A Fővárosi Törvényszék Bf.10859/2011/11. számú határozata lopás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 92. §, 97. §, 186. §, 321. §, 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 28. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 348. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 574. §] Bírók: Házi Lajos, Pásztói Katalin, Zombori Éva

Fővárosi Törvényszék,

mint másodfokú bíróság

21.Bf.10859/2011/11.

Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. április 10. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A lopás bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Budai Központi Kerületi Bíróság 2011. évi október hó 5. napján kihirdetett 21.B.XI.100/2011/40. számú ítéletét részben megváltoztatja.

A vádlott terhén megállapított 1 rb. lopás bűntettének értékélt cselekményt rablás bűntettének ( Btk. 321. § (1) bekezdés, (2) bekezdés) minősíti.

A vádlott börtönbüntetésének tartamát 6 (hat) évre, a közügyektől eltiltást 5 (öt) évre súlyosítja.

A végrehajtani rendelt, 2.B.1185/2004/23. számú ítélettel kiszabott büntetést helyesen a Budaörsi Városi Bíróság hozta.

A vádlott 2010. április 23. napjától április 25. napjáig őrizetben, 2010. április 25. napjától 2011. június 29. napjáig előzetes letartóztatásban volt, azóta lakhelyelhagyási tilalom alatt áll.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 15.240 (tizenötezer-kettőszáznegyven) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Felhívja a kerületi bíróságot, hogy a végrehajtani rendelt szabadságvesztések vonatkozásában az összbüntetési eljárás lefolytatására az iratokat küldje meg a Budaörsi Városi Bíróságnak.

I N D O K O L Á S :

Az első fokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. lopás bűntettében, 2 rb. lopás vétségében, 1 rb. egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, 6 rb. okirattal visszaélés vétségében és 1 rb. közúti veszélyeztetés bűntettében, amelyért őt, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra, valamint 5 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott börtönbüntetésbe, továbbá végrehajtani rendelte a Budai Központi Kerületi Bíróság 6.B.XI.1658/2007/5. számú ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés, a Budakörnyéki Bíróság 2.B.1185/2004/23. számú ítéletével kiszabott 5 hónap börtönbüntetést, valamint a Budaörsi Városi Bíróság 7.B.871/2008/18. számú ítéletével kiszabott 6 hónap fogházbüntetést.

Rendelkezett a nyomozás során lefoglalt bűnjelekről, kötelezte a vádlottat a magánfél részére 225.000 Ft kártérítés, valamint az államnak 13.500 Ft illeték és 18.000 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az első fokú bíróság ítélete ellen az ügyész, a vádlott terhére, súlyosításért, míg a vádlott és védője enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség a Bfel.7163/2011/2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés, közügyektől eltiltás és közúti járművezetéstől eltiltás tartamának felemelésére tett indítványt.

A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője arra hivatkozott, hogy az első fokú bíróság nem derítette fel kellően a tényállást, mivel nem vizsgálta, hogy a bűncselekmény minősülhet-e a vádtól eltérően másként. Minderre figyelemmel elsődlegesen az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan védence felmentését indítványozta bizonyítottság hiányában.

A vádlott az utolsó szó jogán ugyancsak az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését indítványozta.

Az ügyész súlyosítást célzó fellebbezése alapos, míg a vádlottnak és védőjének az ítélet hatályon kívül helyezése, felmentés, illetve enyhítés végett bejelentett fellebbezése nem vezetett eredményre.

A Be. 348. § (1) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül. Ezen felülbírálata során megállapította, hogy a kerületi bíróság a bizonyítási eljárás során a büntetőeljárási szabályokat betartotta, az ügy megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat feltárta és értékelési körébe vonta. A másodfokú bíróság az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem talált, önmagában az, hogy a kerületi bíróság a vádtól eltérő minősülés lehetőségét nem észlelte még nem jelenti a tényállás felderítetlenségét.

Az ítélet lényegileg megalapozott, mert a tényállás felderített, teljes, nem ellentétes az iratok tartalmával és helytelen ténybeli következtetést sem tartalmaz, azt pusztán a vádlott előéleti adatai tekintetében kell a rendelkezésre álló erkölcsi bizonyítvány adatainak megfelelően az alábbiak szerint kiegészíteni:

Az előéleti adatok között első helyen megjelölt Tatabányai Városi Bíróság a vádlottat a 9.B1023/1999/7. számú ítéletével helyesen 2 rb. társtettesként elkövetett lopás bűntettének kísérlete miatt ítélte el.

Az előéleti adatok között harmadikként megjelölt, a Budai Központi Kerületi Bíróság 6.B.XI.1658/2007/5. számú ítélete a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 23.Bf.XI.5808/2008/5. számú ítélete folytán emelkedett jogerőre.

Az előéleti adatok között negyedikként megjelölt 2.B.1185/2004/23. számú ítéletet helyesen nem a Budakörnyéki Bíróság, hanem a Budaörsi Városi Bíróság hozta és az a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3.Bf.731/2008/5. számú ítélete folytán emelkedett jogerőre.

Az előéleti adatok között hatodikként megjelölt Budakörnyéki Bíróság 2.B.425/2007/42. számú ítéletével kiszabott 8 hónap börtönbüntetést vádlott előzetes letartóztatásban kitöltötte.

Az első fokú bíróság igen körültekintően és példamutató értékkel eleget tett az indokolási kötelezettségének. Részletesen bemutatta a bizonyítékokat, vádlott, valamint a kihallgatott tanúk vallomásait és az okirati bizonyítékokat, majd logikai hibától mentesen számot adott arról, hogy ítéleti tényállását a vádlott tagadó vallomásával szemben miért T1 tanúnak a nyomozás során első két alkalommal tett tanúvallomására, továbbá T2, T3, T4, T5 és T6 tanúk vallomásaira, továbbá a rendőri jelentésben, illetve az azt készítő és a helyszínen intézkedő, tanúként kihallgatott T7, T8, T9, T10 és T11 vallomásaira alapította.

T6, a vádlott szomszédja egyértelműen cáfolta azon vádlotti védekezést, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában otthon füvet nyírt volna. T3 tanú az eljárás során végig következetes és egybehangzó vallomást tett, határozottan felismerte mind fényképről, mind a tanúmeghallgatásakor, mind a szembesítésükkor, mind pedig a tárgyalóteremben a vádlottban a bűncselekményt elkövető személyt. A szemtanú vallomását mindenben alátámasztotta T4 és T5 tanúk vallomása.

Helytálló érveléssel megindokoltra azt is a kerületi bíróság, hogy ítéleti tényállása alapjául T1 tanúnak miért a nyomozás során első két alkalommal tett, vádlottra nézve terhelő, egyéb bizonyítékokkal is egybecsengő vallomását fogadta el, szemben a későbbi vallomásaival.

Minderre figyelemmel a vádlott felmentését célzó, lényegileg a bizonyítékok mikénti értékelését támadó fellebbezés a felülmérlegelés tilalma folytán nem vezethetett eredményre.