség, a szakmailag megalapozott bírálat", amit ő képviselt. Elmondta, hogy a szerkesztőségben ő volt a legrégebbi munkatárs, 32 éve dolgozott a lapnál, az utóbbi években azonban egyedül maradt a "kritikai észrevételekkel, bírálatokkal", és csak ő figyelmeztetett "szabálytalanságokra,

- 3 -

Pf.II.20.746/2010/2. szám

visszásságokra, feladatokra, amiket a megyei lap minősége, színvonala, valamint a szerkesztőségi rend működése érdekében közösen kellett volna megoldani". Az interjút készítő újságíró kérdésére válaszolva úgy nyilatkozott, hogy a munkaviszonyban lévő kollégái nem reagáltak a vele történtekre, mert féltik az állásukat, egzisztenciális fenyegetettségükben nem mernek véleményt mondani, kérdezni is félnek. "Tágabb körben ... az értetlenség és a felháborodás a jellemző, a szakmán belüliek és kívüliek egyaránt azt kifogásolják, hogy miért lehet munkahelyeken kizárni a döntésekből a tudást, az emberséget, a megbecsülést, miért kell szakmai végzettség és emberi kvalitások nélkül bárkit hatalommal jutalmazni". A további terveire vonatkozó kérdésre elmondta, nem tervezte, hogy a munkát "máról holnapra" abbahagyja, csak öt éve volt a nyugdíjkorhatár, és pár hónap a védett kor eléréséig. Utalt arra, vannak munkáltatók, akik a dolgozók teljesítményét és életkorát is figyelik. Rá "úgy figyeltek, hogy siettek", így vált munkanélkülivé. Tájékoztatott továbbá arról is, hogy munkaügyi pert kezdeményezett.

A felperes 2010. augusztus 24. napján kelt és 2010. augusztus 26. napján kézbesített levelében helyreigazító közlemény közzétételét kérte az alábbiak szerint:

"Helyreigazítás:

Lapunk 2010. júliusi számában a (újságírónő neve) interjúalannyal készült interjúban valótlan tényeket közölt, híresztelt, illetve való tényeket hamis színben tüntetett fel, amikor a (napilap)-ról, illetve az azt kiadó (felperes) mint munkáltatóról azt a közlést jelentette meg, hogy

1. - az interjúalany munkaviszonyának felmondásakor addig nem mehetett ki az irodából, amíg az eléje tett két papír egyikét alá nem írja továbbá, hogy

2. - a munkáltató elvette az interjúalany számítógépes hozzáférését, odavesztek megkezdett anyagai és teljes levelezése; miként azzal is, hogy a munkáltató azt közölte, hogy az interjúalany másnaptól nem mehet be a szerkesztőségbe, továbbá, hogy

3.- a munkáltató az interjúalanyt azért küldte el "mert nem kell, sőt útban van a műveltség, szakértelem, tudás, tisztesség, a szakmailag megalapozott bírálat" illetve az utóbbi években egyedül maradt "... a kritikai észrevételekkel, bírálatokkal..." és csak ő figyelmeztetett szabálytalanságokra, visszásságokra, feladatokra, amiket a megyei lap minősége, színvonala, valamint a szerkesztőségi rend működése érdekében közösen meg kellett volna oldani, továbbá, hogy

- 4 -

4. - a munkáltatónál olyan viszonyok uralkodnak, amelyben dolgozók egzisztenciális fenyegetettségükben nem mernek véleményt nyilvánítani, többségük még kérdezni is fél és a döntésekből kizárják a tudást, az emberséget, a megbecsülést és szakmai végzettség és emberi kvalitások nélkül bárkit hatalommal jutalmaznak, végezetül, hogy

5. - a munkáltató az interjúalany teljesítményét és az életkorát "figyelte" és a felmondás megalapozatlanul azért történt, hogy megelőzzék a védett kor elérését.