BH+ 2002.10.513 I. A házassági vagyonjogi szerződéstől eltérő elszámolásnak a szerződés megtámadásának hiányában nincs helye [Csjt. 27. § (2) bek., Ptk. 207. § (3) bek.]

II. Többlethasználati díj fizetésének kezdő időpontja [Ptk. 141. §].

A bíróság jogerős ítéletével a felek 1985-ben megkötött házasságát felbontotta. A házasságból 1985-ben született Károlyt az alperesi apánál, az 1988-ban született Tamást a felperesi anyánál helyezte el és rendelkezett a kapcsolattartásról. A tanyásingatlanon a felek közös tulajdonát megszüntette, és a felperes 19/40 tulajdoni részét 712 500 forint megváltási árért az alperes tulajdonába adta. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1997. június 1. napjától 1999. október 1. napjáig lejárt 84 000 forint ingatlan többlethasználati díjat, az ezt meghaladó keresetet és viszontkeresetet elutasította.

A megállapított tényállás szerint a felek életközössége 1994. február 5-én szűnt meg, ekkor a felperes a közös lakásból önként és véglegesen elköltözött. A közös lakást magában foglaló, perbeli ingatlan tulajdonjogát eredetileg az alperes az 1985. június 4-én kelt ajándékozási szerződés alapján szerezte meg, ekkor az ingatlan igen leromlott, felújításra szoruló állapotban volt. A házastársak az együttélés ideje alatt a lakóházon az egész épületet érintő, jelentős bővítési és felújítási munkákat végeztek el, egy külön pincét létesítettek és az ingatlant közművesítették.

A felek 1993. február 8-án - az életközösség fennállása alatt - érvényes házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, melyben rögzítették, hogy közös anyagi ráfordításaikból, OTP kölcsönből és az igénybe vett szociálpolitikai kedvezmény felhasználásával az ingatlanon milyen értéknövelő beruházásokat eszközöltek, majd ennek arányában megállapították, hogy a felperes az ingatlan 1993. évi állapotának megfelelően annak 19/40 tulajdoni illetőségére házastársi közös vagyon címén tulajdonjogot szerzett, s mivel a kölcsön visszafizetése is megtörtént, a felperesnek juttatott tulajdoni arányra figyelemmel mind az ingatlan megszerzésével, mind a közös beruházással kapcsolatos igényeket rendezték.

A bontóperben a felperes a fenti tulajdoni arányokat figyelembe véve kérte a közös ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését, majd 1997. május 27-én keresetét felemelte az életközösség megszűnésétől kezdődően az alperes által fizetendő ingatlan többlethasználati díj megállapítása iránt.

A perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét a közös beruházásokra figyelemmel 1.500.000 forintban határozta meg.

A bíróság jogerős ítéletében a fenti forgalmi érték alapulvételével az ingatlant magához váltó alperes által fizetendő ellenértéket a házassági vagyonjogi szerződés alapján a forgalmi érték 19/40 részében határozta meg. Az alperesi érveléssel szemben tényként állapította meg, hogy a felek az ingatlanon a házassági együttélés alatt közös beruházásokat végeztek, amelyeknek befejezése után 1993. február 8-án jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratban házassági vagyonjogi szerződést kötöttek. A szerződésben figyelembe vették az alperes különvagyonát és az okiratban felsorolt közös beruházás okait, amelyekre tekintettel a felperes részére 19/40, az alperes részére pedig 21/40 tulajdoni illetőséget határoztak meg. A jogerős ítélet indokolása szerint a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a házasulók a házasságkötés előtt, valamint a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a házassági életközösség tartamára - szerződéssel rendezzék. A szerződés tartalma kizárólag a szerződő felek akaratától függ (Ptk. 200. § ), miután a Csjt. a szerződés tartalmára semmiféle korlátozó rendelkezést nem ír elő. A deklaratív tartalmú szerződések csupán bizonyos tényeket rögzítenek, anélkül, hogy a Csjt. egyéb irányadó rendelkezéseitől eltérnének. A Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése értelmében a házastársak közötti vagyoni viszonyokra a Ptk. rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell.

Az alperes az elsőfokú eljárás során előadást tett arra nézve, hogy a házassági vagyonjogi szerződés "nem volt reális", mert ajándékozással vegyes szerződés volt, a fellebbezési tárgyaláson pedig azt is előadta, hogy a szerződés színlelt szerződés volt, mert ajándékozást leplezte. Az alperes azonban sem az első, sem a másodfokú eljárásban kifejezetten a szerződés megtámadására irányuló perbeli nyilatkozatot nem tett, csupán utalt a Ptk. 207. §-ának (5) bekezdésére, és az ajándékozásra vonatkozó előadásának ténybeli alapját sem tárta a bíróság elé. A csatolt házassági vagyonjogi szerződés egyértelműen tartalmazza, hogy abban az alperes részére ajándékozott ingatlanon a közös beruházás elszámolása történt meg, a tulajdoni arányok egyértelmű megállapításával. A felek közti ajándékozásra nézve utalást sem tartalmaz.