A Győri Ítélőtábla Pf.20075/2021/9. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 260. § (1) bek.] Bírók: Szabó Péter, Szalay Róbert, Zámbó Tamás

A határozat elvi tartalma:

Az Európai Unió Bíróságának az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélete ne minősül olyan bírói határozatnak, mely perújítás alapját képezhetné. Az Európai Unió Bíróságának a C-362/18. számú ügyben hozott végzése nem értelmezhető akként, hogy a nemzeti jog helyes értelmezése alapján a perújítást meg kell engedni.

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.20093/2020/30., *Győri Ítélőtábla Pf.20075/2021/9.*, Kúria Pfv.20009/2022/18., 3181/2024. (V. 17.) AB végzés

***********

Győri Ítélőtábla 2

IV.Pf.20.075/2021/9/I

Győri Ítélőtábla

Pf.IV.20.075/2021/9/I.

A Győri Ítélőtábla a Forgács és Kiss Ügyvédi Iroda (cím3; ügyintéző: dr. László András ügyvéd), által képviselt Felperes1 (cím7) felperesnek a dr. Varga István ügyvéd (cím5.) által képviselt Alperes1 (cím1.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kártérítés megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2021. január 20-án meghozott 26.P.20.093/2020/30. számú ítélete ellen a felperes által 35., és az alperes részéről 34. sorszámon benyújtott fellebbezések folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya vonatkozásában helybenhagyja.

Az ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezését akként változtatja meg, hogy a felperes részéről az alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét 508.000,- (ötszáznyolcezer) Ft-ról 645.160,- (hatszáznegyvenötezer-egyszázhatvan) Ft-ra emeli fel.

Kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására az abban foglalt módon és időben fizessen meg az államnak 2.515.000,- (kettőmillió-ötszáztizenötezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 1.336.918,- (egymillió-háromszázharminchatezer-kilencszáztizennyolc) Ft másodfokú perköltséget, s viselje felmerült költségeit.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 508.000,- Ft perköltséget.

[2] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes, valamint a cég1 által közösen létrehozott konzorcium (a továbbiakban: Konzorcium) 2005. május 17-én részvételi jelentkezést nyújtott be a önkormányzat1 (a továbbiakban: Önkormányzat) által a Szennyvíztisztító Telep1 (a továbbiakban: Szennyvíztisztó Telep1) tervezésére, kivitelezésére és négyéves üzemeltetésére indított tárgyalásos közbeszerzési eljárásban. Az Önkormányzat a Konzorciumot az eljárásból összeférhetetlenségre hivatkozással kizárta, majd az eljárást a többi alkalmasnak minősített részvételre jelentkezővel folytatta le.

[3] Az Önkormányzat döntése ellen a Konzorcium a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottságánál (a továbbiakban: Döntőbizottság) jogorvoslati eljárást kezdeményezett, s kifogásolta, hogy az Önkormányzat a Konzorciumot a tenderből jogellenesen zárta ki, illetőleg folytatta az eljárást a további két, alkalmasnak minősített részvételre jelentkezővel.

[4] A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet 2015. szeptember 12-én kelt D.568/11/2005. számú határozatával elutasította.

[5] A döntőbizottsági határozat elleni keresetében a Konzorcium e határozat hatályon kívül helyezését, és a Döntőbizottság új eljárásra utasítását kérte. A keresetet a Fővárosi Bíróság a 2006. április 28-án meghozott 19.K.33.793/2005/13. számú ítéletével elutasította. Hivatkozott arra, hogy a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: 2003. évi Kbt.) alapján a Konzorcium összeférhetetlensége megállapítható volt, illetőleg a közbeszerzési eljárásban az ajánlattételi szakaszt folytatni lehetett.

[6] A felperes és a cég1 a Fővárosi Bíróság ítélete ellen 2007. április 24-én nyújtottak be fellebbezést a Fővárosi Ítélőtáblához. Fellebbezésükben hivatkoztak az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) a C-21/03. és C-34/03., Fabricom SA-ügyben hozott ítéletére is (ECLI:EU:C:2005:127) (a továbbiakban: Fabricom-ítélet). Hangsúlyozták, hogy az Önkormányzat a Tanácsnak az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 93/37/EGK irányelvével ellentétesen járt el akkor, amikor az állított összeférhetetlenség miatt a Konzorcium részvételi jelentkezését anélkül nyilvánította érvénytelenné, hogy tisztázta volna, a Konzorcium egyáltalán jogellenes, vagy tisztességtelen előnyhöz jutott volna.

[7] A Fabricom-ügyben ítéletét az EUB 2005. március 3-án hozta meg; annak magyar nyelvű változata csupán 2006. októberétől volt elérhető.

[8] A közigazgatási per felperesei utaltak arra, hogy az EUB-nak ez volt az első olyan ítélete, amelyből kitűnik, hogy az uniós joggal ellentétes minden olyan, a 2003. évi Kbt. 10. § (3) bekezdéséhez hasonló szabály, mely hasonló esetekben az ellenbizonyítás lehetősége nélkül eredményez automatikus érvénytelenítést. Kiemelték: a fellebbezési szakban kerültek először abba a helyzetbe, hogy az EUB által a Fabricom-ítéletben feltárt anyagi jogra kifejezetten hivatkozhassanak.

[9] A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2008. február 13-án kelt 3.Kf.27.234/2007/14. számú végzésével a per tárgyalásának felfüggesztése mellett az EUB előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte a 93/37/EGK irányelvnek a 2003. évi Kbt. 130. § (1)-(7) bekezdései vonatkozásában való értelmezése kapcsán. Az összeférhetetlenség tekintetében ugyanakkor a közösségi jog vonatkozó rendelkezésének helyes értelmezését érintően kérdést az EUB-hoz nem terjesztett elő.

[10] Az EUB az előtte C-138/08. számon indult ügyben 2009. október 15-én meghozott ítéletében (ECLI:EU:C:2009:627) (a továbbiakban: 1. HOCHTIEF-ítélet) leszögezte, hogy a 93/37/EGK irányelv rendelkezései alkalmazandók, továbbá kifejtette a közbeszerzési eljárás tárgyalásos szakasza folytatásának feltételeit, s állást foglalt abban, hogy a tényleges verseny biztosításának kötelezettsége miként teljesíthető.

[11] A Konzorciumot alkotó felperesek a fellebbezési eljárásban indítványozták újabb előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését annak kapcsán, hogy a másodfokú bíróság köteles-e a 93/37/EGK irányelv alapján megvizsgálni a Konzorcium alkalmasságát, amennyiben a vizsgálat elmaradását kifogásolták. A Fővárosi Ítélőtábla ugyanakkor nem tartotta szükségesnek újabb előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.

[12] 2010. január 20-án meghozott 3.Kf.27.467/2009/4. számú ítéletével a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint a Konzorcium tévesen érvelt azzal, hogy vizsgálnia kellett volna, alkalmas jelentkezőnek tekinthető-e. A kereseti kérelemhez kötöttség elvéből levezette, hogy kizárt olyan indok alapján elvégezni a döntőbizottsági határozat felülvizsgálatát, melyre keresetükben (helyesen: jogorvoslati kérelmükben) a felperesek kifejezetten nem hivatkoztak.