A Pécsi Törvényszék Bf.103/2014/3. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 29. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 21. §, 24. §, 338. §, 348. §, 351. §, 361. §, 371. §, 372. §, 373. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 22. §, 38. §, 79. §, 80. §, 85. §, 164. §] Bírók: Jungi Eszter, Szalai Katalin

A Település 1i Törvényszék Település 1ett, a 2014. évi október hó 14. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság a testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Település 2i Járásbíróság ..B.............. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a vádlott cselekményét a Btk. 164.§ (1) és (3) bekezdése szerint minősülő testi sértés bűntettének minősíti.

A vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a kétharmad rész letöltését követő naptól bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárás során 8.130 ( nyolcezer - egyszázharminc ) forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlott köteles az állam javára.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, felmentésért.

A ........ Megyei Főügyészség átiratában az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta, és azt megalapozottnak találta. Az ítélet tényállása mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól.

Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartása mellett folytatta le eljárását. A vádlott és védője a 2014. január 16. napján megtartott tárgyaláson az első fokon eljárt hivatásos bíróval szemben - ismételten - a Be. 21.§ (1) bekezdés e./ pontján alapuló kizárási okot jelentett be, ennek ellenére - a Be. 24.§ (3) bekezdése alapján - a bíró nem volt kizárva az érdemi határozat meghozatalából. A Település 2i Járásbíróság a 2014. január 27. napján kelt ..B............ számú végzésében az eljárt hivatásos bíró kizárását megtagadta. Így nem volt helye az ítélet hatályon kívül helyezésének a Be. 373.§ (1) bekezdés II.b./ pontja alapján.

Az elsőfokú bíróság eljárása keretében minden releváns bizonyítékot beszerzett, azokat a logika és az ésszerűség szabályainak megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, részletesen számot adva ténymegállapításai helyességéről. Anélkül, hogy e körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság helyes érveit megismételné pusztán utal az alábbiakra:

A sértett az eljárás különböző szakaszaiban a vádlott általi bántalmazás mikéntjét illetően következetes és lényegi elemeiben egybehangzó előadásokat tett.

A sértett előadásában foglaltak megdöntésére nem volt alkalmas a vádlott ellentmondásos védekezése, mely lényegi elemeiben is változott, amennyiben a vádlott különböző vallomásaiban eltérően jelölte meg a sértett pontos cselekvőségét, sérülései bekövetkezésének módját illetőleg mikéntjét.

A vádlotti előadás alátámasztására nem volt alkalmas sem tanú 1, sem pedig tanú 2 tanúk vallomása. Tanú 1 nyomozati és bíróság előtti vallomása merőben ellentétes volt a tekintetben, hogy a sértett sérüléseit mikor szenvedte el. Tanú 2 vallomásai pedig még a tekintetben is teljes körű ellentmondásban álltak, hogy e tanú az eseményekből pontosan mit látott. A fenti ellentmondásokra nevezett tanúk érdemi magyarázatot nem tudtak adni, ezt meghaladóan a vádlottal mindketten hozzátartozói kapcsolatban állnak, így tőlük elfogulatlan tanúvallomás nem is várható.

A sértett előadását ugyanakkor mindenben alátámasztotta az I. és II. számú tanú, valamint tanú 3 vallomása. Az I. számú tanú egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a sértett ruházata még rendezett volt a Település 2, ..... u. ... szám alatti ingatlanra bemenetele során, távozásakor azonban már ruházatán vérfoltok voltak láthatóak. E vallomásból következően a sértett sérüléseit a ... u. .... szám alatti ingatlanon tartózkodása során szenvedte el.

Tanú 3, valamint a II. számú tanú vallomása egyező volt a tekintetben, hogy a sértett támadó jellegű fellépést sem a vádlottal, sem pedig tanú 1-gyel szemben nem tanúsított, ellenben a vádlott volt az, aki a sértettet ütlegelte bottal, majd a talajra esését követően ököllel és könyékkel.

Végül a vádlotti védekezést teljes mértékben cáfolta az objektív bizonyítékként értékelendő igazságügyi orvosszakértői vélemény, mely szerint a sértett sérülései eleséstől nem keletkezhettek, azok ököllel megütésre illetőleg megrúgásra tipikusak. Kiemeli e körben a másodfokú bíróság, hogy a sértett által a törzs háti felszínén elszenvedett, cipőtalp lenyomatának megfelelő zúzódás az általános élettapasztalatok szerint egyértelműen célzatos bántalmazásra utal.

Az elsőfokú bíróság tehát törvényesen értékelte a bizonyítékokat, a felmentésre irányuló fellebbezések - eltérő tényállás megállapítása céljából - ezt a helyes mérlegelő tevékenységet alaptalanul támadják, mert a Be. 351.§ (1) bekezdésében írt új tényre vagy bizonyítékra nem hivatkoznak. Ezért az ítélet tényállása a másodfokú eljárásban irányadó volt a Be. 351.§ (1) bekezdése alapján.

E tényállás alapján helyesen következtetett az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott nem hivatkozhat alappal az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 29.§-ában, illetve a jelenleg hatályos 2012. évi C. törvény 22.§-ában írt jogos védelemre, mint büntethetőséget kizáró okra. Az aggálytalan tényállás szerint a sértett a vádlott általi bántalmazását megelőzően semminemű támadó magatartást nem tanúsított, csupán szóváltásba keveredett tanú 1-gyel. A Kúria 4/2013. Büntető jogegységi határozata szerint ugyanakkor a jogos védelem verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe.