A Győri Ítélőtábla Bf.5/2015/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 348. §, 353. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 160. §] Bírók: Csák Csilla, Széplaki László, Vajda Edit

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.5/2015/6. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, 2015. évi március hó 25. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az emberölés bűntette kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Szombathelyi Törvényszék 2014. november 28. napján kelt 6.B.330/2014/26. számú ítéletét megváltoztatja azzal, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás tartamát 10-10 (tíz-tíz) évre súlyosítja.

Egyebekben helybenhagyja azzal, hogy a vádlott 2013. október 7. napjától van előzetes letartóztatásban, személyi igazolvány száma: ...; a bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra köteles az állam javára.

A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendeli a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől 2014. november 28. napjától a mai napig 2015. március 25. napjáig eltelt időt.

I n d o k o l á s:

A Szombathelyi Törvényszék a 2014. november 28. napján kelt 6.B.330/2014/26. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 160. § (1), (2) bekezdés d./ pont). Ezért 8 év szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, és határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelek jogi sorsáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú börtönbüntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, míg a vádlott és védő a minősítés megváltoztatása és enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.2/2015/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint a törvényszék a szabályosan lefolytatott bizonyítási eljárást követően megalapozott tényállást állapított meg, e mellett indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott bűnösségére helyesen következtetett, a bűncselekmény minősítése szintén helytálló.

A kiszabott büntetés kapcsán kifejtette, hogy miután a törvényszék pontosan felsorolta a büntetéskiszabási tényezőket, azokat nem megfelelően értékelte, ugyanis a kiemelt tárgyi súlyú, a családi konfliktusok rendezésében gyakori és tipikus cselekményt elkövető vádlottal szemben az enyhítő körülmények figyelembe vétele mellett sem kerülhet sor enyhítő szakasz alkalmazására.

Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlottat hosszabb tartamú börtönbüntetésre, mellékbüntetésként hosszabb tartamú közügyektől eltiltásra ítélje; az ítélet bevezető részét akként pontosítsa, hogy a vádlott 2013. október 7. napjától van előzetes letartóztatásban. Egyebekben helybenhagyási indítványt tett.

Vádlott a másodfokú eljárásban benyújtott észrevételében a házasságkötésétől a családi életének alakulását vázolta fel, majd a bűncselekmény előzményeit és az elkövetés körülményeit írta le utolsó vallomásaiban előterjesztett védekezésének megfelelően. Előadta, hogy ott és akkor magán kívül volt, de azóta rendeződött feleségével a kapcsolata. Az esetet követően egészségügyi problémái adódtak, amelyek hosszas gyógykezelést igényeltek.

A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában hangsúlyozta, hogy védence nem akarta a felesége életét kioltani, menekülés közben felsegítette őt. Indítványozta a sértett kihallgatását, aki vallomást kívánt tenni a másodfokú eljárásban.

Az ítélőtábla tárgyalást tartott az ügyben, amelyen részletesen kihallgatta sértettet, aki a törvényi kioktatást követően ezúttal már nem élt mentességi jogával. Ismertetésre kerültek a nyomozás során tett vallomásai, a bizonyítási kísérlet anyaga, a rendőri jelentésbe foglalt nyilatkozata a tanúnak, az igazságügyi orvos szakértői vélemény, valamint a helyszíni szemle jegyzőkönyve a fényképmellékletekkel. Szembesítés elrendelésére került a vádlotti és sértetti vallomásokban észlelt ellentmondások kiküszöbölésére, amely nem vezetett eredményre.

A védő ezt követően további bizonyítási indítványt terjesztett elő vádlott első gyanúsított kihallgatása kapcsán - a jegyzőkönyv felvételének helye és ideje, illetve a vádlott állapota tekintetében -, amelyet elutasított az ítélőtábla, miután a kihallgatási jegyzőkönyvet a terhelt elé tárta, és az azon szereplő aláírásokat sajátjaként ismerte el.

A fellebbviteli főügyészség képviselője az ügyészi fellebbezést a bizonyítási eljárás befejezése után is fenntartotta, és az átirattal egyezően terjesztette elő az indítványát. A másodfokú tárgyaláson felvett bizonyítás tekintetében előadta, hogy mivel a sértett már nem élt mentességi jogával, és vallomást tett, ezért valamennyi ismertetett vallomása értékelhető. A másodfokú tárgyaláson tett vallomásáról az volt a véleménye, hogy nem arról számolt be, amit valójában átélt, hanem arról, hogy az eltelt idő távlatából miként gondol vissza a történtekre. Rámutatott, hogy sértett vallomásában olyan kifejezéseket használt, amelyek nem fogadhatóak el a korábbi nyilatkozataival szemben, míg a nyomozás során tett vallomásai életszerűek és következetesek voltak. Álláspontja szerint a törvényszék végülis megalapozott, a vádlott büntetőjogi felelősségét helyesen leíró tényállást állapított meg. A vádlott által tett vallomások tekintetében előadta, hogy nem kétséges, hogy az első kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv a saját nyilatkozatát tartalmazza, majd az ezt követő későbbi vallomásaiban már próbálta a cselekvőségét enyhíteni Ezen nyilatkozataiból csupán azt fogadta el a törvényszék, helyesen, amit egyéb bizonyítékok - tanúvallomások, a helyszíni szemle, a bizonyítási kísérlet, a tűzvizsgálat eredménye, valamint az igazságügyi szakértői vélemények - aggálytalanul alátámasztottak.

Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a tárgyaláson lefolytatott bizonyítást követően egészítse ki a tényállást sértett által elmondott kijelentésekkel, amelyeket a vádlottnak tulajdonított: "Senkié sem lehet a ház, itt döglünk meg mindketten... Ezt akartad? Most itt maradunk mind a ketten."

Véleménye szerint ebből a vádlott szándékára is lehet következtetni.

Pontosításra szorul továbbá a tényállás akként, hogy a sértett a konyhában, a vádlott közelében tartózkodott, amikor a vádlott meggyújtotta a szétlocsolt benzint. Helytállónak találta az ügyész a történeti tényállás azon részét, miszerint a sértett menekülés közben elesett, viszont egyedül állt fel és menekült ki a házból, majd ment oda a csaphoz, annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatosan a vádlott ellentétesen nyilatkozott. A fellebbviteli főügyészség képviselője az elsőfokon kiszabott büntetés tekintetében kifejtette, hogy azt továbbra is eltúlzottan enyhének találja. Rámutatott, hogy a törvényszék a középmértéket el nem érő büntetést a vádlott részbeni ténybeli beismerő vallomásával, a cselekmény kísérleti szakban maradásával és a sértett megbocsátásával indokolta, az enyhébb végrehajtási fokozat vonatkozásában pedig a vádlott megromlott egészségügyi állapotára hivatkozott. Súlyosító körülményként kiemelte az ügyészség, hogy jelentős tárgyi súlyú bűncselekményről van szó, az élet elleni bűncselekmények körében gyakori indíték a családon belüli konfliktus. A vádlott ittas állapotban volt, a kísérlet befejezett és közeli volt, továbbá a cselekmény folytán a sértett sérüléseiből maradandó fogyatékosság keletkezett.