BH 2001.8.354 A Btk. 83. §-ának a módosított (2) bekezdése - amely a határozott időtartamú szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetési tételkeret középmértékét tekinti irányadónak - nem érintette a Btk. 83. §-a (1) bekezdésének a rendelkezését, vagyis a bíróságnak a büntetés törvényben írt keretein belül, az egyéniesítés követelményét alapul véve kell kiszabnia a tettarányos büntetést;

a középmértéktől eltérő büntetés kiszabását azonban csak akkor kell megindokolni, amennyiben az eltérés jelentős [Btk. 83. § (1) és (2) bek., 166/A. §].

A megyei bíróság a 2000. január 3. napján kelt ítéletével a vádlottat újszülött megölésének bűntette miatt 3 év 6 hónapi fogházbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért; a vádlott és a védője felmentésért, illetőleg enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A tényállás a következő.

A vádlott egészségügyi szakközépiskolát végzett, általános ápolónő szakképzettséggel rendelkezik. Először a szociális otthonban, majd legutóbb mint ápolónő a kórház belgyógyászati osztályán dolgozott, ahol munkaviszonyát - a cselekmény miatt - közös megegyezéssel megszüntették. Havi nettó keresete 29 000 forint volt, azóta munkanélküli, havonta 19 000 forint segélyt kap, vagyontalan, hajadon, a szüleivel lakik együtt. Az apja cukorbetegség miatt rokkantsági nyugdíjas, az anyja betanított munkás. Velük - de külön lakrészben - lakik a bátyja a családjával, egy kiskorú gyermekük van. A vádlott büntetve nem volt.

1994 augusztusa óta a vádlottnak volt egy barátja, közöttük szexuális kapcsolat is volt. A terhesség ellen a vádlott 1996. őszétől gyógyszerrel védekezett. Ugyanebben az évben volt egy vetélése is.

1977 decemberében észlelte, hogy ismét terhes. Ezt közölte a barátjával, akivel megbeszélték, hogy a vádlott elmegy az abortusz-bizottsághoz, és a gyermeket elveteti. A vádlott azonban nem kereste fel az abortusz-bizottságot, de 1998. január végén a barátjának valótlanul azt mondta, hogy a gyermeket elvetette. Ezt követően a kapcsolatuk 1998. május elejéig tartott.

A vádlott áprilisban érezte, hogy a magzat megmozdult, de a terhességet titokban tartotta. Ezt senkivel nem közölte, terhesgondozásra nem járt, nem tudtak erről sem a munkahelyén, sem a családja tagjai. Mivel külsőleg nem változott a vádlott, a terhességét nem észlelték rajta.

1998. július 11. napján a családdal a háztól külön levő kertben gyümölcsöt szedett, délután mentek haza, majd az udvaron befőttet tettek el. A későbbiekben a vádlott fáradtnak érezte magát, bement a házba a szobájába, amelynek az ablaka az udvarra nyitva volt, és ami a közlekedőfolyosóról nyílik. Ugyancsak innen nyílik a fürdőszoba ajtaja is.

A vádlottnak már korábban is hasmenése volt, és kb. 18 óra körül bement a fürdőszobába, de akkor már hányt is, és lehányta a padlóra helyezett rongyszőnyeget, amit egy lavórban beáztatott. Közben az anyja és a sógornője annak kisgyermekét szerették volna megfürdetni, ezért rászóltak, hogy jöjjön ki a fürdőszobából. A vádlott ezért visszament a szobájába, majd miután a kisgyermek fürdetését befejezték, kiszólt az anyjának, hogy a fürdőkádba engedjen neki vizet, mert fürdeni akar. Ezután a szülők a szobában a televíziót nézték, a bátyjáék pedig a saját lakrészükben tartózkodtak. A vádlott visszament a fürdőszobába, és itt meg nem állapítható testhelyzetben 19.00-20.00 óra közötti időben egy 4250 gramm súlyú, 54 cm hosszú, 38 cm fejkerületű, 37 cm mellkaskerületű, élő, életképes fiúgyermeket szült. A köldökzsinórt 46 cm hosszúságánál szakította el. Ezután az újszülött nyakán a család használatára a fürdőszobafogasra akasztott egyik frottír fürdőköpeny ujjnyi vastag övét háromszor, csomózás nélkül szorosan körbetekerte, az újszülött testét pedig a köpenybe tekerte. Így az újszülöttet kivitte a fürdőszobából a saját szobájába, és a ruhásszekrény alsó részébe tette, ő pedig visszament a fürdőszobába azért, hogy lemosakodjék. Mivel erősen vérzett, ráült a WC-re, de a nagy vérveszteség miatt izommerevség lépett fel nála,

és nem tudott onnan felállni. 20 óra körüli időben az anyja a fürdőszoba ajtaját rányitotta, a leányát ruhátlanul a

WC-n ülve találta, és a kádban, valamint a környezetében levő vérszennyeződések miatt megkérdezte, hogy mi történt vele, amire azt mondta, hogy nem tudja. Állapota miatt az anyja a sógornőjét kérte meg, hogy a mentőket értesítse. Így került a vádlott a kórházba, ahol megállapították, hogy gyermeket szült, ezért a mentősök visszamentek a helyszínre, ahová a rendőrség is kiérkezett. Az újszülöttet különböző helyeken keresték, de csak azután találták meg, miután a vádlott a kórházban megmondta, hogy a szekrénybe rejtette.

Az újszülöttnek a fojtás következtében a nyakán kettőzött, leszorításos barázda és a bal állkapocsszöglet felett körülírt lágyrész bevérzése keletkezett, amely fulladásos halálhoz vezetett. Ezen túlmenően az újszülött további sérülésként a halántékizmok mindkét oldali bevérzését, kétoldali koponyacsonttörést, kemény burok feletti, csonthártya alatti és hajas fejbőr alatti vérömlenyt szenvedett. A koponyacsonttörések fejének közepes erővel valamilyen kemény tárgyhoz történő ütődésétől vagy a fejre mért ütésektől keletkeztek.

A kórszövettani vizsgálat alapján megállapítható, hogy az újszülött halála a születését követő 15-20 perccel később következett be.

A testsúlyt, a testhosszt és az egyéb érettségi jeleket figyelembe véve valószínűsíthetően a fogamzást követően a 9. hónapban született, és szakszerű szülésvezetés mellett életben tartható lett volna.

A vádlott beszámítási képességet korlátozó kóros elmeállapotban nem szenved, és nem szenvedett a cselekmény elkövetésekor sem, valamint a rövidzárlati cselekmény is kizárható.

Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért; a vádlott és védője felmentésért, illetőleg enyhítésért jelentett be fellebbezést.