BH 2002.11.447 I. A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasíthatja el, ha jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé, és a pert e körön kívül eső személy indította meg. Ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában, ha a követelés a felperest bármely okból nem illeti meg, azt a bíróságnak érdemben (ítélettel) kell elbírálnia [Pp. 48. §, 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont].

II. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél - az első- és másodfokú eljárás során - nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg) nem lehet hivatkozni [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].

Az irányadó tényállás szerint az I. r. felperes jogelődje, az M. Bank Rt. az 1992. március 10-én kelt kölcsönszerződéssel a B., T. u. 36/a. számú ház előtt felállított elárusító pavilon tulajdon- és üzemeltetési joga 50%-ának megvásárlása céljából 3 500 000 Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek 1997. december 1-jei lejárattal, a mindenkori jegybanki alapkamat 75%-a + 1% ügyleti kamat felszámítása mellett. Az adósnak a tőkét a szerződésben írt részletekben és időpontokban, az ügyleti kamatokat pedig negyedévenként utólag kellett megfizetnie. A kölcsön visszafizetéséért az O. GmbH Budapesti 1. számú Közvetlen Kereskedelmi Képviselete készfizető kezességet vállalt. A kezes nevében a kezességvállaló nyilatkozatot annak vezetője id. R. Gy. írta alá. Az alperes 1993. április 23-áig 432 181 Ft-ot fizetett vissza, azt követően a fizetéseit beszüntette. Az I. r. felperes 1994. január 26- án felhívta az addig lejárt 1 223 872 Ft tartozás visszafizetésére, de mert az alperes a fizetési kötelezettségének a megadott határidő alatt nem tett eleget, az I. r. felperes a kölcsönszerződést 1994. február 11-én felmondta. Az I. r. felperes a követelését 1995. április 10-én 4 250 006 Ft és annak járulékai erejéig kibocsátott fizetési meghagyással id. R. Gy. mint készfizető kezes ellen érvényesítette. A fizetési meghagyás ellen a nevezett ellentmondást nyújtott be, ezzel az eljárás perré alakult. Az M. Rt. az 1995. október 2-án érkeztetett 4. sorszámú előkészítő iratában a keresetét ifj. R. Gy. adósra is kiterjesztette, és a nevezettek egyetemleges marasztalását kérte.

Az R. Kft. II. r. felperes az 1995. december 21-én kelt levelében bejelentette, hogy a fizetési meghagyással érvényesített követelést az M. Rt.-vel 1995. július 27-én kötött engedményezési szerződéssel megszerezte, és felperesként perbe lépett. Ezt követően 1996. február 8-án keresetet nyújtott be, amelyben ifj. R. Gy.-t mint adóst és az O. GmbH Budapesti 1. számú Közvetlen Kereskedelmi Képviseletét mint kezest egyetemlegesen kérte kötelezni a 3 500 000 Ft tőke, valamint a lejárt késedelmi és ügyleti kamatok megfizetésére.

Az R. Kft. a követelését az 1996. október 10-én kelt engedményezési szerződéssel a C. Rt.-re, a C. Rt. pedig az 1996. november 4-én kelt engedményezési szerződéssel a K. Kft.-re ruházta át, erről az alperest mindketten értesítették. III. r. felperesként az új jogosult a perbe belépett. Az I-II. r. felperesek kérték a perből való elbocsátásukat, tekintve, hogy a követelés legújabb jogosultja a III. r. felperes, az alperes azonban a perből történő elbocsátásukhoz nem járult hozzá.

Az elsőfokú bíróság a II. r. alperessel szemben a pert megszüntette.

A III. r. felperes a módosított keresetében 4 126 249 Ft tőke, ennek 1994. február 11. napjától a kifizetés napjáig járó évi 17,5%-os ügyleti, ezen felül a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A 4 126 249 Ft követelés 3 500 000 Ft lejárt tőketartozásból, az 1994. február 11. napjáig felmerült és az alperes befizetéseiből nem fedezett 522 396 Ft lejárt ügyleti kamatból, a tőke után 1993. június 30-ától 1994. február 11-éig felszámított évi 6%-os mértékű, összegszerűen 26 266 Ft késedelmi kamatból és az ügyleti kamat után ugyanezen időszakra a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével számított, összegszerűen 77 587 Ft késedelmi kamatból tevődik össze. A tőkekövetelés tekintetében kérte az ítélet előzetes végrehajthatóságának kimondását.

Az alperes elsősorban a per megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy az I. r. felperes a vele szemben álló követelésnek a II. r. felperesre történő engedményezése után nyújtotta be a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, ezért az I. r. felperesnek a Pp. 48. §-a szerint nem volt kereshetősége. Érdemben elismerte a kölcsönszerződés létrejöttét és a felperesek által előterjesztett elszámolást, továbbá hogy a visszafizetési kötelezettségének nem tett eleget. Előadása szerint azonban az összeggel a felperesek egyikének sem tartozik, tekintve, hogy az I. és a II. r. felperesek igénye a bankkonszolidáció keretében kielégítést nyert. Hivatkozott még a 2065/1996. (II. 20.) Korm. határozatra, amely szerint a Kormány készfizető kezességet vállalt a II. r. felperes által kibocsátott kötvényekre, így a perbeli követelés az állami garanciavállalás kapcsán is megtérülhetett.

Az első fokon eljárt bíróság ítéletében az I. és II. r. felperesek keresetét elutasította. A III. r. felperes keresetének részben helyt adott, és kötelezte az alperest 3 500 000 Ft tőkének, ennek 1994. február 11-től a kifizetés napjáig járó évi 23,5% (17,5 + 6) késedelmi kamatának, az 1994. február 11-éig lejárt 522 396 Ft ügyleti kamatnak, ennek 1994. február 11-étől a kifizetés napjáig járó évi 6% késedelmi kamatának, valamint 37 194 Ft lejárt késedelmi kamatnak a III. r. felperes javára történő megfizetésére, míg ezt meghaladóan a III. r. felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. r. felperesnek 10 000 Ft, a III. r. felperesnek pedig 341 340 Ft perköltséget. Az ítéletet a 3 500 000 Ft tőke tekintetében előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

Az elsőfokú bíróság nem találta alaposnak az alperesnek a Pp. 48. §-ára alapított, a per megszüntetése iránti kérelmét. Kifejtette, hogy az I. r. felperes mint jogi személy a polgári jog szabályai szerint perbeli jog, és cselekvőképességgel rendelkezik, ezért e címen a per megszüntetésének nem volt helye. Az I. r. felperes keresetének tárgyában a bíróságnak érdemben kellett döntenie.

Alaptalannak ítélte az alperes arra történő hivatkozását is, hogy az I. r. felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a perbeli követelés engedményezése után nyújtotta be.

Érdemben alaptalannak találta az alperesnek a bankkonszolidációra, valamint a 2065/1996. (II. 20.) Korm. határozatra történő hivatkozását is. Megítélése szerint sem a bankkonszolidáció, sem a II. r. felperes által történt kötvénykibocsátáshoz kapcsolódó állami kezességvállalás nem érintette az alperes perbeli tartozását. Az adós-konszolidáció pedig azért nem hatott ki a követelésre, mert az alperes a reorganizációs terv benyújtásának elmulasztásával kizárta magát az adós-konszolidációban való részvételből. Az alperes tartozása tehát fennáll, annak jogosultja a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése szerint a III. r. felperes, ezért az alperest a fizetési kötelezettség a III. r. felperessel szemben terheli.