A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10581/2008/3. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1390/2007/8., *Kúria Mfv.10581/2008/3.* (EH 2009.2083)

***********

Mfv.III.10.581/2008/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fabók András ügyvéd által képviselt felperesnek jogtanácsos által képviselt alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 15.M.1390/2007. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2008. március 19-én kelt 15.M.1390/2007/8. sorszámú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 15.M.1390/2007/8. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Nyugdíjmegállapító Osztály határozatát és a Miniszter határozatát részben megváltoztatja és megállapítja, hogy a teljes összegű nyugdíj 50 %-át 2006. október 1-jétől kell folyósítani a felperes 50. életévének betöltése napjáig.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint együttes elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási részperköltséget.

Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült illeték a magyar államot terheli.

I n d o k o l á s

G. I. részére a Nyugdíjmegállapító Osztály 2004. november 8-án határozatával havi 79.535 forint szolgálati nyugdíjat állapított meg 2004. december 1. napjától kezdődően 31 év szolgálati idő elismerése mellett azzal, hogy "a nyugdíjat teljes összegben kell folyósítani". Ezt követően ezen határozatban foglaltaknak megfelelően történt havonta G. I. részére a nyugellátás folyósítása.

A Nyugdíjmegállapító Osztály 2006. szeptember 21-én módosította korábbi határozatát és azt állapította meg, hogy a teljes összegű nyugdíjnak - amelynek utóbb módosított összege 81.717 forint - a folyósítása 2009. november 29. napjától esedékes, 2004. december 1-jétől pedig a teljes összegű nyugdíj 50 %-a folyósítása jogszerű G. I. 50. életévének betöltése napjáig, vagyis 2009. november 29-ig.

Határozata indokolásában a nyugdíjmegállapító szerv hivatkozott az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95. § (5) bekezdésében írt rendelkezésre, kiemelve azt, hogy a visszamenőleges módosításra azért került sor, mert a rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy G. I.-t felelősség terheli a téves kifizetésért, hiszen tudott arról, hogy részére 50. életéve betöltéséig a nyugellátás összegének csak 50 %-a jár.

G. I. fellebbezése folytán eljárt Miniszter 2006. november 30-án kelt határozattal a fellebbezést elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában rámutatott arra, hogy mind a munkáltató 2004. szeptember 6-án kelt parancsa, mind a szolgálati idő igazolások azt tartalmazták, hogy G. I. részére a szolgálati nyugdíj 50 %-a folyósítható, ezen szabályt egyebekben jól is ismerte. Ehhez képest ügyviteli hiba folytán került sor a teljes összegű nyugellátás folyósítására, amely miatt az igénylőt felelősség terheli, ezért alkalmazta a Tny. 95. § (5) bekezdés b) pontjának bb) alpontjában írt és szabályozott visszamenőleges hatályú módosítást.

G. I. a határozatot a munkaügyi bíróság előtt keresettel támadta és annak hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a felelősségét, a felróhatóságát, hiszen nem szolgáltatott valótlan adatokat és olyan nyilatkozatot sem tett, amivel a nem vitásan egyébként részben téves tartalmú határozat meghozatalára került sor. Nem volt oka feltételezni, hogy a nyugdíj megállapítás során összegszerűségében téves határozatot hoznak, ezért bejelentési kötelezettsége sem állhatott fenn.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a módosító határozatában írt jogi indokait, kiegészítve azt a Tny. 97. § (5) bekezdésében írt rendelkezésekkel is.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 182. § (1), (3) és (4) bekezdésében írtakat annak megállapítása mellett, hogy ezen rendelkezés értelmében a felperest a 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő figyelembevételével a szolgálati nyugdíja összegének 50 %-a illeti meg mindaddig, míg 50. életévét be nem tölti, vagyis 2009. november 29-ig. Ezt követően lehet a szolgálati nyugellátást teljes összegben folyósítani, vagyis téves volt azon alperesi határozat, ami szerint a felperesnek a nyugdíjba vonulásával egyidejűleg azonnal a teljes összegű nyugellátás jár.

Idézte a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában a Tny. 95. § (5) bekezdésében és a Tny. 97. § (5) bekezdésében írt rendelkezéseket, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 114. § (3) bekezdésében írt rendelkezéseket is, és a jogszabályok értelmezése során arra a megállapításra jutott, hogy a felperest a nyugellátás jogalap nélküli folyósítását illetően felelősség terheli, az ellátás magasabb összegben történő folyósítása a felperesnek felróható, ezért alperes jogszerűen járt el, amikor az alaphatározatot az ellátás megállapításának kezdő időpontjáig visszamenőlegesen módosította. Nem lehet szó jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokról, ha a nyugellátás jogalap nélküli folyósítása felperesnek felróható, a magasabb összegű nyugdíj folyósításáért felelősség terheli, így a Ket. 114. § (3) bekezdése nem érvényesülhet. A felperes 2004. augusztus 9-én kelt kérelméből megállapítható, hogy maga kérte közös megegyezéssel a jogviszonya megszüntetését és szolgálati nyugdíjba helyezését a Hszt. 182. § (1) és (5) bekezdésére hivatkozással. E jogszabályhelyek tartalmával tehát a felperes már ekkor is tisztában volt, hiszen ezekre hivatkozva kérte a szolgálati nyugdíjba való helyezését. Utalt a 2004. augusztus 19-én kelt feljegyzésre, a 2004. szeptember 6-án kelt parancsra, valamint a 2004. szeptember 8-án kelt szolgálati idő igazolásra, amely iratokból, okiratokból tudomást kellett hogy szerezzen a felperes arról, hogy 50. életéve betöltéséig a megállapított nyugdíj összegének csak 50 %-ára jogosult.