A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20484/2010/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 70/D. § (1) bek., (1) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 13. §, 33. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne
Fővárosi Ítélőtábla
2.Pf.20.484/2010/3.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gaudi-Nagy Tamás (címe) ügyvéd által képviselt (felperes neve, címe) felperesnek a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt (I.r. alperes neve, címe) I. rendű és a (jogtanácsos neve) jogtanácsos által képviselt (II.r. alperes neve, címe) II. rendű alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása miatt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. október 14-én kelt, 19.P.25.562/2006/31. számú ítélete ellen a felperes részéről 33. sorszám alatt és az I. rendű alperes részéről 32. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, az I-II. rendű alpereseket terhelő nem vagyoni kártérítés összegét 1.500.000 - 1.500.000 (egymillióötszázezer-egymillióötszázezer) forintra és járulékaira, míg az I-II. rendű alperesek felperes részére fizetendő elsőfokú perköltséget 200.000 - 200.000 (kettőszázezer-kettőszázezer) forint + ÁFA összegre felemeli.
Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 100.000 - 100.000 (százezer-százezer) forint + ÁFA másodfokú perköltséget.
A le nem rótt 192.000 (százkilencvenkettőezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a ...-én a ... demonstrációt követő intézkedéseikkel az alperesek megsértették a testi épség, az egészség, a személyes szabadság és az emberi méltóság védelméhez fűződő személyiségi jogait.
Kérte az alperesek elégtételadásra kötelezését oly módon, hogy magánlevélben kérjenek elnézést a jogsértés miatt. Az I. és II. rendű alperessel szemben 2 millió - 2 millió forint nem vagyoni kártérítés és ezen összeg után ... napjától a kifizetésig járó törvényes kamat megfizetése iránti igényt is előterjesztett.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az I. rendű alperes előadta, hogy magatartása, intézkedései jogszerűek és szakszerűek voltak, a személyi sérüléssel járó intézkedés körében a II. rendű alperesi jogelőd munkatársai jártak el. A jogalapon kívül vitatta a nem vagyoni kártérítés összegszerűségét is.
A II. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a felperes feljelentése nyomán indult büntető eljárás során felróható magatartása nem került megállapításra, ami azt is jelenti, hogy munkatársai a törvény előírásainak megfelelően jártak el. Ezen túlmenően eltúlzottnak ítélte a nem vagyoni kártérítés iránti igényt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy a felperest ...-én megalapozatlanul őrizetben tartotta, illetve az őrizet időtartama alatt az őrizet módját nem megfelelően választotta meg, megsértette a felperes személyes szabadság védelméhez, az emberi méltóság védelméhez, az egészséghez és testi épség védelméhez fűződő személyiségi jogait.
Megállapította, hogy a II. rendű alperes azzal, hogy a felperessel szemben megalapozatlanul ...-én kényszerítő eszközt alkalmazott, illetve testi kényszert alkalmazott, valamint intézkedése során túllépte a szükségesség és arányosság követelményét, továbbá őt megalapozatlanul tartotta őrizetben, megsértette a felperes személyes szabadság védelméhez, emberi méltóság védelméhez és az egészség, testi épség védelméhez fűződő személyiségi jogait.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy a megállapított jogsértésekért saját vonatkozásukban az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 napon belül magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat a felperesnek.
Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 800.000 - 800.000 forint tőkét, ennek ... napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát és 100.000 - 100.000 forint perköltséget.
Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az 513.250 forint szakértői díjról, valamint a le nem rótt 240.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt a Magyar Állam viseli.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság részletesen ismertette a jelen perre irányadó jogszabályi rendelkezéseket, így az Alkotmány 2. §, a 7. §, a 8. §, 54. §, 55. § (1) bekezdését, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Európai Emberi Jogi Egyezmény 5. cikkét, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezség Okmányának 9.-10. cikkét, a Ptk. 75.-76.§-át, a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. §, 13. §, 15.-16.-17.-18. §, az Rtv. 33. §, 48. §, 51.-52. §, 54. §, 59.-60. § (1)-(2) bekezdését.
Kitért a bizonyítási eljárás szabályaira is, e körben idézte a Pp. 3-4. §-át, a Pp. 163-164. §-át, a 177. § (1) és (6) bekezdését, továbbá a Pp. 206. § (1) és (3) bekezdését.
A jogalap tekintetében az I. rendű alperes vonatkozásában kifejtette, hogy az ügyészség határozata alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes őrizetbe vétele nem volt indokolt és jogszerű, a felperes szabadságelvonással büntethető magatartást nem tanúsított, ezért az I. rendű alperes alárendeltségébe tartozó szerv ezzel ellentétes döntése megvalósította a személyes szabadsághoz való jog megsértését.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az indokolatlan fogva tartás önmagában alapot adhat az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jog megsértésére, de ezen túlmenően azzal, hogy a mozgásában súlyosan korlátozott felperest a kórházi ágyhoz bilincselte minden érdemi indok nélkül úgy, hogy közben még rendőr is felügyelt rá, megsértette a felperes emberi méltóságát, mert alapvetően megalázó helyzetbe hozta, továbbá az egészséghez és testi épséghez fűződő személyiségi jogát is megsértette azzal, hogy az ... kórházból nem a rabkórházba, hanem különböző rendőrségi fogdákba szállították. A bizonyítási eljárás során a felperes ezzel kapcsolatos állítását az I. rendű alperes nem cáfolta, bizonyítást sem ajánlott fel, ezáltal megállapítható volt, hogy a felperes a szükséges egészségügyi segítséget nem kapta meg annak ellenére, hogy a rendőrségről szóló törvény rendelkezései szerint ez a rendőri szerv kötelezettsége lett volna.
Az elsőfokú bíróság a II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelem jogalapja körében azt vizsgálta, hogy az alkalmazott kényszerítő eszközök, a szabadság elvonás szükséges volt-e, és a II. rendű alperes eljárása megfelelt-e a szükségesség és arányosság követelményének.
Részletesen ismertette az intézkedést foganatosító rendőrök tanúvallomását, az őrizetbe vétel körülményeit majd megállapította, hogy az adott esetben nem álltak fenn a kényszerintézkedés alkalmazásának a feltételei és nem bizonyított, hogy a felperes akadályozta volna a rendőri intézkedést. Az őrizetbe vétel sem volt indokolt és az is egyértelmű, hogy a felperes súlyos testi sérülései a II. rendű alperes jogsértő magatartásával összefüggésben keletkeztek, ezáltal megsértette a testi épség és egészség védelméhez fűződő személyiségi jogait.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!